Választási fájdalomcsillapítás - Pulykapénz a fogorvosoknak

Publikálás dátuma
2017.11.18. 06:00
FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Egyszeri, de nagyobb támogatással csendesítené le a kormány a közellátásban dolgozó fogorvosokat, akik egyre hevesebben tiltakoznak a finanszírozási rendszer hibái ellen.

Három millió forintot kaphatnak praxisonként a fogorvosok – tudta meg a Népszava. Ezt az összeget a tervek szerint valamennyi, a közellátásban működő 3300 fogorvosi körzet megkapja. Az egyszeri támogatás még az év vége előtt odaérhet az ellátókhoz. A finanszírozásuk további javítása pedig attól függ, hogy mikorra sikerül kidolgozni a támogatásnövelés feltételéül szabott ellenőrzési rendszert.

Az orvosi kamara fogorvosi tagozata és a minisztérium szakértői olyan mechanizmust próbálnak összeállítani, amelyben például akár a betegek is igazolnák, hogy az orvos valóban elvégezte a társadalombiztosításnak elszámolt kezeléseket. Ahogyan ebből is kiderül, az ágazatban óriási a bizalmi válság, a tárca gyakran utalt rá: nemigen hiszi, hogy az elszámolt kezelések mögött valódi teljesítmény van. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár a lapunknak júniusban adott interjúban is arról beszélt, valahogyan alá kell támasztani, hogy mire adnak a közfinanszírozott fogorvosoknak többletet. Mint mondta: „Rájuk elég sok a panasz, legutóbb egy közösségi portálra került ki, hogy olyan ellátásokat számolt el egyikük, amiket az illető orvos el sem végzett. Tehát velük le kell ülnünk, és ki kell találnunk, hogy hogyan tudunk közmegelégedésre olyan rendszert működtetni, ahol a munkája után mindenki megkapja a megérdemelt forrását. A jelenlegi rendszerben most ez, nagyon nehezen követhető. Ha sikerül megállapodnunk, akkor nem csak elégetjük a pénzt, hanem kapnak is valamit a betegek a rendelőben.” Mindezzel együtt azt is ígérte az államtitkár, hogy nem zárják le a kormányzati ciklust anélkül, hogy a fogorvosok helyzetét ne rendezzék.

Fotó: Vajda József

Fotó: Vajda József

E bejelentés után a kormányzati oldalon még hetekig nem történt túl sok minden. Az érdekvédők egyike, Nagy Ákos keszthelyi fogorvos viszont akkor már hónapok óta gyűjtötte társai közt az aláírásokat egy országos munkalassító akcióhoz. Ennek eredményeként szeptemberben a közfinanszírozott rendelők mintegy harmada állt le három napra, ezalatt csak sürgősségi ellátást nyújtottak a betegeknek. A Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozata nevében Hermann Péter elnök levélben kérte a kormányzatot, hogy javítson a finanszírozáson.

A munkalassítás után újabb nyilatkozat-csörte kezdődött a kormányzat és fogorvosok között. Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter a 97. kormányinfón azt mondta: „kétféle fogorvos dolgozik Magyarországon, magán fogorvos, és állami feladatot ellátó. Az állami feladatot ellátók, illetve közalkalmazottak száma rendkívül csekély.” Erre reagálva nyílt levélben kérte a fogorvosok megkövetését Nagy Ákos, aki szerint a miniszternek ismernie kellene a tényeket. Miszerint a Magyarországon élő nagyjából 10 millió emberre körülbelül 5300 aktív fogorvos jut. Nem csak közalkalmazottak látnak el állami feladatot, hanem összesen nagyjából 3300-an, azaz a fogorvosok kétharmada.

A kormány a nyilvános vitának azzal vetett véget, hogy a sajtó és a közérdeklődés kizárása mellett „titkos egyeztetésre” hívta a kamara fogorvosi tagozatának elnökét és Nagy Ákos keszthelyi fogorvost. A találkozó „nyolcszemközt” zajlott, az érdekvédőket személyesen Lázár János és Ónodi-Szűcs Zoltán fogadta október 20-án. A megbeszélés részleteiről azonban az érdekvédők senkinek nem beszélhetnek.

