Digitális inkvizíció

Azt értem, hogy sokan meg szerették volna akadályozni a magán- és a közszféra történéseinek erőszakos összefonódását. De ez láthatóan (ismét) nem sikerült. Ehhez túl sokaknak van legalább egy - vagy több - #Mee, too sztorija. De a felizgatott áldozatok szerepkönyveit még mindig zömében az amerikai szórakoztatóiparban rakták össze. Máshol mintha azokat másolnák akkor is, ha a zaklatások a helyi környezet más kulturális mintáit követték.

A médiaipar már csak ilyen. A szereplők szenvedélyesek, és sokan közülük egyébként járatosak a fúria szerepében. A közvélemény meg nemigen tudja, hogyan kell mindezt kezelni. Végül is az alapszerepeket az elején ismert színésznők és nem szerkesztőségi titkárnők vagy segédoperatőrök alakították (sőt alakítják ma is). Pedig áldozatként bizonyára még a filmiparban sincs kevesebb belőlük. S ezeken a szakmákon kívül bizonyára sok (egykori) fiatal nő érzi úgy, hogy az ő titkos harcát harcolják, és sokan ugyan eddig nem feltétlenül az áldozat-ragadozó kettősségében élték mindennapjaikat, de tanulnak. Végül is a különböző mozaikokat sokféleképpen lehet összerakni. És ennek önmagában nincs köze a különböző radikális feminista mozgalmakhoz sem.

A zaklatásokról újabban rengeteget beszélnek. Nők - esetleg férfiak - hordoztak különböző emlékeket magukban, drámai történeteket és kevésbé drámaiakat. Az előadott esetek látszólag típustörténetek, szexualizált hatalmi egyenlőtlenségeket jelenítenek meg, de roppant sokfélék és a közvetlen durva fizikai erőszak meglehetősen ritka bennük. Igaz, ezeket a sztorikat az emberek szükségszerűen a saját emlékezetüknek sokszorosan átcsomagolták, kiszínezték, letompították, átépítették. Hogyan történhetett volna a sok év alatt másképpen? Nem is tudok arról, hogy nyomozás indult volna Európában valamilyen formális vádemeléshez kapcsolódóan a vallomások mögötti történésekről. Büntetésből most már itthon is többféle van, de hogy bizonyítani akarták volna...

A történet a médiában él, annak megjelenítési és fantáziagerjesztő képességeire épül. Nem azt mondom, hogy nem elképzelhetőek a közkézen forgó történetek, most éppen a férfi-női hatalmi különbségek adott esetei. Valószínűségük nem kicsi. De most nem is ezekről, hanem az újságolvasó, a néző fantáziájának médiairányításáról van szó.

Ha elfogadod, hogy más érdeklődésének - esetleg vágyainak - valamilyen mértékben tárgya vagy, akkor a helyzetek egy fokig akkor is programozottak, ha ez kellemes, és akkor is, ha drámába fordulnak. Egy fiatal művész most is, húsz évvel ezelőtt is úgy hihette, hogy tehetséges, erős személyiség, hogy az életben és szakmában is önálló játékos. De ebből nem következik, hogy mások, akik valamilyen mértékben figyelnek rá, ugyanezt, ugyanígy gondolják. S a különbségekből az egyenlőtlenségek világában sok minden következik.

Egy külföldi nagy újságírókaron, ahol tanítok, megszavaztattam a korai huszonéves hallgatónőket (nagy létszámú az évfolyam) az aktuális zaklatásbotrányokról. Volt néhány radikális lány, aki automatikusan az azonnali bosszúra szavazott, de nem kevesen nem akartak a vitában részt venni. A többség azonban úgy vélte, le kell választani az erőszakot a gyakran említett más, “puhább” történésekről, és ha nem volt, a légyből nem kell elefántot fabrikálni. Persze, lehetséges, hogy ezek a lányok nem forradalmárok és az egyetem végére már megtanultak kiegyezni.

Egyébként azt hiszem, hogy ahol nincsenek hangos, az egész nemzetközi mozgalomba - akár szándékuktól függetlenül - beleolvadó helyi áldozati vallomások, az ügy kezelésmódja visszafogottabb, a zaj kisebb. Németországban például a magyarnál nagyságrendekkel erősebb a kulturális feminizmus, és nem hinném, hogy a magyar és német szexuálhatalmi viszonyok között olyan nagyok lennének a különbségek, a botrány mégis csendesebb. Igaz, nem voltak a nyilvánosságban felturbózott helyi történetek, indulatok.

