Összefeküdt Brüsszellel a kormány Paksért

Publikálás dátuma
2017.11.22 09:58
Fotó: Shutterstock
Fotó: /
A magyar kormány egy jogilag támadható, példátlan eljárásban vette rá az Európai Bizottságot, hogy az EU elfogadja a paksi bővítési üzlet tender nélküli odaítélését az orosz Roszatomnak – értesült a Népszava.

A botrányos eset – amelynek részleteit ma ismerteti a brüsszeli Politico a Jávor Benedektől megkapott háttérdokumentumok, tárgyalási emlékeztetők és más belső források alapján –, nem csak az Orbán-kabinet számára létfontosságú beruházás elfogadtatása érdekében eszközölt kormányzati húzásokat állítja reflektorfénybe, hanem azt is bemutatja, hogy teljesen hamis az érvelés, miszerint Orbánék harcban állnak Brüsszellel: a Bizottság a jelek szerint az írott európai joggal szembemenő politikai döntést hozott az európai nagytőkét is megrendelésekkel kecsegtető projekt tető alá hozása érdekében.

Jávor 2014 végén tett versenyjogi panaszt az Európai Bizottságnál a beruházási tender elmaradása miatt (az uniós versenyszabályok szerint nem lehet egy harmadik, vagyis EU-n kívüli piaci szereplőt verseny nélkül, az európai szereplők kizárásával beengedni az európai piacra, márpedig a Roszatom esetében ez történt). Az eljárásban a Bizottság végül egy olyan (minden bizonnyal hamis) érvet fogadott el, amely két évvel a vizsgálat elindulása után bukkant fel először. A meggyőzés érdekében ugyanakkor a kormány teljesen kiszolgáltatta a beruházást a külföldi igényeknek, gyakorlatilag lehetetlenné téve, hogy abban a magyar cégeknek bármilyen érdemi szerep jusson.

Az egész egy jókora hazugsággal kezdődött: miután Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin 2014. januárjában Moszkvában titokban aláírta a paksi bővítésről szóló paktumot, idehaza a miniszterelnökséget vezető Lázár János bejelentette: „Brüsszel” mindenről tud, és mindent jóváhagyott. Ebből – mint később kiderült – alig valami volt igaz: a megállapodás azon pontjait, amelyek nyilvánvalóan az uniós jogba ütköznek (a verseny kizárása mellett ilyen az állami támogatásból történő finanszírozás is; végül mindkét ügyben eljárást indított az Európai Bizottság), a kormány nem egyeztette az uniós szervekkel. A még ugyanabban az évben a tender elmaradása miatt indított vizsgálatban a kormány kezdettől az itthoni kommunikációban is hangoztatott érvet képviselte: azért nem írt ki nyílt versenytárgyalást, mert valójában nem új megállapodást kötött, hanem még a Szovjetunióval 1966-ban aláírt nukleáris együttműködési egyezményt hosszabbította meg. Időközben azonban „súgtak” Orbánéknak, hogy ez az érv nem lesz jó, és ha nem találnak ki valami mást, a projekt el fog hasalni Brüsszelben.

Mint emlékezetes, itt jött a képbe Günther Oettinger volt uniós energiaügyi biztos, aki a rendelkezésre álló adatok szerint – az illegális lobbista, Klaus Mangold közvetítésével – azt a tippet adta a magyar kormánynak, hogy hivatkozzanak inkább a technológiai kizárólagosságra, vagyis arra, hogy Paks I-hez illeszkedő reaktorblokkokat kizárólag az oroszok tudnak szállítani. (Később Jávor erről azt nyilatkozta lapunknak, hogy az érvelés több ponton sántít. Egyrészt a tiltott állami támogatásról szóló döntésében maga a Bizottság ismerte el, hogy nincs szó technológiai kizárólagosságról, amikor arra kötelezte Paks II-t, hogy Paks I-től teljes mértékben elválasztva, külön cégként működjön. Másrészt a bővítést előkészítő Teller- és Lévai-projektekben a magyar állam sok milliárd forintot költött a majdani nemzetközi tender megalapozására, konkrét beszállítókat is megnevezett, soha fel sem merült, hogy ne legyen legalább 4-5 cég, amelyeket a tenderre meg lehet hívni a releváns ajánlat reményében. Harmadrészt egyikük, a Westinghouse konkrétan be is jelentette, hogy indulni kívánt a tenderen, a kormány jelzései alapján dolgozott a pályázaton.)

