A szombati szlovák önkormányzati választásnak az volt a tétje: sikerül-e megállítani Kotleba folyamatos népszerűség-növekedését, és leváltani a megye éléről vagy folytatódik a szlovák szélsőjobb diadalmenete, ami azt is jelentheti, hogy Kotleba akár köztársasági elnök is lehet – nyilatkozta a Népszavának Bőtös Botond Prágában élő magyar újságíró, az Átlátszó oknyomozó portál munkatársa.
Kotlebát sikerült megállítani ugyan, hiszen 23,2 százalékot szerzett, a függetlenként induló Ján Luntner simán legyőzte, Besztercebánya megyében így is majdnem minden negyedik választó egy nyíltan neonáci eszméket hirdető politikusra adta a voksát.
Nemrég, a 2000-es évek elején még úgy tűnt, nincs alább Szlovákiában, mint a Szlovák Nemzeti Párt, a Jan Slota vezette SNS. Mára viszont az SNS egészen szalonképes pártnak tűnik Kotlebáékhoz képest, viszont a tényleges neonácik mellett ott vannak a kis populista szlovák pártok, amelyektől ugyancsak nem áll távol a rasszizmus és az idegengyűlölet. Bőtöst arról kérdeztük, az újfasiszta, illetve idegenellenes populista pártok a Slota-párt eszmeiségéből nőttek-e ki? Az újságíró szerint a szélsőjobb eszmékkel szimpatizáló szavazótábor mindig létezett, de ahogy Magyarországon, Szlovákiában is változó ütemben szólítják meg őket a pártok. Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) „cukisodott el”, Ján Slota idején elképzelhetetlen lett volna, hogy az SNS a magyarokkal koalíciót kössön. Andrej Danko, a párt új elnöke kifejezetten kedveli a magyarokat, koalíciós partnerével, a Híd-Most vegyes párt elnökével, Bugár Bélával baráti kapcsolatot ápol. Az SNS szavazói szerint Bugár a második leghitelesebb politikus Szlovákiában.
Az SNS középre tartásával a jobbszélen megüresedett helyet Marián Kotleba mozgalma foglalta el. A romaellenes retorikát felváltotta a menekült- és Brüsszel-ellenesség, a migráció témájának erőltetése, valamint a hagyományos korrupt pártelitek támadása. De Kotleba ápolja a két világháború közötti szlovák neonáci mozgalom hagyományait is. Nem véletlen az sem, hogy nem Danko, az SNS új elnöke, hanem Kotleba írt 2015-ben Orbán Viktornak levelet, amelyben megdicsérte a magyar miniszterelnök kemény migrációllenes politikáját és Brüsszel-ellenességét.
A nemrég lezajlott csehországi választások azt mutatják, ott sem sokkal jobb a helyzet, mint Szlovákiában, a szélsőséges eszmék komoly részesedést szereztek a cseh törvényhozásban: a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) a negyedik legtöbb képviselői helyet szerezte meg.
A Prágában élő magyar újságíró szerint a szélsőjobb ilyen mértékű előretörése a térségben annak köszönhető, hogy az egykori Csehszlovákia területén a kommunizmus bukása után kiépült demokratikus rendszer hagyományos pártjai nem tudják megszólítani a választókat, akik új alternatíva után néztek. A globalizáció korszaka elmossa a hagyományos bal-, és jobboldali pártok közötti különbséget, és a változó környezetre bezárkózó válaszokkal reagáló szélsőjobb pártok tűnnek ma sikeresebbnek. Emellett a hagyományosnak mondható szegénység-ellenes, roma-ellenes hívószavak is működnek. Mindkét ország társadalma a nemzetközi trendek alapján jobbra tolódik.
Az újságíró pozitív fejleménynek tartja viszont a harmadik legtöbb mandátumot szerzett cseh Kalózpárt választási szereplését, amely képes volt a hagyományos városi liberális polgárságot megszólítani újszerű politizálásával.
Bőtös szerint a cseh és a szlovák szélsőséges mozgalmak háttere sok tekintetben különbözik. A legnagyobb differencia Tomio Okamura cseh-, és Kotleba mozgalma között, hogy míg ez utóbbi erősen kötődik a két világháború közötti, Tiso-féle Szlovák Állam (1939-1945) hagyományához, nyíltan szimpatizálnak a korabeli szlovák politikusokkal, addig Okamura nem köti mozgalmát a cseh fasiszta mozgalomhoz. Egyrészt ebben nyilván meggátolja japán származása, másrészt a cseh fasizmus soha nem volt olyan népszerű a cseheknél, mint Tiso elnök Szlovákiájában vagy a Horthy Miklós kormányzó által fémjelzett Magyarországon. Szlovákiában a szélsőjobb nagyjából hasonló utat járt be, mint Magyarországon. A 90-es évek szubkultúrájából a 2000-es évek végére – a Jobbikhoz hasonlóan – egy erős romaellenes politikával ért el eredményt Kotleba: 2013-ban Besztercebánya megye elnökévé választották az akkori választásokon, 2016-ban pártja bejutott a pozsonyi parlamentbe. Csehországban a szélsőjobb a legutolsó időkig széttöredezett volt: marginális támogatottságú pártocskák vetélkedtek egymással, számukra az áttörést a 2015-ös menekültválság hozta el.
