Egy mameluk világhíre

November 11., szombat, 16 óra 53 perc. Tállai András Facebook-oldalán ekkor jelent meg egy pársoros bejegyzés, ami felrobbantotta a netet, de olyannyira, hogy két napig a világ egyik legbefolyásosabb üzleti hírügynöksége, a Bloomberg is címlapján tartotta.

Ennyi volt mindössze: „állampolgári megkeresésre jártam el a Mezőkövesden és térségében tapasztalható üzemanyagárak tekintetében. Egyeztetéseket folytattunk a MOL illetékes képviselőivel, amelynek eredménye: az október 31-ei állapothoz képest Mezőkövesden a benzin ára 11 Ft-tal, míg a gázolajé 5 Ft-tal csökkent.”

Lefordítva: az adóhivatal vezetője „leszólt” Magyarország egyik legnagyobb magánvállalatának, mert ő egy jóságos parlamenti bácsi, aki sűrű megtekintések, szalagátvágások és tokaszalonnák között teljesíti alattvalói kívánságát is. A multi mint nyakon csípett aranyhal pedig válaszolt: bokázlak alássan kedves bátyámuram, legyen, amint kívánni méltóztatod.

Az államtitkár azt is mondta: ott, ahol szegényebb emberek élnek, olcsóbban kell árulni az üzemanyagot. (Jé, nem hallottam, hogy Szabolcsban is levitték volna az árát...)

Ha a jó matyók netán vérszemet kapnak és megáhítják mondjuk a háromhatvanas kenyeret, miből áll odabökni egyet a péknek, és lesz háromhatvanas kenyér. Egymás közt szólva: még mindig kisebb veszteség, mint egy kekec NAV-ellenőrzés, aminek jó vége ritkán szokott lenni.

Meg ez a kapitalizmus is miféle dolog már! Lám, milyen jól muzsikálnak az államosított közművek, szemétszállítók, miegyebek. Rezsicsökkentés rulez. Ide nekünk a MOL-t is!

Legyen minden ingyér’ vagy olcsón, a párttitkár, meg az állam mindent tud és elintéz, addig jó, míg Kádár él!

A Bloomberg most egyfajta bizonyítékot lát a történetben arra, miért gyengébb Magyarország versenyképessége Malawiénál vagy Ugandáénál.

Cseppben a rendszer.

Szerző

Akik a templomban is fütyülnek

Ma szavaz az Európai Parlament arról a négypárti állásfoglalás-tervezetről, miszerint a jelenlegi lengyelországi helyzet az uniós alapértékek súlyos megsértésének kockázatát rejti magában. A tervezet összeállítói az uniós alapszerződés 7. cikkelyének megfelelő eljárás megindítását célozzák. Lengyel barátaink nincsenek egyedül, hiszen az EP ugyanilyen jelentést készít Magyarországról is. Mindkét ország semmibe veszi, tartósan és súlyosan sérti ugyanis az EU 2. cikkelyében közösként leszögezett alapértékek - a szabadság, az egyenlőség, az alapvető emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia, a kisebbségi jogok – legtöbbjét, így a közös Európa történetében először felmerült az uniós atomfegyvernek is nevezett 7. cikkely aktiválásának szükségessége. Az eljárás eredményeképpen akár az adott tagállam szavazati jogának megvonása is bekövetkezhet.

De nem fog. „Atomfegyverhez” nyúlni, még ha képletesen is, nem népszerű gondolat, hiszen elkerülhetetlenül elsősorban ártatlanokat sújt. Az utóbbi időben gyakran hangoztatott álláspont, hogy a renitenskedő tagállamoktól meg kell vonni az anyagi támogatást, minden bizonnyal hatásosabb lenne; csakhogy ez nincs becikkelyezve. A magyar kormányzat sikerpropaganda lufija például azonnal kipukkanna az uniós pénzek hiányában, Varsó is gondban lenne, de mindkét országban elsősorban az „istenadta nép” inná meg a levét.

