Évszázados illúziók a Városligetben

Publikálás dátuma
2017.11.15 06:45

Fotó: /
Millenium Háza néven nyitják meg 2019-ben a felújított Olof Palme Házat. A századfordulós Budapestet bemutató állandó kiállítás és kávézó lesz az épületben.

- Budapesten nincs olyan állandó kiállítás, amely a századfordulós Budapestről szólna. Az újkori magyar történelem legeredményesebb időszaka a kiegyezéstől az első világháborúig tartó korszak, ennek esszenciáját az 1896-os milleniumi kiállítás adta, amelyen több mint kétszáz épületben Magyarország önmagának és a világnak mutatta meg, hogy mit hozott létre a múltban és a jelenben. Akkor ez az épület is szerepet kapott - mondta Baán László, a Liget projekt miniszteri biztosa egy sajtótájékoztatón és hozzátette: az Olof Palme svéd szociáldemokrata politikusról elnevezett épület Millennium Háza néven nyit majd ki és egy, a századfordulós Budapestet bemutató állandó kiállítás és egy kulturális rendezvények megrendezésére is alkalmas kávézó lesz benne. A tárlat része lesz egy több mint száz négyzetméteres terepasztal, amelyen a korabeli budapesti épületek láthatóak majd, és olyan modern technológiai megoldásokat is alkalmaznak, mint a virtuális valóság. A MÁV főépítésze, Pfaff Ferenc által tervezett, neoreneszánsz, 1250 négyzetméter alapterületű épület felújítása decemberben kezdődik, és 2019-re lesz kész. A közbeszerzést a Mészáros Lőrinchez köthető Épkar Zrt. nyerte el, ők 3 milliárdért csinálják meg a munkát.

Sághi Attila, a Városliget Zrt. vezérigazgató-helyettese elmondta azt is, hogy a tervtárak dokumentumai alapján az egész épületet rekonstruálni lehet eredeti formájában, és helyreállítják az épület külső részén lévő Zsolnay-kerámiákat is. Az elmúlt évtizedekben beépített elemeket is eltávolítják, a főbejáratot pedig áthelyezik az eredeti, Hermina út felőli oldalra, elé pedig egy rózsakertet terveznek.

Az épület funkciója története során sokszor változott. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra készült Műcsarnoknak, ehhez azonban kicsi volt. Szerepet kapott a honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő több hónapos milleniumi kiállításon is, itt rendezték be az Egészségügyi Csarnokot és állították ki a legmodernebb kórházi eszközöket. Később itt működött a Budapesthez köthető emlékeket bemutató Fővárosi Múzeum, de ehhez is kicsi volt. A második világháborúban találat érte. Az ötvenes években szobrászműhely lett belőle, később ideköltözött a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat, majd a 90-es években a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványhoz került és alkotóházaként működött.

Igazán érdekes az lehet, hogy a tervezett kiállítás milyen történetet mond majd Budapestről és a magyar államiságról. A tervek alapján a narratíva azon alapulhat, hogy az említett időszak volt a magyar állam legprogresszívabb korszaka és ehhez jól is illeszkedik a Városliget történetének és a millenniumi kiállítás középpontba állítása. A kiegyezés után az 1885-ös országos és az 1896-os milleniumi kiállítás célja a nemzeti büszkeség és önállóság hirdetése volt, illetve az, hogy a magyar állam gazdasága modernizációra képes és akár a nyugattal is képes felvenni a versenyt ipari, mezőgazdasági és kulturális termékeivel. Ennek kinyilvánítása fontos volt egy olyan helyzetben, amikor ugyan az Osztrák-Magyar Monarchiában a magyar állam belső önállósággal rendelkezett, de szuverenitása mégiscsak korlátozva volt: az uralkodó, a külügyek, a hadügyek és az ezek fedezetére szolgáló pénzügy is közös volt Ausztriával. A gazdasági sikerek, a főleg Budapesten látványos modernizáció - amely az adott korszakban egyébként egész Európára jellemző volt - azonban nagyrészt köszönhetőek annak, hogy a magyar állam egy nagyhatalmi helyzetben lévő birodalom része volt.

Ráadásul ennek a kedvezményezett helyzetnek megvolt az ára is: a kiegyezés csak az osztrákok és a saját államon belül csak relatív többségben lévő magyarok között történt meg, ami egyre élesebb nemzetiségi feszültségekhez is vezetett a többnemzetiségű birodalomban, amely az első világháború után esett nemzetállamokra. A Millenium Háza-beli kiállítást így nem egyfajta monarchista nosztalgia jellemezheti majd, hanem egy olyan nemzetállam iránti vágyakozás, amely - ugyan egy birodalomnak köszönhetően illuzórikusan - komoly hatalommal bír és lemaradását leküzdve veszi fel a versenyt a Nyugattal.