Számok, adatok, tények
A HVG által összegyűjtött adatok szerint: az utóbbi hat évben mindössze 19 százalékkal növekedett a foggyógyításra szánt költségvetési büdzsé, a tavalyi, praxisonként 50–55 ezer forintos többlet pedig meg sem közelíti a valóságos költségnövekedést.
Igaz, ez évtől már nemcsak a háziorvosok, hanem a fogdoktorok is pályázhatnak 12–20 millió forint közötti letelepedési támogatásra azokban a körzetekben, ahol legalább egy éve betöltetlen az állás.
A Magyar Orvosi Kamara számítása szerint a fogászatra jutó, most évi 28 milliárd forintos kasszát meg kellene duplázni. A fogorvosi székbe beülő betegekre fejenként átlagosan 3200–4200 forintos állami költségtérítés jut.

Szerző

Munkavállaló kerestetik

Publikálás dátuma
2017.11.17. 19:55

Már olyan munkaerőt is nehéz találni, akiket át lehetne képezni, pedig 63 ezer üres álláshely várná őket.

Meredeken emelkedik az utóbbi években a toborzási nehézséggel szembesülő cégek aránya; ma már nehéz a magyar gazdaságban olyan szektort említeni, amely ne küzdene munkaerő-hiánnyal. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) adatai szerint jelenleg 48 500 üres álláshely található a versenyszférában, 14 500 pedig a költségvetési szférában. A legnagyobb kereslet a szakképzett fizikai dolgozókra van – a cégek 22 százaléka keres ilyen munkavállalót –, de nagy az igény – csaknem 15 százalék – a szakképzetlen fizikai dolgozókra is. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara őszi felmérése szerint a szakemberhiány jelenti a magyar vállalatok háromnegyede számára a legnagyobb üzleti kockázatot.

A fő problémát az okozza, hogy a kereslet és a kínálat minősége valamint regionális eloszlása nem találkozik, így a magyar munkaerő-piacon egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány – állapították meg a részvevők a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) témában szervezett tanácskozásán. Hogy ez milyen okokra vezethető vissza, abban ugyanakkor már eltértek a vélemények.

Borbély-Pecze Tibor Bors, az NGM munkaerőpiaci referense úgy fogalmazott: a magyar munkaerőpiac egészségesebb helyzetben van, mint bármikor korábban. 2010 óta a foglalkoztatottak száma 735 ezer fővel nőtt: ebből 548 ezer a versenyszféra munkahely-teremtése, 121 ezer közfoglalkoztatásé, 66 ezer pedig külföldi telephelyeken dolgozóké. Jelenleg így 4,5 millió a foglalkoztatottak száma - ebből 191 ezer fő a közfoglalkoztatott –, a munkanélküliségi ráta pedig 4,2 százalékos. A regisztrált munkanélküliek harmada ugyanakkor több mint egy éve keres állást. A referens szerint így a rendszerben még 200-300 ezer fős bővülési potenciál van. Jelentős területi különbségek vannak ugyanakkor: Budapesten, Pest, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyében munkaerőhiány van és emelkednek a bérek, az észak-keleti országrészben viszont magas a munkanélküliség. Borsodban például csaknem 40 ezer az álláskeresők száma, és ugyanennyi közfoglalkoztatott van, Szabolcsban pedig 33 ezren keresnek munkát, 38 ezren a közfoglalkoztatásban dolgoznak.

- Nemcsak emberhiányról van szó tehát, hanem képességhiányról is – mondta Borbély-Pecze Tibor, aki ugyanakkor óvva intett attól, hogy a probléma forrását kizárólag a szakképzésben keressék. Érdeklődésünkre ezzel kapcsolatban kifejtette: az iskolapadban megszerzett tudás elavulása mára rendkívül felgyorsult, de a képességbeli hiányok felnőttképzésben pótolhatók, és a munkáltatóknak is felelőssége van abban, hogy munkavállalóik tanuláshoz való hozzáférését támogassák.

Csakhogy ez nem mindig egyszerű, ha nincsen olyan jelentkező, aki képes befogadni az új ismereteket. A munkanélküliség által leginkább érintett megyében működő BorsodChem Zrt.-nél például szintén megkezdődött a munkavállalók elvándorlása, és kismértékben - tízes nagyságrendben – már a vegyipari cég is érzékeli a munkaerő-hiányt. Varga Béla, a cég humánerőforrás és kommunikációs igazgatója a fő okot abban látja, hogy több mint egy évtizedig hiányzott a vegyipari szakmunkásképzés. Jelenleg is nagyon kevesen tanulnak például vegyésztechnikusnak, a hiányszakma minősítést – és az azzal járó, motiváló hatású ösztöndíjat - mégsem kapta meg. A cég ezért saját átképző programokat indít, ám egyre nehezebb megtölteni a 20 fős induló létszámot is, mert egyre kevesebb az olyan jelentkező, aki képes lenne elsajátítani a szükséges ismereteket. Hozzánk bárki jöhet, aki rendelkezik készséggel, képességgel és akarattal, ám ezek egyre kevesebb álláspályázónál vannak meg – jegyezte meg a Varga Béla.