A szankciós politika, annak ellenére, hogy világszerte előszeretettel alkalmazzák, épp az ellenkezőjét éri el. Putyin sem lett gyengébb az uniós-amerikai szankciók hatására. A támadott Vezér köré felsorakoznak a hívek, van ellenség, aki ellen van is miért harcolni. A harc pedig egyben tartja a tábort, a vezérnek egyebet sem kell tennie, mint időnként meglobogtatni a zászlót. A Brüsszel-fóbiássá tett magyar, igencsak stabil szavazótáborban olaj lenne a tűzre minden Magyarországot sújtó szankció, az évek óta sulykolt kormánypropagandát igazolná. Lengyelországban viszont csak látszólag ugyanaz a helyzet. A lengyel vezetés szemrebbenés nélkül követi az orbáni példát, ám a lakosság még nem annyira indoktrinált: Kaczynski-Szydlo tábora még távolról sem vetekedik az Orbánéval. A lengyel társadalom eddig minden antidemokratikus lépésre tömegtüntetésekkel válaszolt, s egyes kérdésekben meghátrálásra kényszerítette Kaczynski bábkormányát. Ők még érzékelik a „Segíts magadon, s az Isten is megsegít” igazságát. A magyarok viszont Brüsszeltől várják azt a megoldást, amely a saját kezükben van a szavazati jog formájában. Az Európai Unió úri klub, amelynek működése példásan szabályozott, de alapító atyái úriemberek lévén arra nem gondoltak, hogy valaki egyszer majd mocskos bakancsos lábakat tesz fel a tárgyalóasztalra. Szabály hiányában igazságos, demokratikus megoldása sincs az ilyen helyzetre.

Erre egyetlen orvoslási mód létezik – olyanokat kell delegálni a tárgyalóasztalhoz, akik nem háborúzni, hanem tárgyalni és építeni akarnak, nem fütyülnek a templomban, nem csámcsognak az ebédnél és bakancsukat a földön tartják. A delegáltak mandátuma pedig a lengyel és a magyar választótól függ.

Szerző

Szenvedély

Azt már eddig is tudtuk, hogy ami itt, ebben az országban van, az a legjobb. Nem lehetett kétségünk afelől sem, hogy az utóbbi majdnem nyolc év nem volt elég a hatalom birtokosainak, még újabbakat akarnak. Ám a párt kongresszusán - amelynek szónokai sokszor már a nagy és átkos elődökre emlékeztettek - Orbán Viktor erre is rá tudott tenni egy lapáttal.

Az örök és megbonthatatlan - ellenszavazat nélküli - vezető nyilván történelmi tapasztalatokra hivatkozva azt mondta, szív nélkül nincs politika, szenvedély nélkül nincsenek nagy tettek. De ezt is tudta fokozni, amikor kifejtette: "szerencsére van egy közös szenvedélyünk, amit úgy hívnak: Magyarország".

Ez a gondolat megérdemli, hogy a mélyére nézzünk. A tudomány álláspontja szerint a szenvedély "az akaratnak valamely erős vágy által való leigázása". S akkor lesz azzá, ha állandóan uralkodik rajtunk, és mi - saját jobb belátásunk ellenére is - engedelmeskedünk neki. Fájdalom, mindez betegséggé is válhat. Amikor a személyiség már nem képes harmonikusan fejlődni. A szenvedélybetegség - mondják a szakértők - egy kontrollvesztési folyamat, aminek tünetei az idő előrehaladtával egyre súlyosabbá válhatnak.

Nem árt, ha mindezzel tisztában vagyunk, amikor a hazai napi politika irányítóinak megnyilatkozásait vizsgáljuk. Vagyis látjuk, mekkora szenvedéllyel igyekeznek ráerőltetni az egész társadalomra saját propagandájukat. A hívószavak már rögzültek: bevándorlók, Soros, ránk erőltetik, Brüsszel, stb. Hatásos a riogatás, uralkodik a félelem. Magyarországot csak és kizárólag a jelenlegi kurzus mentheti meg.

Ha pedig ehhez még hozzátesszük Orbán Viktor legújabb találmányát, azzal tovább gazdagíthatjuk az orvostudományt. Eszerint ugyanis nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat uralkodik. Így teljes a leltár. Vagyis logikus, hogy a kormánynak még négy évig maradnia kell. Aztán még négyig, még négyig. Hiszen szenvedélye Magyarország.

Azt is megtudtuk, ez még csak az út eleje. Ki akarja tudni, hova vezet?

Szerző