Az önfényezés háza

Az 1885-ös országos kiállítás képzőművészeti pavilonjának felújítása egyrészt jó hír, mert a Palme-házként ismert műemlék méltatlan állapotban romlik évtizedek óta. Másrészt józanító esemény: alkalom annak végiggondolására, hová jutott két kormányzati ciklus alatt a minden ellenvéleményt lesöpörve erőltetett városligetbeli múzeumnegyed programja. Egy korábban semmiféle tervben nem szereplő kiállítóhelyig, amely a dicsőséges millenniumkori időknek állít emléket.

De ha már így alakult, akár kasszát is csinálhatunk a rendszerváltás utáni idők állami emlékezetpolitikai akcióiról. Már az 1896-os millennium is kétszer terítékre került eddig: az 1996-os millecentenáriumkor, amellyel az elmaradt Világkiállításért kárpótolta az országot a Horn-kormány (ekkor szabadultak el a településközpontokban a hétvezérek), meg most, amikor beharangozták a Millennium Házát. Szent István 2000-ben, a legelső Orbán Kormány idején lett mindent ütő adu ász. Csak a fiatalok kedvéért elevenítem fel, hogy addig a Nemzeti Múzeumban volt a királyi korona, nem a Parlamentben, és - a legutóbbi, habár régen frissített adatok szerint - ötvenhét Szent István-szoborral kevesebb állt az országban. Ötvenhatról is kétszer emlékeztünk meg nehezen felejthető módon. Egyszer 2006-ban, amikor bőrfejűek fütyülték ki az ország vezetőit a jobboldal által Vaskefeként lesajnált, minimalista emlékműnél; másodszor tavaly, amikor cool, trendi és fancy módon vált történelmi kérdőjellé Dózsa László (1942-).

Ezzel szemben egyetlen egyszer sem próbálta meg tisztázni a nemzet szembenéző módon a viszonyát a holokauszthoz és az 1945-ös eseményekhez. Lett helyette egy bazári Terror Házunk és egy velejéig hamis német megszállási emlékművünk a Szabadság téren - a kibeszélésre való elemi igényt azonban drámai módon mutatja a vele szemben organikusan létrejött spontán emlékhely. Ugyanígy elsikkad a hivatalos emlékezetpolitikában a rendszerváltás és az uniós csatlakozás történelmi pillanata.

Mindennek fényében a Millennium Háza a vállvonogatás kategória. Üsse kő, Sisit úgyis mindenki szereti.