A város, amely sohasem alszik

A VII. kerület bulinegyeddé degradált felében lakók kálváriájáról sok szó esett az utóbbi hónapokban a sajtóban. Ez Budapest azon része, mely valóban sohasem alszik. Az év 365 napján folyamatos fesztivál van a lakók ablakai alatt: üvöltöző részeg hordák, kapuikba székelő és vizelő „szórakozók”, drogosok, prostituáltak és futtatóik, szeméthegyek, drasztikusan elszaporodó patkányok. Emellett a jogszabályokban meghatározott zajszintet folyamatosan túllépő üvöltözés és dübörgő zene teszi tönkre az itt lakók életét.

Az Élhető Erzsébetváros csoport április óta küzd az egyre romló állapotok ellen. Több hónap huzavona után sikerült összehívatnunk egy rendkívüli önkormányzati testületi ülést október 3-ára. Az önkormányzat azonban már az első pillanatban világossá tette, hogy kinek a pártján áll. Mire a biztonsági emberek másfél órás földszinti veszteglés után végre felengedték a lakókat, már arra léphettek be az terembe, hogy a vendéglátósok javában bent ülnek, a szavazásra jogosult polgárok meg ácsoroghattak. Az előtérben a kivetítőn nem volt hang, így hiába jöttek el sokan, nem tudták követni az eseményeket. Az ilyen megnyilvánulásokból is kitűnik, hogy a vendéglátósokkal szemben mekkora becsülete van a lakosságnak.

A probléma gyökerét érintő záróra-kérdésben végül semmilyen döntés sem született. Ehelyett feltalálták a spanyolviaszt: népszavazást kezdeményeztek. Ez az (idő)húzás egyedül a politikai túlélésről szól. Mind jogilag, mind morálisan erősen kétséges eszköz a népszavazás ott, ahol egy teljes kerület szavazhatna arról, hogy a városrész egyharmadának sérülhetnek-e az alkotmányos jogai. Ha a népszavazás érvénytelen lenne, az önkormányzat széttárhatná a karját és levehetné a napirendről az egységes záróra kérdését.

Pedig nem új keletű a probléma. Belső-Erzsébetvárosban 2013 óta nincs csendrendelet, a kerület többi részén viszont igen, tehát csak itt tart hajnalig vagy még tovább az őrület, a zaj és a közterület-szennyezés. Ami természetesen alapvető emberi jogokat sért, de akik nem itt élnek és akiket nem érdekel a helyiek sorsa, azok sem tagadhatják, hogy a bulinegyed ilyetén működése undorító, embertelen, nem méltó egy XXI. századi világváros imázsához. És erről akarnak egy teljesen jogszerűtlen és értelmetlen népszavazást kiírni azok a képviselők, akiket azért fizetünk, hogy megoldásokat találjanak a problémáinkra.

Budapest Főváros Kormányhivatala állásfoglalása szerint a világörökségi területeken az éjszakai nyitva tartás tekintetében nincs döntési jogköre a helyi önkormányzatnak, így népszavazást sem írhat ki. Vajon ezt a kerület jegyzője a testületi ülés idején nem tudta? Ugyanakkor nem tartozik egész Belső- Erzsébetváros a világörökséghez. Azokkal az utcákkal mi lesz? Ott lesz népszavazás? És a világörökségi részhez tartozó vendéglátóegységek nyitva tartása marad, ahogy most van? Az egész roppant zavaros. Ezek szerint senki sincs tisztában azzal, hogy a világörökségi területen lévő üzletek tekintetében a jegyzőnek van mérlegelési, döntési, ellenőrzési joga.

A testület mélységesen hallgatott továbbá arról a levélről, melyet a Kertész utcai iskola igazgatójának címzett több száz szülő, kérve, jelezze a képviselőknek, hogy a gyermekek egészséges környezethez és pihenéshez való joga súlyosan sérül. Érdeklődve várjuk, hogy vajon ez a levél valaha előkerül-e.

A lakók nyílt levélben kérték a főpolgármester segítségét és az ombudsmanhoz is fordultak panaszukkal, melyet számtalan dokumentummal alátámasztottak; a kedden megérkezett ombudsmani állásfoglalás végre irányt mutathat a láthatóan az alkotmányellenes állapotok fenntartásában érdekelt önkormányzati testületnek. Az alapjogok biztosa leszögezte: a vállalkozás joga nem korlátozhatatlan, a korlátlan nyitva tartás pedig felveti az alapjogi visszásság gyanúját.

A kerület lakói pedig nem adják fel, sőt már a szomszédos városrészek lakóival egyetértésben minden követ megmozgatnak, hogy otthonukban újra méltó körülmények közt élhessenek. Továbbra is követelik a 9/2013-as önkormányzati rendelet 2-es mellékletének törlését, mely megengedi a 24 órás nyitva tartást, ezzel a lakók alkotmányos jogainak sárba tiprását. A tarthatatlan állapotokról bejelentést tettek az egészségügyi államtitkárnak, a fővárosi rendvédelmiseknek, és fellépnek a gyermekeik jogaiért is. Kijárták a fogadóórát az új rendőrkapitánynál, közérdekű adatigénylés formájában követelik a válaszokat a jegyzőtől és a rendvédelmi hatóságoktól.

És hogy ezalatt mi minden történik? Agresszív biztonsági őrök arcra döntik el, ki és ki nem sétálhat keresztül a Gozsdu udvaron – ugye nem kell részletesen ecsetelni, mennyire veszélyesek ezek a magukat rendvédelmi szervnek tekintő, amúgy magáncégnél dolgozó kidobók? Egyedül sétáló, védtelen nőket fenyegetnek, kirakatokat törnek be a fékeveszett részeg bulizók a Király utcában, és késsel esnek egymásnak az Akácfa utcán, ahol a véres cafatok napokig eltakarítatlanul éktelenkednek a járdán, idevonzva a rágcsálókat. A "Kultúra utcáján" a nyakunkba pottyan a vakolat, egy lakó a tűréshatárra érve gázpisztollyal lő a levegőbe a bulizók megfékezése érdekében, az utca önjelölt vámszedői pedig pénzért akarják továbbengedni az utcán áthaladókat. A közteresek eközben kerékbilincselnek rendületlenül, míg a rendőrök továbbra sem intézkednek hatásos módon a rongáló, szabálysértő csürhével szemben.

Ezek nem csupán a helyi helyiek úgymond eltúlzott beszámolói: ez a legtöbb esetben önkormányzati levelezésekkel, rendőrségi feljelentésekkel, videókkal, fotókkal bizonyított szomorú valóság.

Nemrég még régi pesti zsidónegyedként volt a turisták által ismert és látogatott Belső-Erzsébetváros. A Kazinczy utcára mint a „Kultúra utcájára” milliárdokat költött európai uniós támogatásból az önkormányzat. A támogatott cél sajnos nem valósult meg, kultúra helyett a vendéglátósoké lett a főszerep. Jó példa erre az Elektrotechnikai Múzeum épülete, ahol az egyik legnagyobb diszkó, a TESLA működik.

És ez jól is jellemzi a mostani helyzetet: a múzeumból diszkó, a kultúra utcájából közvécé lett.