A harmadik helyen végzett a magyar jégkorong-válogatott a Budapesten rendezett négycsapatos EIHC-tornán.
"A csapat teljesítménye napról napra javult, így optimista vagyok a jövőre nézve. Elsősorban azon kell dolgoznunk, hogy javítsunk a hatékonyságunkon nemcsak az ellenfél kapuja előtt, hanem a korong nélküli játékban is" – összegezte Jarmo Tolvanen, a magyar nemzeti csapat szövetségi kapitánya a tanulságokat. A magyarok egy-egy rendes játékidős győzelem és vereség mellett egy szétlövéses vereséget könyvelhettek el.
Tulajdonképpen ezzel a viadallal vette kezdetét az új éra a válogatott életében, hiszen az elmúlt években észak-amerikai szakemberek dirigálták a nemzeti csapatot, a tavaszi divízió-1-es világbajnokság sikertelensége után azonban a szövetség irányt váltott, s a skandináv stílus mellett tette le a voksát. Melynek elsajátítása értelemszerűen hosszabb időt vesz igénybe, a játékosoknak hozzá kell szokniuk megváltozott feladatkörükhöz.
A végül tornagyőztes lengyelek elleni nyitómérkőzésen például kevéssé sikerült megvalósítani a korongbirtokláson alapuló, sokpasszos játékot, valamint, hogy a középső harmadot – elsősorban a védekezés hatékonysága miatt – uralja a válogatott. Ehelyett rengeteg egyéni hiba, s lassú játék jellemezte a csapatot, így a nagyjából komplett együttessel érkező ellenfél könnyedén győzött 4-1-re. Egy nappal később, az olaszok ellen viszont elégedett lehetett a kapitány, hiszen taktikai elképzeléseit a jégen is viszontláthatta, így az A-csoportból frissen kiesett taljánoknak egy laza ötöst ütöttek a házigazdák két bekapott találat ellenében. Még ennél is nagyobb lehetett volna a különbség Japán ellen, ám a gyalázatos helyzetkihasználás visszaütött, s 3-3 után büntetőkkel az ázsiaiak nyertek.
A közös munka nyitásaként tehát közepes, de nem reménytelen produkciót nyújtott a magyar csapat, melynek nagyjából öt hónapja lesz elsajátítani a tolvaneni taktikát. A kapitánynak pedig ez idő alatt meg kell találnia a megfelelő játékosokat és a kapusokat – főleg utóbbiakat nem lesz egyszerű…