Úgy tűnik, ami most meghatározó, az a digitális környezet. Ez az igazi újdonság. A történelemben a szexualitással sokféle módon visszaéltek, még gyakrabban megpróbáltak visszaélni. Most azonban inkább a nyilvánosságban frissen megfogalmazódó izgalmi szintek, formák az érdekesek. Az, hogy akire a potenciális áldozatok tettesként emlékeznek, az ebben a médiafelhőben nem tud, talán nem is akar védekezni. Hogy (ismét) megjelent a nehezen bizonyítható vagy igazolható történések köre.

Olvasom egy amerikai bizottság dokumentumait a kaliforniai filmipari zaklatásokról. “Ahogy előadják, valószínűnek tűnik” - mondják valamelyik sztoriról. Tovább nem mennek: a vádemeléshez ez az egész nem elég. Egy másik dokumentum egy másik esetben azon mereng, hogy ha a történet igaz lenne, büntető feljelentésbe kellene torkolnia. De ha a bizonyító anyag - és ezt rögtön az első lépéseknél látni lehet - ehhez nem elég, akkor marad egy másfajta büntetés, az "elkövető” hírbehozatala, erkölcsi hírének megroppantása.

Ugyanez a bizalomfelhő más esetekben is a büntetés igazi terepévé válik. Mondjuk, semmi sem bizonyítja, hogy egy pedagógus pedofil, “csak” közeli kapcsolatban áll tanítványaival. Bizonyítsa ő, ha tudja, hogy nem vétkes. Előáll a nehezen bizonyítható más ügyek sora, egyre több a nyilvánosságban megfogalmazó állításról csak hiedelmeink lesznek, a dolgok természetéből következően tudásunk nem, vagy nem elég. Tovább telik a világ híresztelésekkel. A digitális hálózatokban meg nincs is hova fordulni.

Lehet, hogy tényleg vissza akarták szorítani vagy meg akarták rendszabályozni a magánszférát, de most mintha fordítva történne. Az bukkan mindenhonnan elő, tarkabarka képei mintha egy pillanatra elfednének szakmákat, szervezeti érdekeket, vagy akár a politikai hatalmat is. Azokat nem ismerem, ezt meg, azt hiszem, igen - gondoljak nagyon sokan. S ebből kijön azután valamilyen terjedő pánszexuális világmagyarázat is.

Nem állítom, hogy teljesen indokolatlanul. És lehet, hogy a #Mee,too mozgalmi logikájából éppen a nagy esetszám következik. De ez az egész nem szakadhat le a modern világ “bizonyítom, igazolom, felelősségre vonom” logikájáról. Nem elképzelhető tartós visszatérés, még részterületeken sem, az inkvizíciós beszédmódokhoz.

2017.11.14 07:01

Operálni még visszatér a kardiológiai intézetbe a kirúgott szívsebész

Publikálás dátuma
2018.09.21 14:50

Fotó: / Kállai Márton
A főorvos a következő három hónapban az előjegyzett műtéteket még elvégzi, de a kirúgása véglegesnek mondható.
A Népszava információi szerint egyelőre még a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben operál elbocsátott ismert szívsebész professzor, Székely László, akit szerdán bocsátott el Andréka Péter főigazgató. Székelyt nem veszik vissza az intézetbe, de még decemberig marad, elvégzi az előre betáblázott műtéteket, és csak utána távozik végleg. Ez feltehetően összefügg azzal, hogy betegei – akik félnek, hogy a főorvos hiányában nem végzik el a beavatkozást, vagy egy néhány centis seb helyett az egész mellkasukat felnyitják – petíciót indítottak érte. Úgy tudjuk, az egészségügyi államtitkár is igyekezett közvetíteni a főorvos és az intézet főigazgatója közt. 
Korábban a Pesti Srácok azt írta, hogy a főigazgató és szívsebész professzor megállapodtak,  így az orvos tovább maradhat az egészségügyi intézményben. Székely viszont a portál információi szerint is csak három hónapig marad az intézetben.
Az orvosnak szerdán mondtak fel az intézményben, elbocsátásának oka, hogy fél évvel ezelőtt egy betege műtétje alatt több olyan kollégája közreműködését kérte, akik nem voltak szerződésben az intézménnyel. Úgy tudjuk: a behívottak közül egy plasztikai sebész a beteg szivárgó mellimplantátumát cserélte ki a beavatkozás alatt. A másik két orvos súlyos életveszélyes szövődmény elhárításában működött közre. Székely László az a szívsebész, aki egy úgynevezett minimal invazív eljárással nagy műtéteket kis bemetszéssel végzi. A Népszava korábban úgy értesült, hogy a főorvos elbocsátása miatt csúszik egy súlyos keringési elégtelenséggel küzdő beteg műszív beültetése is. A főigazgató, Andréka Péter korábban lapunk kérdésére küldött írásos válaszában az elbocsátással kapcsolatban azt írta: sajnálattal ugyan, de egy súlyos jogi-etikai vétség miatt volt kénytelen Székely László főorvost felmenteni a munkavégzés alól. A döntésében egy teljes szakértői és jogi apparátus segítette.
2018.09.21 14:50
Frissítve: 2018.09.21 15:40