Budai Iván, a Magyar Vegyipari Szövetség igazgatója leszögezte, az oktatás szerepe megkerülhetetlen és alapvetően állami feladat. A duális képzés költségeit – amikor a diák tanuló ideje alatt gyakorlati képzésen is részt vesz valamelyik vállalatnál -, ugyanakkor már így is a vállalatokra hárítják.

András Klára, az Egis humánerőforrás igazgatója arról beszélt: a szakképzést a versenyszféra bevonásával kellene átalakítani, erősíteni kell a duális képzést, és pálya-orinetációs programokkal kell megnyerni az utánpótlást a húzóágazatok számára. Megjegyezte: a munkavállalók számára a magas alapbér a legfontosabb szempont az álláskereséskor, ám ez csak a bevonzáshoz elegendő. A munkaerő megtartásához olyan egyéb juttatásokra is szükség van, mint a teljesítményarányos bónuszrendszer, az életpálya jutalom, a rugalmas foglalkoztatási formák, vagy a vállalti bölcsőde és óvoda.

Összetorlódtak a bérek
A minimálbér és a garantált bérminimum emelése miatt csökkent a különbség a szellemi és a fizikai munkát végzők keresete között a feldolgozóiparban: előbbiek havi bruttó 250 ezer, utóbbiak 500 ezer forintot keresnek átlagban - derült ki a Kopint-Tárki vizsgálatából. Az adatokból ugyanakkor az is látszik, hogy átlagkeresetet nem sokan visznek haza: a dolgozók 70-80 százaléka ennél jóval kevesebbet keres, 25-28 százaléka viszont jóval többet. Ez a lapos, majd meredeken emelkedő bérgörbe jól mutatja a problémákat, amelyet a VDSZ az Okos béremelés elnevezésű akcióval szeretne orvosolni, hogy olyan béremelések történjenek, amelyek visszatükrözik az egyes munkavállalók közti különbségeket a képzettség, tapasztalat és a végzett munka jellege szerint. Ennek részeként az összetorlódott béreket egyéb ösztönzőkkel – műszakpótlékokkal, kollektív szerződésben garantált plusz szabadságokkal és képzésekkel, öngondoskodást segítő juttatásokkal - kompenzálnák.



Szerző

Munkavállaló kerestetik

Publikálás dátuma
2017.11.17. 19:55

Már olyan munkaerőt is nehéz találni, akiket át lehetne képezni, pedig 63 ezer üres álláshely várná őket.

Meredeken emelkedik az utóbbi években a toborzási nehézséggel szembesülő cégek aránya; ma már nehéz a magyar gazdaságban olyan szektort említeni, amely ne küzdene munkaerő-hiánnyal. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) adatai szerint jelenleg 48 500 üres álláshely található a versenyszférában, 14 500 pedig a költségvetési szférában. A legnagyobb kereslet a szakképzett fizikai dolgozókra van – a cégek 22 százaléka keres ilyen munkavállalót –, de nagy az igény – csaknem 15 százalék – a szakképzetlen fizikai dolgozókra is. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara őszi felmérése szerint a szakemberhiány jelenti a magyar vállalatok háromnegyede számára a legnagyobb üzleti kockázatot.

A fő problémát az okozza, hogy a kereslet és a kínálat minősége valamint regionális eloszlása nem találkozik, így a magyar munkaerő-piacon egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány – állapították meg a részvevők a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) témában szervezett tanácskozásán. Hogy ez milyen okokra vezethető vissza, abban ugyanakkor már eltértek a vélemények.

Borbély-Pecze Tibor Bors, az NGM munkaerőpiaci referense úgy fogalmazott: a magyar munkaerőpiac egészségesebb helyzetben van, mint bármikor korábban. 2010 óta a foglalkoztatottak száma 735 ezer fővel nőtt: ebből 548 ezer a versenyszféra munkahely-teremtése, 121 ezer közfoglalkoztatásé, 66 ezer pedig külföldi telephelyeken dolgozóké. Jelenleg így 4,5 millió a foglalkoztatottak száma - ebből 191 ezer fő a közfoglalkoztatott –, a munkanélküliségi ráta pedig 4,2 százalékos. A regisztrált munkanélküliek harmada ugyanakkor több mint egy éve keres állást. A referens szerint így a rendszerben még 200-300 ezer fős bővülési potenciál van. Jelentős területi különbségek vannak ugyanakkor: Budapesten, Pest, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyében munkaerőhiány van és emelkednek a bérek, az észak-keleti országrészben viszont magas a munkanélküliség. Borsodban például csaknem 40 ezer az álláskeresők száma, és ugyanennyi közfoglalkoztatott van, Szabolcsban pedig 33 ezren keresnek munkát, 38 ezren a közfoglalkoztatásban dolgoznak.