A sétány neve marad
-Az Olof Palme név esetleges, a politikus nem járt Magyarországon. Ez egy politikai gesztus volt az MSZMP vezette kormány részéről, hogy megmutassák, nyitottak a svéd szociáldemokraták iránt - mondta Baán László, és hozzátette: a sétány neve marad.
Olof Palme 1969 és 1976, valamint 1982 és 1986 között volt Svédország miniszterelnöke. Szociáldemokrata reformokat vezetett be, növelte a dolgozók beleszólását a munkahelyi ügyekbe és új alkotmányt fogadtatott el, amely szimbolikussá tette a királyság intézményét. Második ciklusa alatt folytatta a reformokat, majd konfliktusba került katonai vezetőkkel, akik szerint nem lépett fel kellőképpen a Szovjetunióval szemben a Svédország elleni állítólagos tengeralattjáróval elkövetett határsértések, kémkedési ügyek miatt. Külpolitikáját sokan kritizálták, támogatta például Fidel Castro Kubáját és Salvador Allende chilei elnököt. Elítélte az 1968-as prágai tavasz leverését és aktívan támogatta a fejlődő országokat. 1986-ban Stockholmban merénylet áldozata lett, az elkövetőt nem kapták el. A volt Stefánia út Ajtósi Dürer sortól a Hősök teréig tartó szakaszát 1987-ben nevezték el róla és egy emlékkövet is avattak az Olof Palme Ház közelében.

