Egyesek botránykönyvnek, mások úttörő irodalmi munkának tartották, sokan pedig évtizedekig Hall A magány kútja című, 1928-ban megjelent regénye alapján próbálták megérteni, mit jelent a nők közti szerelem. Az olvasók közül rengetegen útmutatást és vigaszt is találtak az egyik leghíresebb leszbikus regényben, amely az egész huszadik századra hatással volt. Magyarul viszont csak most jelent meg.
A cselekményről röviden: a Mortonban élő, felső osztálybeli házaspár fiú gyereket szeretne, de lányuk születik, akit Stephennek neveznek el. Az apa észreveszi, hogy a gyerek nem úgy viselkedik, mint a többi kislány és ahelyett, hogy női szerepbe kényszerítené, megengedi neki a fiús tevékenységeket. Apja halálával Stephen alól eltűnik a védőháló. Beleszeret egy nőbe, botrány közepette el kell hagynia otthonát. Végig önmagával viaskodik, Párizsba megy, híres író lesz, részt vesz az első világháborúban, ismét szerelmes lesz és boldogtalan.
– Kultúrtörténeti jelentőségű szövegről van szó. Angliában megjelenésekor közszemérem sértés vádjával betiltották, ami azt eredményezte, hogy hatalmas példányszámban fogyott – mondta Séllei Nóra irodalomtörténész a Közkincs Könyvtárban rendezett könyvbemutatón, amelyen ott volt Gy. Horváth László fordító és a beszélgetést moderáló Karafiáth Orsolya is. Séllei hozzátette: a szövegben nincsenek igazán szeméremsértő jelenetek. Az első, elítélő kritika miatt adta be a kiadó a belügyminisztériumhoz, hogy ellenőrizzék, törvénysértő-e a regény. – Amikor betiltották, az érvelésben implicit módon tagadták, hogy létezik az a jelenség, ami a könyvben szerepel. Azt mondták, ha ezt a nők elolvassák, olyan dolgokra kezdenek gondolni, amire eddig nem is mertek volna – mondta Séllei és megjegyezte: a regényt – amelyet Anglián kívül kezdtek el kiadni és így szivárgott vissza az országba – védelmébe vette a többi közt Virginia Woolf és Ernest Hemingway is.
Ugyan a művet „leszbikusbibliának” nevezték, nem egyszerű meghatározni a főszereplő szexuális irányultságát. – A regényben nincs leírva az a szó, hogy leszbikus – mondta Gy. Horváth László, a regény fordítója. – A szó, amit használnak, az angol „invert”, azaz inverz, ami a 19. század második felében a szexológusok szakszava volt. Ez azt jelenti, hogy valaki a fordítottja annak, amit amúgy normálisnak tartanak.
A részben életrajzi könyvben lévő mintával ráadásul nem mindenki azonosulhat és nemcsak a konzervatív főszereplő felsőbb társadalmi státusza miatt. – A regényben csak egyfajta modellt látunk arról, hogy mit jelent leszbikusnak lenni. Stephen olyan kapcsolatokat alakít ki, amelyek a férfi-nő viszonyokra épülnek és ő maga férfimintát utánoz – mondta Séllei.
A férfiasan öltözködő Hall ötödik regényével nemcsak szépirodalmat akart írni, hanem egy olyan ismeretterjesztő munkát is, amit azok is elolvasnak, akik a szakkönyveket nem. – Az írással olyan státuszt akart elérni, hogy megírhassa A magány kútját, amelyet missziónak tartott – mondta Gy. Horváth. –Talán abban a tévhitben élt, hogy a hírneve miatt büntetlenül megteheti. E. M. Forster például megírta a Maurice-t, ami a homoszexuális szerelemről szól, de csak a halála után jelent meg. Hall kicsit öncsaló volt, de ez is felerősíti a célja fantasztikusságát és határozottságát – mondta Gy. Horváth, aki az Európa Kiadó munkatársaként belelátott a rendszerváltás utáni kiadói gyakorlatokba és beszélt arról is, hogy a 90-es években mindent ki akartak adni, amit addig nem lehetett. Viszont a kiadók nagy nevekben gondolkodtak, ezért nem jutott eszükbe Hall. Hozzátette: ugyan egy 90 éves regényről van szó, néhány helyen modernnek hat. Séllei szerint abban az időben más bátor regények is születtek, például David Herbert Lawrence-től a Lady Chatterley szeretője vagy Woolftól az Orlando. Az első világháború a nők számára megnyitotta a világot, viszont a két háború között elindult egy ellentétes folyamat. Ezek a regények vitairatok is lehettek a konzervatív fordulattal szemben, kérdéseik a társadalmi nemről és a nemi identitásról pedig máig élőek.