- Nemcsak emberhiányról van szó tehát, hanem képességhiányról is – mondta Borbély-Pecze Tibor, aki ugyanakkor óvva intett attól, hogy a probléma forrását kizárólag a szakképzésben keressék. Érdeklődésünkre ezzel kapcsolatban kifejtette: az iskolapadban megszerzett tudás elavulása mára rendkívül felgyorsult, de a képességbeli hiányok felnőttképzésben pótolhatók, és a munkáltatóknak is felelőssége van abban, hogy munkavállalóik tanuláshoz való hozzáférését támogassák.

Csakhogy ez nem mindig egyszerű, ha nincsen olyan jelentkező, aki képes befogadni az új ismereteket. A munkanélküliség által leginkább érintett megyében működő BorsodChem Zrt.-nél például szintén megkezdődött a munkavállalók elvándorlása, és kismértékben - tízes nagyságrendben – már a vegyipari cég is érzékeli a munkaerő-hiányt. Varga Béla, a cég humánerőforrás és kommunikációs igazgatója a fő okot abban látja, hogy több mint egy évtizedig hiányzott a vegyipari szakmunkásképzés. Jelenleg is nagyon kevesen tanulnak például vegyésztechnikusnak, a hiányszakma minősítést – és az azzal járó, motiváló hatású ösztöndíjat - mégsem kapta meg. A cég ezért saját átképző programokat indít, ám egyre nehezebb megtölteni a 20 fős induló létszámot is, mert egyre kevesebb az olyan jelentkező, aki képes lenne elsajátítani a szükséges ismereteket. Hozzánk bárki jöhet, aki rendelkezik készséggel, képességgel és akarattal, ám ezek egyre kevesebb álláspályázónál vannak meg – jegyezte meg a Varga Béla.

Budai Iván, a Magyar Vegyipari Szövetség igazgatója leszögezte, az oktatás szerepe megkerülhetetlen és alapvetően állami feladat. A duális képzés költségeit – amikor a diák tanuló ideje alatt gyakorlati képzésen is részt vesz valamelyik vállalatnál -, ugyanakkor már így is a vállalatokra hárítják.

András Klára, az Egis humánerőforrás igazgatója arról beszélt: a szakképzést a versenyszféra bevonásával kellene átalakítani, erősíteni kell a duális képzést, és pálya-orinetációs programokkal kell megnyerni az utánpótlást a húzóágazatok számára. Megjegyezte: a munkavállalók számára a magas alapbér a legfontosabb szempont az álláskereséskor, ám ez csak a bevonzáshoz elegendő. A munkaerő megtartásához olyan egyéb juttatásokra is szükség van, mint a teljesítményarányos bónuszrendszer, az életpálya jutalom, a rugalmas foglalkoztatási formák, vagy a vállalti bölcsőde és óvoda.

Összetorlódtak a bérek
A minimálbér és a garantált bérminimum emelése miatt csökkent a különbség a szellemi és a fizikai munkát végzők keresete között a feldolgozóiparban: előbbiek havi bruttó 250 ezer, utóbbiak 500 ezer forintot keresnek átlagban - derült ki a Kopint-Tárki vizsgálatából. Az adatokból ugyanakkor az is látszik, hogy átlagkeresetet nem sokan visznek haza: a dolgozók 70-80 százaléka ennél jóval kevesebbet keres, 25-28 százaléka viszont jóval többet. Ez a lapos, majd meredeken emelkedő bérgörbe jól mutatja a problémákat, amelyet a VDSZ az Okos béremelés elnevezésű akcióval szeretne orvosolni, hogy olyan béremelések történjenek, amelyek visszatükrözik az egyes munkavállalók közti különbségeket a képzettség, tapasztalat és a végzett munka jellege szerint. Ennek részeként az összetorlódott béreket egyéb ösztönzőkkel – műszakpótlékokkal, kollektív szerződésben garantált plusz szabadságokkal és képzésekkel, öngondoskodást segítő juttatásokkal - kompenzálnák.



Szerző