A Policy Solutions elemzői arra voltak kíváncsiak, vajon az önmegvalósítás szerencsére épülő klasszikus amerikai álma, vagy az erős, stabil országra vágyó oroszok jövőképe van-e közelebb a Kelet és Nyugat határán élő magyarokhoz. A válasz egyértelmű: az orosz mintát mindössze 2 százalék követné, míg a legtöbben 800 kilométerrel Nyugatabbra, a Kádár rendszer társadalmi egyenlőségében és a megbízható, kiszámítható Svájc ötvözetében szeretnének élni. A megélhetés biztonsága sokkal fontosabb minden korosztálynak, mint a tradíció és a nacionalizmus, vagy annak elutasítása, hogy idegen kultúrájú és vallású emberek telepedjenek le nálunk.
A magyar lakosság vágyairól készített első hazai kutatás szerint nálunk az emberek több mint harmada olyan reménytelennek látja a helyzetet, hogy álmodozni sem mer, ha nincs befolyásos rokona vagy barátja. A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung kutatásából kiderül, hogy a magyar emberek több mint egyharmada, 35 százaléka szokott álmodozni saját jövőjével kapcsolatban, negyede régen álmodozott, de mostanában már nem, míg 38 százalékuk egyáltalán nem szokott fantáziálni saját jövőjéről. A magyar társadalom tehát három nagyjából egyforma részre oszlik e tekintetben: az álmodozókra, az álmaikat feladókra és az álmokkal nem foglalkozókra. A jövővel kapcsolatos álmodozással összefüggő legszignifikánsabb változó a válaszadó életkora, hiszen az adatokból az látszik, hogy minél fiatalabb valaki, annál inkább vannak még álmai. A 30 éven aluliaknak még a háromnegyede, a harmincasoknak kicsit több mint a fele, de a 60 év felettieknek már csak mindössze kilenc százaléka szokott álmokat szőni.
A kutatást ismertető pénteki konferencián kiderült: a többség nyugati mintákat választ, a túl erős orosz állam nem tetszik honfitársainknak és kétszer annyian gondolják, hogy az Orbán-kormány inkább gátolja az álmaik megvalósulását, mint segíti. Mégis azt emelte ki az adatok elemzésekor a cég stratégiai igazgatója, hogy ez a felmérés hozta a legoptimistább eredményt az utóbbi évtizedben. A lakosság több mint fele szerint ugyanis elképzelhető, hogy megvalósulnak az álmai.
Boros Tamás ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezek a vágyak nagyon egyszerűek és óriásiak a területi különbségek is: Észak-Magyarországon csak az emberek 4 százaléka biztos a jövőben, a nyugati megyékben viszont a lakosság negyede. A legoptimistábbnak messze a nyugat-dunántúliak tekinthetőek, közel felük szokott álmodozni, míg a legrealistábbak vagy pesszimistábbak a dél-dunántúliak, akiknek pontosan a fele soha nem is álmodozott.
Összességében kijelenthető, hogy a magyarok szűk többsége optimista álmaik megvalósulásával kapcsolatban, hiszen a válaszadók több mint fele látja pozitívan a jövőjét: 14 százalékuk biztos álmai megvalósításában, emellett 38 százalékuk elképzelhetőnek véli, hogy meg tudja valósítani az álmait. A magyarok egyharmada a kifejezetten pesszimista: a megkérdezettek 13 százaléka szerint biztosan nem, 19 százalékuk szerint vélhetően nem fogják tudni megvalósítani az álmaikat, míg a megkérdezettek 17 százaléka nem tudott választ adni a kérdésre.
A magyarok több mint kétharmada szerint álmaink elérését elsősorban a családunk és a barátaink segítik. Még ennél is nagyobb arányban nyilatkoztak pozitívan a család és a barátok szerepéről a 30 éven aluliak, a budapestiek, valamint az LMP-szavazók. A többség az ország jövőjének zálogát abban látná, ha sok gyerek születne, és a vándorlás egyensúlyban lenne: „kis kivándorlás, kis bevándorlás” jellemezné az országot. Amikor pedig a múltban kellett mintákat keresni, még a fiatalok között is többségben voltak a Kádár-korszakot "aranykorként" említők, hiába a kormány Horthy-éra utáni nosztalgiája.
