Egyelőre úgy tűnik, a pártok elképzelései sokkal több mindenben hasonlítanak, mint különböznek az oktatás terén. Valamennyi politikus egyetértett abban, hogy az oktatás GDP-arányos finanszírozását 6 százalékra vagy a fölé kell emelni, a túlzott központosítást, és így a Klebelsberg Központot mihamarabb fel kell számolni, a pedagógusok, illetve a nem pedagógus végzettségű, nevelő-oktató munkát segítő iskolai dolgozók bérezését, szakmai autonómiáját, illetve a szakképzés helyzetét is azonnal rendezni kell, ahogy az iskolai nyelvoktatást is meg kell erősíteni. Utóbbival kapcsolatban kijelentették: a felsőoktatásba való bekerülés nyelvvizsgához kötését (a kormány ezt 2020-tól tervezi) a jelenlegi állapotok között nem tartják megvalósíthatónak. Továbbá meg kell teremteni a döntések előtti egyeztetések valódi fórumait, az érdekképviseletek, szakmai szervezetek és civilek bevonásával.
A pártok képviselői abban is egyetértettek, az oktatásügy állapotát (az évről évre romló mutatók mellett) azt is jelzi, hogy azonnali intézkedésekről is beszélni kell; egy "normálisabb" rendszerben ilyen nem fordulhatna elő, hiszen az oktatásügyi fejlesztések hosszú távú folyamatok.
- Az azonnali lépések csak az azonnali fájdalomcsillapítást szolgálhatják, a gyógyuláshoz hosszú évekre van szükség - mondta ezzel kapcsolatban Kanász-Nagy Máté (LMP). Hozzátette: a közoktatás egyik legnagyobb problémáját, az iskolai szegregációt sem lehet azonnal felszámolni, ám a hosszú távú intézkedések tervezéséhez először átfogó kutatásokra, egy országos problématérkép megrajzolására lenne szükség, az LMP programjának ez kiemelt része.
Erőss Gábor (Párbeszéd) hangsúlyozta: pártja a szabadság és az egyenlőség jegyében szervezné újra az oktatást, tanárt, diákot, szülőt egyaránt felszabadítva a "Klik uralma alól".
Brenner Koloman (Jobbik) szerint "emberközpontú" oktatási rendszerre van szükség.
Arató Gergely egyebek mellett arról beszélt, hogy a DK megszüntetné a kötelező hit- és erkölcstan órát. Ambrus Gyöngyi (Új Kezdet) az oktatásüggyel kapcsolatos széleskörű szakmai és társadalmi párbeszéd elindítását említette az egyik első lépésként.
Bősz Anett (Liberálisok) szerint nemcsak önálló minisztériumra van szüksége az oktatásnak, hanem arra is, hogy az iskola visszakerüljön a helyi közösségek kezébe.
Szabó Szabolcs (Együtt) az állami tankönyv monopólium eltörlését sürgette, Dukán András (Momentum) pedig a szektorsemleges finanszírozás bevezetését, illetve az iskolaigazgatói kinevezések és a pártpolitika szétválasztását.
- A gyerekek és a tanárok leterheltségét is sürgősen orvosolni kell. Az MSZP a jelenlegi 22-26 helyett egyértelműen 22 órában állapítaná meg a pedagógusok heti kötelező óraszámát - erről Kunhalmi Ágnes beszélt. Hozzátette: a minősítési rendszert is gyökeresen átalakítanák, mert az jelenleg semmi másra, csak politikai megfelelésre kényszeríti a tanárokat. A tankötelezettség korhatárát (ahogy több más párt is - a szerk.) újból felemelnék 18 évre.
Farkas Szilvia Angéla (MOMA) mindezzel kapcsolatban megjegyezte: ahhoz, hogy a tervek megvalósításának legyen realitása, előbb kormányváltás kell. - Erre csak választási együttműködésben van lehetőség. Kormányváltás után az első lépés a demokrácia és a jogbiztonság helyreállítása, ezek az oktatásban is mind alapfeltételei az azonnali és a hosszú távú intézkedéseknek - mondta.
A CKP további rendezvényein az esélyegyenlőség, a szakképzés és iskolaszerkezet, a finanszírozás, a felsőoktatás, a pedagóguspolitika, valamint a társadalmi egyeztetés témakörében fejthetik ki bővebben elképzeléseiket a pártok képviselői.