Kósa neve is felbukkan a csengeri nő új vallomásában

Publikálás dátuma
2018.09.21 14:38

Fotó: Népszava/ Vajda József
Az asszony továbbra is kitart amellett, hogy létezik az eurómilliárdos vagyon, ami őt illeti. Azt állítja, a politikus kiutazott vele Svájcba.
Pénteken délelőtt újabb, ezúttal írásos vallomást tett az állítólagos, ezermilliárdos vagyon örököseként ismertté vált csengeri asszony, Sz. Gáborné – tudta meg a zoom.hu. A nő ügyvédje, Helmeczy László a portál kérdésére válaszolva azt mondta:
„most jöttem tőle, több oldalas, írásos vallomást adott át nekem”.
A csalással gyanúsított Sz. Gáborné utoljára bő két hete tett vallomást. Az ügyvéd szerint az asszony újabb vallomásában is kitart amellett, hogy létezik az eurómilliárdos vagyon, ami őt illeti. A portál felidézi: a nőt nyomozók azzal gyanúsítják, hogy közel félszáz embert csapott be és tőlük jelentős összegeket – volt, akitől tíz év alatt, több tételben százmilliót – kért kölcsön arra hivatkozva, hogy csak rövid időre van szüksége rá, mert hamarosan hozzáférhet az apja után neki járó ezermilliárd forintos, külföldön fellelhető örökséghez. Azt az asszony sem tagadja, hogy kölcsönkért kisebb-nagyobb összegeket, de – mint Helmeczy szerint friss vallomásában is leírta –, abból csak a hagyatéki eljárási költségeit akarta fedezni, és mindent vissza akart adni, ha hozzájut az örökségéhez.
„Ennek tudatában kért kölcsön, mert abban a hiszemben volt, miután mátészalkai ügyvédje is állította neki, hogy az örökség létezik, és ő ahhoz hozzájuthat”
– mondta Helmcezy.
Az ügyvéd a portálnak arról is beszélt, hogy várhatóan zár alá veszik Sz. Gáborné vagyonát, ilyenkor ugyanis ez elkerülhetetlen. Ugyanakkor szerinte a nőnek „nem sok vagyona van” – hacsak ide nem vesszük az állítólagos örökséget –, amit zárolni lehetne. Helmeczy megjegyezte, hogy várhatóan a nő szeptember 7-én elrendelt, 30 napos előzetes letartóztatásának meghosszabbítását kéri majd a vádhatóság.

Megint kérte, hogy hallgassák meg Kósát

A csengeri asszony évek óta azt állítja magáról, hogy 1300 milliárd forintnyi vagyont örökölt. Az asszony befektetési tanácsokat kért Kósa Lajostól, a Fidesz politikusától, akivel többször is találkozott, és egy megállapodást is aláírtak közjegyző előtt. Kósa elismerte a dokumentum valódiságát, de csalónak nevezte Sz.-nét, aki április elején elhagyta az országot, még az előtt, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda beidézte volna kihallgatásra. Kósa Lajos azt is tagadja, hogy a befektetési tanácsokért 800 milliós ajándékozási szerződést írt volna alá az állítólagos örökösnővel, az erről készült közjegyzői dokumentumot pedig hamisítványnak tartja. A portál azt írja, a fideszes politikus neve a csengeri asszony friss vallomásában is felbukkan, mert a nő szerint Kósa kiutazott vele Svájcba is intézni a hagyatékot. Éppen ezért Sz. Gáborné az újabb vallomásában is kérte – amit korábban ügyvédje is indítványozott –, hogy tanúként hallgassák meg Kósát. Az ügyvéd szerint neki is lenne néhány kérdése a politikushoz. Például azt, hogy ha szerinte nem volt hagyaték, akkor miért kötött az asszonnyal különböző megállapodásokat, szerződéseket.
2018.09.21 14:38
Frissítve: 2018.09.21 14:48