Mindezek nyomán aligha meglepő, hogy az Európai Bizottság igyekezett titokban tartani a végül a tender elhagyását jóváhagyó döntését. A módszer rendkívül szokatlan volt: Lázár 2016. november 16-án jelentette be, hogy megszületett a döntés, a Bizottság jóváhagyta a tender elmaradását, ugyanakkor nem adtak ki róla nyilatkozatot, ás a kormány sem hozta nyilvánosságra az eljárás lezárásáról szóló bizottsági levelet – ma már pontosan értjük, hogy miért.

Hogy mi történt a bizottsági verdikt papírra vetése és eltemetése előtt, azt a Jávor által adatkérések útján megszerzett dokumentumokból lehet utólag rekonstruálni.

Mint a Politico írásából is kiderül, a Bizottság első olvasatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az európai és a magyar jog szerint egyértelműen tendert kellett volna kiírni a legalább 4000 milliárd forintba kerülő beruházásra. Ez a brüsszeli vélemény 2016 tavaszán változott meg radikálisan, amikor derült égből, minden előzmény nélkül megjelent a technológiai kizárólagosság érve az eljárásban. Jávor Benedek szerint ugyanakkor az emlékeztetőkből egyértelműen kiderül: az uniós jogba a technológiai kizárólagosságra való hivatkozás is beleütközik, és ezzel a Bizottság tisztségviselői is tisztában voltak. A brüsszeli illetékesek több lehetséges kimenetelt vázoltak föl.

1. Mivel a tender nélküli megállapodás sérti az uniós jogszabályokat, végig kell vinni a kötelezettségszegési eljárást.

2. Előírják a magyar kormánynak, hogy a beruházás további szakaszában minden beszerzésnek tenderen kell eldőlnie (erről az opcióról maga a Bizottság is kimondja a belső anyagokban, hogy nincs összhangban az európai joggal).

3. A jogon túllépő „politikai hibridmegoldásként” felajánlják, hogy bizonyos feltételekkel (nyílt közbeszerzéseken európai cégeket is beengednek a projektbe) eltekintenek az uniós előírások következetes betartásától.

Az Európai Bizottság és az Orbán-kabinet tárgyalásai nyomán végül a harmadik lehetőséget választották, a kormány pedig kötelezettséget vállat, hogy a Roszatom mostantól „jó fiú” lesz, és a beruházás teljes értékének legalább 55 százalékát tendereztetni fogja. Ezzel kapcsolatban Jávor megjegyezte: ha valóban betartják az 55 százalékos arányt, illúzióvá válik a kormány által folyamatosan hangoztatott 40 százalékos magyar részesedés, hiszen akkor éppen a fővállalkozó-generálivitelező Roszatomnak nem maradna semmi az üzletből. Az EP-képviselő szerint ezzel a veszéllyel a kormány, illetve a Paks II Zrt. is pontosan tisztában van, utóbbi egyenesen attól tart, hogy a tényleges magyar részesedés nem fogja túllépni az 5 százalékot, így a hazai gazdaságra semmilyen érdemleges pozitív hatása nem lesz. (Jávor itt arra a lapunkhoz is eljutott információra utal, amely szerint reálisan 5 százalékra tehető a magyar beszállítók által elérhető részesedés, és ezt próbálják meg adminisztratív trükkökkel – a Roszatom-csoport cégei által alapított magyar leányvállalatokkal – 10 százalék körüli értékre feltornázni.)

