Magyar fasírt

Hiszen csak hevesen bólogatni tudunk Szájer József (Európai Parlament, képviselő, Fidesz) minaret tövében felharsant lángoló egri szavaira, „jön a holtak serege, és el fog sodorni minden élőt, a kérdés az, össze tudunk-e fogni ellenük.” Mármost azt is értjük, hogy ez csupán a látnok szónoki kérdése, mert Boross Péter (elnök, Szabadságharcosokért Közalapítvány) megmondta, nincs még egy nép a környezetünkben, amely annyiszor kelt volna fel reménytelenül a szabadságért, mint a magyar. Ami akkor is több mint lelkesítő, ha a holtak serege mint "idegenesség" még nem uralkodott el rajtunk annyira, hogy újabb "gyönyörű szabadságharccal ékesítsük történelmünket". Hogy mint 1956. október végén is, "felrobbanjon a nemzet lelkében" a szabadságvágy. Míg őszi párnák közt heverve várunk a robbanásra, Boross szavait sulykoljuk magunkba: ha eljön is az idő, nem számíthatunk senkire. Amint Rákóczi, Kossuth és valamelyik (majd csak eldöntik, melyik) Soros György mellé kiplakátolt pesti srác/lány.

Egyelőre nyugodtan ásítozunk a fázós reggelen, már csak azért is, mert Gulyás Gergely (magyar parlament, frakcióvezető, Fidesz) „egész egyszerűen, világosan” kimondta, sajnáljuk a veszteseket, de nem tudunk változtatni azon az állásponton, hogy „Magyarországon nem lesz mecset, mert ott van a baj, ahol mecset van”. „Ez nem csupán vallásszabadság kérdése, hanem egy ország biztonságának a kérdése is”. Márpedig a „jelenlegi helyzetben mi úgy gondoljuk, hogy ez a saját biztonságunk szempontjából negatívumokkal járna”. És igaz: mecsetbe magyar vagdaltat képzelni eléggé vad és feltűnően ízléstelen surmóságra vallana. Hanem itt surran a nyugtalanság. A Heves megyei Kömlőn már azt beszélték, hogy a holtak serege - nyilván mecset híján - a szomszéd asztaláról lopta el a fasírtot. Egyszerűen világos tehát, meg kell védeni a fasírtot. Mégpedig ott, ahol van. A még magyar asztalon. De, mit kezdjünk most már a szomszéddal, aki erre csak azt mondja: "Hülyeség. Milyen fasírt?"

Semmi kétség, egyedül maradtunk.