2017.11.15 06:45

Színházak éjszakája: Kell a bátorság, a tettek és a jellem

Publikálás dátuma
2018.09.23 23:10

Fotó: / Mikó Bea
Az Operettben több más mellett a tánctanítás, a Katona József Színházban a kritikákról szóló játékos csoportterápia játszotta a főszerepet és nem mellesleg az egyik városi sétán eltűnt budai színházak nyomában eredhettünk.
Szállj fel szabad madár! - visszhangzott szombat délután a Budapesti Operettszínház házi színpadán. A próbateremként is működő helyszínen legalább negyvenen ropták alkalmi tánckart alkotva. Főként fiatalok, óriási energiával lépkedtek, forogtak, hajlongtak. Karjukat egyszerre emelték, az egyik fiú inge vizes lett, egy másik lány magas sarkú cipőben próbálta tartani a ritmust. A teátrum friss bemutatója, az István a király egyik koreográfiájának megtanulására lehetett jelentkezni. A Színházak Éjszakája sorozatba illesztette be a tánctanítást az Operett. Bodor Johanna, Lénárt Gábor és Kulin András koreográfusok felváltva mutatták, hogy mit kell csinálni. Negyven perc alatt kell elkészülni. A feladat nehéznek látszott, hiszen a profik egy ilyet nyolc-tíz óra alatt tanulnak meg. Az ambíció és a lelkesedés azonban csodát tett és az első turnus növendékei remekül teljesítettek és a végén tényleg alkalmi tánckarrá váltak. Aztán jöhetett a közös fotózás az utcán a színház előtt is. Peller Anna dedikálta éppen az Operettszínház új magazinjának a címlapját, amin ő látható. Az utcai színpad előtt már délután több százan álldogáltak. Örültek a kedvenceiknek, nem hiszem, hogy néhány közelállón kívül bárkit foglalkoztatott, hogy most folyik a teátrum igazgatói pályázatának hajrája. Könnyen lehet, hogyha létezne még a Budai Népszínház, vagy a hajdani Horváth-kertben álló egykori Budai Színkör, akkor most ott játszanák az István a királyt. De nem léteznek, régen lebontották őket. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársai azonban más városi séta mellett ezeknek az eltűnt színházaknak a nyomába invitálták szintén a kíváncsi érdeklődőket. Gajdó Tamás színháztörténész, sétavezető a Budai Sikló Clark Ádám téri bejárata elől indította a túrát. Ott állt az 1861. szeptember 14-én megnyílt Molnár György által alapított Budai Népszínház. Mindössze kilenc évig, utána ugyanis lebontották. Mégis fontos szerepet tölt be a hazai színháztörténetben. Az előadások ugyanis valódi attrakciónak számítottak. Az alapítót a korabeli leírások alapján ellentmondásos, hiú, öntelt figurának tartották, de Molnár igyekezett mindig meglepni a közönséget. Emellett kiváló marketing szemlélet jellemezte, a színház pénztárában árulták a színdarabok dalait. A teátrumnak nem volt ugyan zsinórpadlása, de különböző technikai tükrökkel mégis elérték, hogy a színpadi változások egy illuzionista műsorában elvárható színvonalon jöjjenek létre. Itt jártak először magyar színpadon kán kánt és az akkori tánckarnak olyan tagjai voltak, mint például Jászai Mari. Molnár előadásaiban erőteljesen politizált is, amit a hatalom nem nézett jó szemmel, de végül a saját társulata lázadt fel ellene, ami egyben a színház végét is jelentette. Hasonlóan kalandos története volt a hajdani Horváth-kertben álló Budai Színkörnek. A kör alakú nyári színháznak épült fából készül épületet 1843-ban nyitották meg. 1937-ig tartottak itt nyaranta előadásokat. A két világháború közötti időben operetteket játszottak, az egyik legnagyobb sztár pedig Honthy Hanna volt. Színháztörténetileg szintén meghatározó a Horváth-kert legendája, slágerré vált dal is megörökítette. A hely arról is nevezetes, hogy a zenés darabok mellett Magyarországon itt tűzték először műsorra Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját. Az épületet végül anyagi okokból bontották le. A túra az Attila út egyik háza előtt fejeződött be. Itt élt Csortos Gyula, akinek a fennmaradt háztartási könyveiből sokat megtudhatunk életmódjáról, szokásairól, napirendjéről. Arról ezekben a könyvekben nem esett szó, hogy miként tűrte a kritikát. 
A Katona József Színház színészei szombaton három alkalommal is erről meséltek a Színházak Éjszakája közönségének Kocsis Gergely rendezésében. Szokásos módon a Petőfi Sándor utcai színház környékén nagy volt az érdeklődés. Megérte az izgalom, hiszen a színpadilag nehezen megfogható témából élvezhető jelenetekkel teli színházi órát rögtönöztek a játszók. Ha valaki megkérdez egy színészt, hogy érdekli-e mit írnak róla, a többségük azt mondja: dehogyis. Aztán gyakran később kiderül, hogy fejből idéznek róluk megjelent kritikákat. Szombaton azt játszották el, hogy egy csoportterápia keretében próbálják feldolgozni az írások következményeit. Önironikus, humorral teli szórakoztató est lett belőle. A gyengeségek, hiúságok önfeltáró sorozata, utalva a mai kritikák állapotára, színvonalára is. A Színházak Éjszakája záró partiját a Trip hajón tartották. Több színészekből álló formáció lépett fel. Délután még azt hallgathattuk az Operettben, hogy Szállj fel szabad madár, éjjel pedig Molnár Áron és csapata énekelte nagy elánnal, hogy „fogjunk össze most már a gyűlölködés ellen, kell a bátorság, a tudás, a tettek és a jellem.” És mondja valaki, hogy nem létezik „bekeretezett” éjszaka.
2018.09.23 23:10

Új igazgató kerülhet az Operettszínház élére

Publikálás dátuma
2018.09.23 18:14

Fotó: Népszava/
A társulat a jelenlegi direktort, Lőrinczy Györgyöt támogatja, de a bíráló bizottság többsége inkább Kiss B. Attila pályázatát támogatja. A döntés a miniszter kezében van.
A múlt héten összeült a Budapesti Operettszínház igazgatói pályázatát elbíráló szakmai bizottság. Úgy tudjuk, hogy a miniszternek ajánlatot tevő testület többsége Kiss B. Attila operaénekes pályázatát támogatja. Mint megírtuk, aspirál még a posztra Szente Vajk színész, rendező és a társulat többségének bizalmát élvező Lőrinczy György jelenlegi főigazgató. A bizottságba delegálták Rost Andrea operaénekest, Vincze Balázs koreográfust, Balázs Pétert a szolnoki és Kirják Róbertet a nyíregyházi teátrum igazgatóját, Hamar Zsoltot, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatóját, Dubrovay László zeneszerzőt, Eperjes Károly színészt, rendezőt, Rónai Pál karmestert, Peller Károly színészt. Utóbbi két tag az Operettszínház képviseletében volt jelen. Úgy tudjuk, hogy ők ketten Lőrinczyt támogatták. Információink szerint a többiek viszont Kiss B. Attilára voksoltak. Ez azért is meglepő, mert elvileg több jelöltet is alkalmasnak tarthat egy tag. Úgy tudni Kiss B. pályázatában leendő balettigazgatóként szerepel Apáti Bence balettművész, publicista, aki politikai műsorok rendszeres résztvevője. A döntést a törvény szerint az EMMI minisztere hozza meg harminc napon belül. 
Szerző
2018.09.23 18:14