A lét a tét az európai baloldalon

Az Unió több országában érzékelhető a hagyományos pártok válsága. A baloldal helyzete nem nevezhető irigylésre méltónak, a megújulási kísérletek eddig nem arattak sikert. A választók bizonytalanok.

Bajban az európai baloldal. A német SPD, az osztrák SPÖ és a francia szocialisták is azt remélik, átszervezéssel ismét népszerűbbekké válhatnak a választók körében. Keletebbre vsizont mind a túlélési stratégiák, mind az átalakítást levezénylő vezetők is hiányoznak.

OLASZORSZÁG - Matteo Renzi sokáig az európai baloldal reménységének számított. Friss, fiatalos lendületével önbizalmat adott a magas munkanélküliség és a rossz gazdaság miatt mélyponton lévő országnak. Reformokat ígért, de ez a lendület megtört, illetve egy politikai ballépése miatt – lemondását ígérte, ha nem fogadják el az alkotmány reformját az általa kezdeményezett referendumon – lemondásra kényszerült. Igaz, miután ismét a Demokrata Párt élére választották, esély nyílt arra is, hogy vezetésével a PD megnyerje a következő parlamenti választást. A két héttel ezelőtti szicíliai voksolás mutatta, mennyire nagy a baj. A PD jelöltje csak a harmadik helyen végzett a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) mögött.

A PD válsága már régóta érlelődött. Nem egységes pártról, hanem különböző irányultságú tömörülésekből létrejövő politikai erőkből alakult meg. Ez idézte elő azt, hogy a PD már a kezdet kezdetén összetűzésbe került a hagyományos baloldal párton belüli képviselőivel. Ezek az ellentétek máig nem szűntek meg. Többen ugyanis saját érdeküket helyezték előtérbe, miközben az Öt Csillag Mozgalom (M5S) kizárólag az öntörvényű Beppe Grillo személye köré épül. A jövő tavaszi választásig azonban ráncba kellene szedni a PD-t, mert hétről-hétre nő a különbség az M5S és a PD között – előbbi javára.

NÉMETORSZÁG - Nem úgy alakult a szeptemberi német választás sem a szociáldemokraták szempontjából, ahogy az SPD remélte, bár az eredmények közzétételekor a pártvezetés reakciójából inkább az derült ki, hogy még a 20,5 százaléknál is rosszabbra számítottak. A párt népszerűségének csökkenése teljesen más okokra vezethető vissza, mint Olaszországban. Bár a nagykoalíció a kereszténydemokratákkal olajozottan működött, a választókban nem tudatosult, hogy bizonyos népszerű intézkedéseket az SPD javaslatára fogadtak el. A párt politikailag nem profitált a nagykoalícióból, ezért a vezetés az egyetlen lehetséges döntést hozta: ellenzékbe vonul. Egyelőre nincs jelentősebb változás az SPD népszerűségében, igaz, nem is most kell eredményeket felmutatni. Martin Schulz pártelnök ugyanis most a politikai erő megújítására koncentrál.

AUSZTRIA - Kiszorulnak a következő kormányból szociáldemokraták. Az osztrák nagykoalíciót, az ÖVP és az SPÖ együttműködését állandó torzsalkodások jellemezték. Az SPÖ a parlamenti választáson hajszállal előzte meg a szélsőjobboldali szabadságpártot, ugyanakkor eredménye alig különbözött a 2013-astól, így nagy válságról nem beszélhetünk. Bár Christian Kern kancellár nem végezte rosszul a dolgát, Sebastian Kurz, az ÖVP ifjú elnöke – Emmanuel Macron mintájára – mozgalmat hívott életre az ország megújítására. A fiatalos lendület tette vonzóvá az ÖVP-t a választók számára. Hogy azonban milyen lesz az együttműködés a mérsékelt és a szélsőjobb között, az még a jövő zenéje.

FRANCIAORSZÁG - A szocialisták valóságos Waterloo-t élhettek át a júniusi parlamenti választáson 7,4 százalékukkal. Francois Hollande elnök alacsony népszerűsége pártjára is átragadt. Ugyanakkor a voksolás az összes többi tradicionális párt gyengélkedését is mutatta. A baloldal nem tűnt el, de komoly átalakuláson megy keresztül. Nagy kérdés azonban vissza lehet-e még csalogatni a Macron elnök REM-jéhez pártolt baloldali választókat.

SPANYOLORSZÁG - A katalán krízis óta egyre több spanyol gondolja úgy, előrehozott parlamenti választásokat kellene tartani, ám a felmérések szerint a sorrend maradna a jelenlegi: élen a Néppárttal (PP), utána a szocialisták (PSOE), harmadik helyen pedig a radikális baloldali Podemos. A 2016-os és 2015-ös voksolás idején óriási volt az izgalom: vajon az üstökösként feltűnt Podemos felborítja az addigi PP-PSOE uralmat, és második helyre bekúszva megelőzi a szocialistákat? A bravúr elmaradt, a párt azóta is 20 százalék körül stagnál.