A szélsőséges európai pártok túlnyomó többsége, jobboldali, szélsőjobboldali. Csehországban viszont a paletta mindkét szélén van egy-egy erő. Bőtös szerint ennek történelmi okai vannak. Szlovákiában és Csehországban, a 19. század idején, a nemzeti függetlenségi mozgalmak összekapcsolódtak a helyi munkásmozgalmakkal, így hasonlóan az elnyomott dél-amerikai nemzetekhez a szlovák és cseh baloldal is erősen nacionalista jellegű. Például ha a Cseh Kommunista Párt megnyilvánulásaiból kivennénk a hagyományos balos szófordulatokat, nagyjából egy Fideszhez hasonló konzervatív, befele forduló, idegen-, menekült- és EU-ellenes, oroszbarát pártot kapnánk. Nem véletlen, hogy a cseh országgyűlési választások után kiderült, sok kommunista szavazó az Okamura-pártot támogatta.
Bőtös szerint a cseh és a szlovák választások eredményei azt igazolják, hogy populista, felelőtlen politikával a közép-európai térség gazdaságilag két kifejezetten jól teljesítő országában is jó eredményeket lehet elérni. A szélsőjobboldali pártok a fiatalok körében különösen népszerűek mindkét országban. De a szélsőjobb előretörése csak részben magyarázható az irracionális félelemből eredő xenofóbiával és a neonáci hagyományokkal való szimpátiával. Inkább azzal, hogy a választók nem akarnak a régi korrupt elitre sem szavazni. Az persze jó kérdés, hogy a cseh választások győztese, és a második leggazdagabb cseh, Andrej Babis, hogyan volt képes elhitetni a választókkal, hogy ő nem tartozik a korrupt elithez, miközben személye körül folyamatosak a korrupciós botrányok. A cseh rendőrség vádat emelt ellene az EU-s támogatásokkal való visszaélés tárgyában, de pártjának népszerűsége gyakorlatilag változatlan maradt.
Gál Mária
Figyelmeztették a választók Ficót
Fotó: TASR
Minden korábbinál többen mentek el szavazni a szlovákiai megyei elnöki választáson, igaz, ez is csak 29,95 százalékos részvételi arányt jelent. Ugyanakkor már ez is komoly eredmény, hiszen négy éve csak 20,11 százalék voksolt.
A helyi szinten magasnak számító részvétel eredménye az lett, hogy mindössze két megyei elnök tudta megőrizni tisztségét: Nyitra megyében a kormánypártok (a Smer, az SNS és a Most-Híd) által támogatott Milan Belica győzött, Trencsén megyében pedig a szintén kormánypárti Jaroslav Baska. Kassa megyében viszont vereséget szenvedett a kabinet által indított Richard Rasi: néhány tized százalékkal végzett az ellenzéki Rastislav Trnka mögött. Zsolna megyében Szlovákia történetének első női megyei vezetőjét választották meg az ellenzéki Erika Jurinová személyében, aki a szavazatok 43,67 százalékát szerezte meg.
Nagy figyelem kísérte a Pozsony megyei választást, ahol az utolsó pillanatig nagy küzdelem zajlott a négy induló között. Végül az ellenzék álal támogatott Juraj Droba nyert 20,42 százalékkal. Intő jel a kormánynak, hogy Eperjes és Nagyszombat megyében is az ellenzék könyvelhetett el diadalt Milan Majersky, illetve Jozef Viskupic révén. Nagyszombat megyében Berényi Józsf, a Magyar Közösség Pártja a harmadik helyen végzett (17 százalék), a Híd által indított Rigó Konrád pedig negyedik lett (5,6 százalék). A nagyszombati választásnak azért van jelentősége, mert a megye 12 év után kapott új vezetőt. Ugyanitt a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest a Híd rontott, hisz 4 képviselő helyett csak egy jutott be a megyei törvényhozásba, az MKP 11-ről 13-ra növelte képviselőjét.
R. T.
