Charles Gati: Nőügyek

Két nőügy foglalkoztatja Amerikát. A lapok szexuális zaklatásról írnak, nemcsak itt, de világszerte; ez a pikáns nőügy. Kevésbé pikáns a másik: az, hogy a női szavazatok döntöttek el egy múltheti időközi választást. Ez várható a december elején esedékes alabamai szenátusi választáson is, ahol a demokrata jelölt máris néhány ponttal vezet a szexuális zaklatással vádolt republikánus, Roy Moore előtt. Erre Alabamában, a republikánusok egyik fellegvárában az utóbbi évtizedekben nem volt példa.

A nők zaklatása persze nem újdonság. Az 1990-es évek elején az oklahomai egyetem jogászprofesszora, Anita Hill sokmillió televíziónéző előtt durva zaklatással vádolta Clarence Thomast, George H. W. Bush elnök jelöltjét a Legfelső Bíróságba. Szintén a 90-es évek nagy eseménye volt Bill Clinton elnök gyakori kicsapongása – bár nála nem zaklatásról, hanem hűtlenségről és ezzel kapcsolatos ismételt hazudozásról volt szó.

Híres emberekről van szó most is. Több mint 80 nő vádolja szexuális zaklatással a hollywoodi filmcárt, Harvey Weinsteint, köztük Angelina Jolie és Gwyneth Paltrow. Az egyik legkulturáltabb amerikai esszéíró és a New Republic volt szerkesztője, Leon Wieseltier szintén a listán van. Öt nő emelt kifogást a kitűnő, magyar származású komikus, Louis C. K. ellen; a komikus hosszú nyilatkozatban kért bocsánatot. Négy vád van a korábbi elnök, a most 93 éves George H. W. Bush ellen, aki állítólag női fenekeket szeretett tapogatni.

A legsúlyosabb vád a fent már említett, szélsőségesen jobboldali alabamai szenátorjelölt, Roy Moore ellen merült fel a hétvégén, éspedig az, hogy 32 éves korában egy 14 éves lánnyal keresett szexuális viszonyt. Mitch McConnell, a Szenátus republikánus vezetője hétfőn elismerte a vád jogosságát, majd felszólította Moore-t, hogy lépjen vissza.

Nehéz eligazodni a „zaklatás” különféle formái között. A legtöbb eset a nők hivatásbeli előmenetelét tette függővé szexuális együttműködésüktől. Jó néhány eset azonban inkább a flörtöléshez áll közel. Mindkettő következménye azonban, hogy női választók - emlékezve Trump elnök hencegésére, hogy tudniillik ő hogyan használta ki hatalmát és pénzét a nála jóval fiatalabb nők „megnyerésére” – most egy új kampányt kezdeményeztek, főleg a munkahelyi egyenjogúságért.

Az sem kétséges, hogy a múltheti virginiai időközi választást az állam kormányzói pozíciójáért a fehér nők szavazatai döntötték el a demokrata Ralph Northam javára; csaknem kilenc százalékot vert rá a republikánusok ismertebb jelöltjére, Ed Gillespie-ra. Míg a fehér férfiszavazók 36 százaléka, addig a fehér nők 48 százaléka támogatta Northamot. Összehasonlítva a tavalyi elnökválasztás eredményével: akkor egy demokrata elnökjelölt, ráadásul egy olyan jól ismert nő, mint Hillary Clinton, a fehér női szavazatok 41 százalékát kapta, tehát hét százalékkal kevesebbet, mint most a férfi Northam.

Amerika még nem hasonlít Skandináviára és talán nem is fog, de mindkét párt politikusai tudják: politikai öngyilkosság lenne a nőügyekkel nem foglalkozni.