A napokban jelent meg a Policy Solutions elemző intézet „Magyar Álomról” szóló kutatása, mely azt térképezte fel, milyen vágyai és tervei vannak a magyaroknak, milyen életet szeretnének élni, milyen országot szeretnének látni maguk körül. A kutatás legfontosabb következtetése, hogy az amerikai típusú önmegvalósító álom éppúgy távol áll a magyarok többségétől, mint az orosz típusú erős, rendteremtő állam. A magyarok nem szeretnének sem korlátlan szabadpiacot, sem multikulturális társadalmat, de a tradicionális értékek, a nacionalizmus vagy a Trianon előtti határok visszaállítása is teljesen hidegen hagyják a társadalom többségét. A magyar álom ugyanis legjobban úgy írható le, hogy a magyarok szeretnének 800 kilométerrel nyugatabbra – valahol az osztrák-svájci határon – élni a Kádár-rendszer kiszámíthatóságában, biztonságában, társadalmi egyenlőségében, de Nyugat-Európa életszínvonalán.
A kutatás egyik legmeglepőbb vonása a napjaink közbeszéde és a társadalmi elvárások közötti éles szakadék. Miközben vitáink arról szólnak, ki is az 1956-os forradalom plakátra emelésre érdemes hőse, addig a magyar társadalom 40 százaléka szerint a Kádár-rendszer volt a magyar történelem virágkora – az Osztrák-Magyar Monarchiát 5 százalék választotta. Miközben azon aggódunk, hogy újjáéledt Magyarországon a Horthy-kultusz, addig a Horthy-rendszer mindössze százból három ember számára számít etalonnak. Amíg azt gondoljuk, hogy „közmegegyezés” van a Bajnai-kormány gazdasági stabilitást megteremtő intézkedéseit illetően, addig a valóságban Horn Gyula kormányzása tízszer, Medgyessy Péteré ötször népszerűbb a Bajnai-kormánynál.
Amíg arról szólnak a vitáink, hogy a 10 vagy 15 százalékos béremelés nem túlzó-e a gazdaság számára, addig a magyarok relatív többsége számára a nettó 200-300 ezer forintos fizetés már az álmok kategóriájába esik. Nem csoda, hisz minden második magyar számára ez a jelenlegi fizetésének 100 százalékos emelését, azaz megduplázását jelentené. És amíg a magyarok „jobbratolódását”, „EU-ellenességét” gondoljuk az elmúlt nyolc év „bűnének”, addig valójában a magyarok legfontosabb vágyai sorrendben a magasabb bérek és nyugdíjak, a jobb egészségügy, a modernizáció és a társadalmi különbségek csökkentése. Mind-mind baloldali téma.
Természetesen a közbeszédnek nem szabad mindig lekövetnie a társadalom elvárásait, a politikusoknak, szakértőknek, újságíróknak számos más – például morális vagy szakmai – oka lehet, hogy szembe menjen a többségi akarattal. De ha túlságosan eltávolodik egymástól a közbeszéd és a társadalom álma, akkor érdemes levonni azt a következtetést, hogy ideje kitörni a buborékból és a lehető legtöbbet arról beszélni, ami a csalódott többségnek igazán fontos.