A Politico cikkében idézett dokumentumok „globális politikai megoldásnak” nevezik a döntést, amely politikai alapon született, és utólag próbáltak hozzá jogi talapzatot fabrikálni (ez magyarázza a döntés publikálását megelőző hosszas időhúzást). A „globális politikai megoldás” azt jelenti, hogy az alvállalkozók kiválasztásánál be kell tartani azokat a tendereztetési szabályokat, amelyeket a Roszatom kiválasztásánál megszegtek. Jávor szerint ez olyan, mintha egy autóst elkapnának, amint a piroson áthajt, és arra az ígéretre, hogy a többi lámpánál majd kivárja a zöldet, a rendőr elengedné. Az írásban megszólaltatják a Roszatom egyik versenytársának a Westinghouse-nak az illetékesét is, aki azt mondja: a magyar kormánnyal folyamatosan egyeztetve készültek a paksi bővítési tender kiírására, és soha senki nem jelezte nekik, hogy csak az oroszok tudnak megfelelni a feltételeknek. A papírok szerint a Bizottság illetékesei ki is mondták: annak, hogy más szolgáltatók képesek-e teljesíteni a paksi bővítés műszaki feltételeit, éppen egy nemzetközi tenderben kellett volna kiderülniük, különösen annak ismeretében, hogy az eljárás korábbi szakaszában a kormány is azt állította, több megfelelő jelentkező is van. 

Egy 2016. április 22-i ülés jegyzőkönyvében szó szerint az szerepel: „a magyar fél nem tudott valódi technikai érveket előterjeszteni, amelyek igazolják, hogy csak a Roszatom tudja teljesíteni a szerződést, a magyarok által felvetett jelenlegi érvek elsősorban kereskedelmi jellegűek”. Ez viszont azt jelenti, hogy a technológiai kizárólagosság érve nem volt valós, amiről a Bizottság is tudott. A Politico cikkében arra is céloznak, hogy a brüsszeli engedékenységnek (a nyugat-európai cégeknek felajánlott részvételen túl) más oka is volt: a tárgyalásokkal párhuzamosan zajlott a magyar kvótanépszavazás kampánya, amit az Orbán-kormány tudatosan időzített a Paks II ügyében akadékoskodó Európai Bizottság megpuhítására. Vagyis a húszmilliárdos kampánnyal felhergelt magyar választókat a kormány eszközként használta annak érdekében, hogy a Bizottsággal el tudja fogadtatni a szabálytalan paksi üzletet.

