Meghalt Besznyák István onkológus

Publikálás dátuma
2017.11.09 16:06
Fotó: Shutterstock
Életének 86. évében elhunyt Besznyák István akadémikus, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa - közölte az MTA csütörtökön.

A kedden elhunyt Széchenyi-díjas tudós a magyar onkológiai kutatások kimagasló alakja volt.

Besznyák István 1931-ben született Egerben. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát 1956-ban, majd patológiából, általános sebészetből és mellkassebészetből szakvizsgázott. 1977-ig az egyetemen kutatott és tanított, majd az Országos Onkológiai Intézetben folytatta pályafutását. 1984-től 1992-ig az intézet klinikai igazgatója volt.
Az orvostudományok doktora címet 1982-ben szerezte meg, az MTA levelező tagjává 1998-ban, rendes tagjává 2004-ben választották.

Besznyák István szakterülete a rákkutatás, a daganatellenes szerek és a sebészeti onkológia volt. Nevéhez kötődik a sebészeti onkológia korszerű irányzatainak magyarországi bevezetése és elterjesztése, elsősorban az emlő-, pajzsmirigy-, mellkas- és hasi daganatok kutatása területén.

Élénk tudományos közéleti tevékenységet folytatott: számos hazai és nemzetközi szakmai szervezet elnökségének, illetve több rangos külföldi szakmai lap szerkesztőbizottságának volt tagja. Eredményeit 2001-ben Szent-Györgyi-díjjal, 2002-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.

Szerző

Ízekre szedik a kormány terveit világhírű magyar professzorok MTA-ügyben

Publikálás dátuma
2019.02.20 19:10

Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
A neves nyugati egyetemeken dolgozó magyar kutatók többek között a Palkovics László által "lefitymált" alapkutatások fontossága mellett érvelnek. A döntés pedig mindig a tudósoké kell legyen, nem a politikáé.
"Alulírottak aggodalommal figyeljük az MTA jövője körüli fejleményeket és tárgyalásokat." Így kezdődik az a levél, amelyet Amerikában és Nyugat-Európában dolgozó magyar professzorok küldtek ma Lovász Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, és amelyben azt írják,
néhány tény közreadásával szeretnének konstruktívan hozzájárulni az ezzel kapcsolatos párbeszédhez.
A nyolc, egyaránt valamely neves nyugati egyetemen kutató aláíró között, mint írják, akadnak, akik vállalkozóként tíz- és százmillió dolláros startup-vállalatok létrehozásában játszottak és játszanak számottevő szerepet. Ezt a feladók minden bizonnyal azért is igyekeztek hangsúlyozni, mert a magyar kormány egyik gyakran hangoztatott elvárása, hogy a tudományos kutatások hajtsanak "piaci forintra" lefordítható értéket, vagyis talán a politika is jobban odafigyel mostani érveikre, ha látja, ilyen szempontból is sikeres személyek üzennek neki.
Az aláírók között van többek közt a Prima Primissima-díjas Barabási Albert-László világhírű hálózatkutató, illetve a Széchenyi-díjas Szalay Sándor asztrofizikus is.
Leszögezik, mindannyian egyetértenek abban, hogy fontos erősíteni az innovációs törekvéseket Magyarországon. "Az innováció fejlesztése viszont egy komplex feladat, amelynek az érdekeltek közötti olyan konstruktív egyeztetésre kell épülnie, ahol a javaslatok tanulmányokkal és tényekkel vannak alátámasztva. Mi a nyugati tudományos támogatási rendszerekben és a vállalkozói szférában szerzett saját tapasztalataink alapján szeretnénk ehhez hozzájárulni" - fogalmaznak.
A dokumentum először is rögzíti, az alapkutatás és az innováció állami költségvetése a legtöbb nyugati országban világosan el van különítve. Mindez azért is lehet fontos, mert Palkovics László korábban úgy próbálta bemutatni e két területet, hogy az egyiknél "mindenki azt csinál, amit akar" (ez lenne az alapkutatás...), ezért "inkább központilag kell meghatározni alapcélokat és kutatási területeket, ahová pénzt irányítanak, segítve ezzel az innovációt az előre meghatározott területen." A levélírók hozzáteszik, Nyugaton "az állam az alapkutatást meghatározóan fontosnak tartja, és ezért a tudományos kutatásra költött alapok döntő részét erre fordítja," hiszen
"A sikeres alapkutatás előfeltétele a sikeres alkalmazott kutatásnak."
Németország példájára utalva megemlítik, ott az összes állami tudományos támogatás évi 10,2 milliárd eurójából mindössze 7% van alkalmazott kutatásra előirányozva, míg 93% az alapkutatásé.