Akkoriban viszont ez óriási eredmény volt, hiszen 2014-ben alakult a párt az elégedetlenségi mozgalomból. Spanyolország akkor még nem tért magához a válság okozta sokkból, rekordmagas volt a munkanélküliség, a tradicionális pártoknak pedig a megszorításokkal és a korrupciós botrányokkal sikerült elidegeníteniük magukat a szavazóktól. Ekkor robbant be a Podemos, amelynek még a neve is reményt adott: képesek vagyunk rá! De nem voltak képesek a nagy áttörésre. Ennek egyik oka, hogy a párt, amely a rendszerrel szemben, azon kívül határozta meg magát, idővel annak része lett. A másik ok: a belső ideológiai harc Iglesias és Inigo Errejón között. Míg Errejon úgy látja, hogy a Podemos azzal növelhetné bázisát, ha „megkomolyodna”, szükség esetén nyitottabbá válna a szövetségekre – például a szocialistákkal –, addig Iglesias azt vallja: a lázadás az egyetlen út, nem lehet megalkudni a hagyományos pártokkal.

Kelet-Közép-Európában sem rózsás a helyzet a baloldalon, egyes szociáldemokrata formációk már-már túlélési gondokkal küzdenek.

Miért büntet és mit szeretne a választó?

Az október 20-i cseh választás igen látványosan igazolja, hogy a hagyományos pártokat látványosan büntető szavazók is talajvesztettek.

A prágai parlament összetételéből sem derül ki, mit is akar pontosan és mit kifogásol a korábbi kormánypártoknál a cseh lakosság, miért bünteti kiemelten épp a baloldalt, hiszen a most előtérbe került populista pártok jövőképe teljességgel ismeretlen, ők egész kampányukat a meglévő rendszer bírálatára építették, anélkül, hogy valós alternatívát mutattak volna fel.

CSEHORSZÁG - Az október 20-án megrendezett csehországi parlamenti választás a baloldal történelmi vereségét hozta. A Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD), amely a független Csehország történetében mindig vagy kormányzó párt volt, vagy az ellenzék legnagyobb ereje, mára olyannyira kispárttá lett, hogy ha nem tudja megállítani a népszerűségvesztést, a következő voksoláson már a parlamentbe jutás, a lét lesz számára a tét. A kilenc pártivá bővült (vagy szétesett?) 200 tagú prágai törvényhozásban a CSSD a hatodik helyet foglalja el 7,27 százalékkal és 15 mandátummal.

SZLOVÁKIA - Pozsonyban Robert Fico szociáldemokrata pártja a legnagyobb kormányzati erő, a miniszterelnök pedig az ország legnépszerűbb politikusa, ám a baloldal összeomlásának jelei itt is megmutatkoztak. Fico a 2014-es államfőválasztáson egy független vállalkozóval, Andrej Kiskaval szemben maradt alul. A 2016-os parlamenti választásokon pártja, a Smer veszített korábbi támogatottságából és hárompárti koalícióra kényszerült. A szlovák voksolás nyomán ugyanaz a kép bontakozott ki, mint Csehországban – a választók elégedetlenek a hagyományos pártokkal és politikai elittel, a populista és szélsőjobb pártok tömegével halásszák el a történelmi pártok szavazóit. Idén, az október végi helyhatósági választáson már komoly vereséget szenvedett a Smer, a korábbi 6 megyefőnöki tisztségből csak 2-t tudott megőrizni. Fico egyelőre magyarázza bizonyítványát, nyugtatja válaszközönségét, ám úgy tűnik, ennél komolyabb gonddal is szembe kell néznie. A látványos térvesztés egyre súlyosabb belső konfliktusokat gerjeszt a Smerben. Ilyen körülmények között a december 9-re kitűzött Smer közgyűlés is viharosnak ígérkezik, magában rejti a pártszakadás, s ezzel az eljelentéktelenedés veszélyét is.

Az önpusztítás bajnokai

A román baloldal helyzete leginkább tragikomikusnak nevezhető. A 2016-os választást ugyan megnyerte a Szociáldemokrata Párt (PSD), de önállóan már nem tudott kormányt alakítani. Az elmúlt 11 hónap pedig szabályos vesszőfutás volt a PSD számára, amelyet viszont önmaga generált. Kevesebb, mint egy év alatt két, maguk okozta kormányválságot éltek át. A PSD látványosan sodródik a populizmus irányába, belső feszültségek, intrikák gyengítik, korrupció fojtogatja.

A rendszerváltás utáni Románia eddig legstabilabb, mindig vagy kormányzó, vagy kormányozni képes pártja úgy került feneketlen válságba, hogy az ellenzék is romokban hever. A román alakulatnál az összeomlást mindenekelőtt az készítette elő, hogy a pártelitből kiszorultak a korábbi karizmatikus, illetve művelt vezetők, az előtérbe került középszer pedig nem tud ellenállni a populizmus csábításának, aminek köszönhetően elveszíti hagyományos választóközönségét, de újakat szerezni nem tud.