Szerző
2017.11.22 09:58
Frissítve: 2017.11.22 13:17

Borús európai atomjövő

Publikálás dátuma
2018.12.11 10:45
Illusztráció
Fotó: AFP/dpa/ RAINER JENSEN
Borús európai és Egyesült Államokbeli atomenergia-jövőt jósol Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezető közgazdásza, akit a Budapest Energy Summit című nemzetközi rendezvényen elhangzott múlt heti előadása kapcsán kérdeztünk. A tapasztalatok alapján e térségekben egyre nehezebb pénzügyi és politikai - többek között az egyre szigorodó biztonsági előírásokra visszavezethető - akadályok állnak a további nukleáris fejlesztési elképzelések előtt - hangoztatta a különböző beállítottságú érintettek által egyaránt alapvető igazodási pontként hivatkozott szervezet vezető szakembere. E tekintetben borúlátásra ad okot a finn, a francia, vagy épp az USA-beli Dél-Karolina és Georgia állam példája is. Miközben e két kontinensen az atomerőművek zöme 40 éves élettartama végén jár, kiesésük klímavédelmi és ellátásbiztonsági szempontból nem kívánatos következményekkel jár – szögezte le Varró László. Már csak azért is, mert a fejlett államokban még mindig kétszer annyi villamos energia származik nukleáris blokkokból, mint nap- és szélerőművekből. Ebben a helyzetben a kormányok előtt nem áll egyszerű út – fogalmazott a vezető közgazdász. Vannak országok, mint Németország vagy Kalifornia, amelyek az atomenergia teljes kivezetése mellett döntöttek, és vannak – például Nagy-Britannia vagy New York állam -, ahol továbbra is elkötelezettek a nukleáris eljárások iránt. Egy biztos: a választás mindenütt stratégiai figyelmet igényel – szögezte le Varró László. A többek – így a paksi atomerőművet tulajdonló állami MVM korábbi vezetője, Mártha Imre - által felvetett élettartam hosszabbítási lehetőségek kapcsán Varró László úgy látja: ahol lehetséges a működés kinyújtása, ott ez költséghatékonysági szempontból feltétlen üdvözlendő. Több Egyesült Államokbeli blokk esetében engedélyezték már a 40 éves üzem további 20 éves megtoldását. A Mártha Imre által felvetett 80 évről ugyan tényleg zajlik szakmai párbeszéd, de ilyen célú jóváhagyást az amerikai nukleáris hatóság máig nem adott ki. A jelenleg Pakson működő blokkok ilyetén lehetőségeit illetően Varró László nem kívánt véleményt nyilvánítani, mondván: ennek megítélése az Országos Atomenergia Hivatal hatásköre. Mindemellett Kína olyan erőteljes nukleáris fejlesztési programot hajt végre, hogy világszinten az atomenergia-termelés aránya akár még a jövőben is szinten maradhat – szögezte le az IEA vezető közgazdásza.
2018.12.11 10:45
Frissítve: 2018.12.11 10:45

Ez az a pénz, ami az élethez kevés, az éhenhaláshoz sok

Publikálás dátuma
2018.12.11 10:36

Fotó: / Németh András Péter
A minimálbér még ahhoz sem elég, hogy nagyon szűkösen megéljen belőle valaki; a mai Magyarországon havi 192 ezer kell, hogy legalább átlagos szinten boldoguljon valaki.
Hiába nőtt papíron a minimálbér, annak értéke még arra sem elég, hogy legalább szűkös megélhetést biztosítson, derül ki az mfor.hu számításaiból.
Egyik oldalon ott áll a bérnövekedés: 2010 óta 87,7 százalékkal emelkedett a bruttó minimálbér és 101 százalékkal a garantált bérminimum összege. Bár a valós többlet, amit ebből a dolgozó hazavihet, ennél kevesebb az adózási szabályok elmúlt 8 évben bekövetkezett változásából fakadóan.
A nettó minimálbér ugyanis 52, a garantált bérminimum pedig 71 százalékkal lett magasabb 2010 óta.
A másik oldalon viszont a megélhetés költségei állnak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nemrég frissítette az egyes megélhetési szintekhez szükséges jövedelemösszegeket 2018-ra vonatkozóan. Ha az egyszemélyes, gyermektelen háztartások adatait nézzük, akkor elkeserítő kép rajzolódik ki:
idén egy minimálbéres dolgozó nettó 91 770 forintot vihet haza, miközben a nagyon szűkös megélhetéshez 105 700 forintra lenne szükség.
A garantált bérminimum 120 033 forintja ugyan ezt a szintet meghaladja és a nagyon szűkös megélhetést biztosítja, ám még mindig túl kevés a szűkös megélhetéshez: a KSH szerint havi 139 100 forintra lenne ugyanis ehhez szükség.
A KSH adatai szerint egyébként egy egyszemélyes, gyermektelen háztartás esetében
  • a nagyon szűkös megélhetéshez havi 105 700 forint kell idén,
  • a szűköshöz 139 100,
  • az átlagoshoz 192 200,
  • a jóhoz 273 400,
  • a nagyon jóhoz pedig 416 500 forint.
2018.12.11 10:36