A nagy hírű egyetemeken dolgozó magyar professzorok ezen kívül érvelnek amellett is,
hogy az alapkutatások döntéshozóinak a tudósoknak kell lenniük, ahogy az a jelentősebb nyugati országokban is van,
továbbá, hogy fel lehet ugyan vetni, hogy alapkutatási intézmények forduljanak az innováció felé annak reményében, hogy vállalatok jelentős összegeket fognak fizetni innovációs eredményeikért, ahogy azt itthon a kormány teszi, csakhogy a releváns példák azt mutatják, hogy még a legfejlettebb országok intézményei is működési költségeiknek csak nagyjából 1%-át tudják innovációs eredményeik értékesítéséből fedezni.

Az alapos elemzés után az aláírók úgy zárják levelüket:
"azt reméljük, hogy az itt megosztottakkal segíteni tudunk abban, hogy az otthoni párbeszéd és döntések szélesebb alapokra és tényekre legyenek építve."
Frissítve: 2019.02.20 19:16

Megvan, hogy mikor és honnan vonszolták helyükre a Stonehenge köveit

Publikálás dátuma
2019.02.20 13:10
Illusztráció
Fotó: AFP/ CHARLES BOWMAN / ROBERT HARDING PREMIUM / ROBERTHARDING
A friss eredmények alapján megkérdőjeleződik az a korábbi feltételezés, hogy a köveket hajón szállították Walesből az angliai síkságra.
A szakemberek régóta tudják, hogy a Stonehenge 42 kisebb köve, az úgynevezett kék kövek a nyugat-walesi Preseli-hegységből származnak. Az Antiquity című tudományos folyóiratban közzétett új tanulmányukban a University College of London szakembereinek vezetésével brit kutatók bemutatták a két kőbánya pontos helyszínét, és azt, hogy mikor és hogyan bányászták ezeket a köveket a térségben. A szakemberek nyolc éven át tanulmányozták a térséget.
"Felfedezésünk azért izgalmas, mert egy lépéssel közelebb visz annak a nagy rejtélynek a megfejtéséhez, hogy miért érkeztek olyan távolról a Stonehenge kövei. Minden más európai neolitikus megalit olyan kövekből készült, amelyeket kevesebb mint 16 kilométerről szállítottak oda. Azt akarjuk megtudni, miért voltak olyan különlegesek ötezer éve a Preseli-hegység kövei, építettek-e ott ilyen kőből készült köröket még az előtt, hogy a kék köveket elszállították Stonehenge megépítéséhez" - idézte a UCL honlapja Mike Parker Pearsont, az egyetem régészeti tanszékének professzorát, a kutatócsoport vezetőjét.
A legnagyobb kőbányát mintegy 270 kilométerre találták Stonehenge-től a Preseli-hegység észak lejtőin Carn Geodognál. "Ez Stonehenge köveinek, a foltos biabáznak az elsődleges forrása, amelyet azért neveznek így, mert a kék kövekben kicsiny fehér foltok vannak. A Stonehenge legalább öt kék köve, de még több is Carn Geodogból származik" - magyarázta Richard Bevins, a Walesi Nemzeti Múzeum geológusa. A Carn Geodog alatti völgyben egy másik bányát is azonosítottak Craig Rhos-y-felinnél, amely a Stonehenge egy másik kövének, a riolitnak a forrása.
A szakemberek szerint az ókori Egyiptom kőbányáitól eltérően a walesi kőbányákat könnyebb volt kiaknázni, mivel a kék kő külszíni bányái természetes, függőleges oszlopokból álltak, és az akkori bányászoknak, csak éket kellett verni két oszlop közé, hogy kinyerjék a köveket. A mindkét kőbányánál folyó régészeti feltárásokban emberek készítette kőeszközöket, illetve kövek maradványait és padozatokat is találtak. A kőbányák korát a helyszínen talált faszénmaradványok kora alapján ötezer évben határozták meg a szakemberek.
A kutatócsoport úgy véli, hogy a Stonehenge eredetileg kidolgozatlan, érdes kékkő-oszlopokból készült kör volt és homokkőtömbjeit mintegy 500 évvel később kapta.
A szakemberek eredményei alapján megkérdőjeleződik az a népszerű korábbi feltevés, hogy a kövek a tengeren keresztül hajón érkeztek a mai Anglia területére. Vannak, akik úgy vélik, hogy a kék köveket délre a mai Milford Haven-i kikötő felé vitték, tutajokra erősítették és a Bristoli-csatornán vitték végig a Salisbury síkság irányába. Ám ezek a bányák a Preseli-hegység északi részén vannak, ezért a megalitokat egyszerűbb volt végig szárazföldön szállítani - mondta Kate Welham, a Bournemouthi Egyetem professzora.