November 20. van ma, a Gyerekjogok Világnapja. Ezt a napot sok helyen fordított nappal ünneplik, így a Népszavában is, ezért kaptunk most lehetőséget kipróbálni az igazi, felnőtt újságírást. Mai, „különleges” szerkesztőinket kérdeztük arról, hogy szerintük mit lehetne változtatni a jövőben, a gyerekek szempontjából.
Az UNICEF-tagországok szervezetei november 20-án világszerte „ajtókat” tárnak ki a gyerekek előtt és arra törekednek, hogy felerősítsék az ő hangjukat. Az UNICEF Magyar Bizottsága Gyerekhang Programjában állami és magáncégekben, médiumokban, sportszövetségekben „veszik át a hatalmat” a gyerekek.
Mindannyian úgy gondoljuk, hogy a környezetszennyezést meg kell állítani, ha tönkre tesszük a Földet, azzal a jövő generációnak is elvesszük a jövőjét! Szerintünk fontos a jövőképet tisztázni már gyerekként is, hogy később tudjunk belőle építkezni. Azonban egy-egy rossz ember nagyon nagy károkat tud okozni a terveinkben, és ezt kell megakadályoznunk. Azonban mi nem vagyunk elegek ahhoz, hogy szembe szálljunk az ilyen emberekkel, ehhez a felnőttek, egészen pontosan a szüleink segítsége szükséges.
Nagyon fontos, hogy a felnőttek figyelembe vegyék a gyerekek szavát, megnyilvánulásait, mert ettől a gyermekek közérzete, hozzáállása és meglátása is változhat, javulhat, pozitív irányba fejlődhet.
Vannak olyan helyzetek, amiben a gyermek lehet, hogy pontosabb választ, megoldást ad, talál az adott kérdésre, a gyermeki meglátás egy szülőivel szemben, lehet, hogy jóval lényegretörőbb, jobban, tisztábban kimondja a helyzet valós nehézségét, őszinteségével mély tükröt adhat a felnőtteknek.
A testvér kapcsolatokban is van olyan, amikor egy gyermek, egy testvér, jobban át tudja látni, értelmezni tudja testvére problémáját, és segíteni tud lekommunikálni azt a szülőkkel. Ez egy jellegzetes szituáció, amit a szülők ritkán vesznek figyelembe.
A figyelem szülők részéről sok esetben erősen hiányos, egyes családok a technika rohamos fejlődése következményeképpen idegenülnek el egymástól, a szülők a gyerek kezébe nyomják a legmodernebb eszközöket, és el is van intézve. Hát nagyon nincs elintézve! A gyermeknek, főleg kisebb korban emberi kapcsolatokra és kulturált, példamutató felnőttekre, testvérekre, családra, mintsem agyba-főbe gépekre és technikára van szükségük.
A cikket írták és összeállították: a gyerekek - Várkonyi Huba, Csuhai Miki, Soltész-Nagy Liza, Babiczky Borbála, Babiczky Lujza, Borsodi Eszter, Papp Júlia a két szerkesztővel, Csepelyi Adriennel és Hompola Krisztával
A felnőttek sokszor nem értik meg, hogy a gyerek miért érzi magát kellemetlenül bizonyos helyzetekben. Erre a legmegközelítőbb válasz, hogy a gyermek sokszor nem meri kifejezni az érzéseit, nem meri elmondani a gondolatait, hiszen egy kisebb gyermek kommunikációja egy gyakorlatlanabb, kevésbé tapasztalt felnőtt számára erős, gyerekesen bántónak tűnhet, esetleg a „szemtelen” jelzővel illetik a gondolatait hangoztató, őszinte, bátor gyereket, aki a felnőtt, szülő negatív reakciójából azt a következtetést vonja le automatikusan, hogy a véleménynyilvánítás helytelen, hogy gyerek létére nem szólalhat meg bizonyos témákban, hiába érintett bennük ő maga is.
Ne legyenek rossz emberek,
jöjjön inkább sok szeretet,
sok embernek ez az álma,
ami rossz, az jóra válna.
- Soltész-Nagy Liza
Ami még mindezen okok mellett egy elsunnyogott, kendőzött, tipikus hiba, hogy sok szülő nem tudja helyesen kezelni a válást gyerek szemszögből. A gyermeket nagyon meghatározza a válás, sokszor jobban, mélyebben hat rá, mint a két érintett felnőttre, hiszen ő végighallgatta kívülről a válással járó rossz hangulatú beszélgetések, veszekedések, viták tömkelegét, és nem tudott velük mit kezdeni, hiszen kisgyerek agya – értelemre hangolva – még nem szokta meg az emberi helytelen, vagy kevésbé helytelen konfliktusait. Ha erre a felnőttek kiskorban történő válás esetén jobba figyelnének, a tinédzserkori nehéz korszak átvészelése mind a gyermek, mind a hozzátartozóik szemszögéből könnyebb, vagy ha ugyan könnyebb nem is, elviselhetőbb és átláthatóbb lesz.
Mai szerkesztőink közül hárman (Borsodi Eszter, Papp Júlia és Várkonyi Huba) a Kidsnews.hu-tól érkeztek. Ezt a portált teljes egészében gyerekek készítik, így ők adták át tapasztalatukat a többieknek.
Különleges szerzőink így képzelik el a jövőt
Babiczky Borbála, 7 éves kislány szerint legyen a jövőben sokkal több állat és ne legyenek telefonok, számológépek, tévék.
Bori húga, a 4 és fél éves Lujza azt szeretné, hogy a jövőben legyenek zombik és boszik.
Soltész-Nagy Liza, 9 évesünk, úgy képzeli el a jövőt, hogy mindenki egészségesen él, nem eszik undorító gyors kaját, és nincs erőszak.
Csuhai Miki, 11 éves fiatalember válasza: „Környezetszennyezést kellene leállítani, ha ezt megoldottuk, és csak ezután kéne fejleszteni a technológiát, és akkor kijuthatnánk az űrbe.”
Várkonyi Huba (fedőnevén Ebosz Boss), 10 éves, úgy gondolja, ne legyen környezetszennyezés és háború (a háborúnak nincs értelme!).
Papp Júlia (alias Ms. Úszósapka), 13 éves szerkesztőtársunk: „Ne szennyezzük a környezetet, és ne a technikát helyezzük előtérbe a Földdel szemben!”
Borsodi Eszter (Tigirl), 12 így gondolja: „A technika fejlődésével valószínűleg kevesebb dolguk lesz a felnőtteknek, és én szeretném, hogy a gyerekekre jusson több idő, így majd ők is jobb felnőttekké válnak.”
