Hát így

Tisztelt nemzeti érzelmű választópolgár, ön (szokás szerint) megint alaposan át lett verve, (szokás szerint) Orbán Viktor kormánya által. Bár ön feltehetően abban a hiszemben vett részt a tavaly őszi kvótanépszavazáson, hogy a voksával valamiféle nemzeti és/vagy keresztény érdeket véd, a valóságban a magyar miniszterelnök csupán a „hasznos hülye” szerepét osztotta önre. Amint az a Politico friss összeállításából kiderül, az egész kvótaharc arra szolgált, hogy a magyar kormány nyomást tudjon gyakorolni Brüsszelre – de nem ám az önrendelkezés miatt, hanem az országot évtizedekre eladósító és Oroszországhoz kötő Roszatom-beruházás, az ún. paksi bővítés elfogadtatása érdekében.

Amíg önt mintegy 20 milliárd forintból (több pénzből, mint amennyit a nálunk valamivel gazdagabb britek a Brexit-népszavazás kampányára költöttek) arra próbálták rávenni, hogy a hazát féltve ikszeljen egyet az idegenek ellen, a mi derék kormányunk illetékesei a brüsszeli adminisztráció legsötétebb figuráival azon alkudoztak, hogyan lehetne az uniós jogot nyíltan sértő Putyin-Orbán paktumot áttolni az Európai Bizottságon. (Megnyugtatásul: az a húszmilliárd ugyanazokba a zsebekbe került, ahová a bővítési projekt korrupciós haszna is áramlik majd – a nemzet mindenek fölött!)

Meg is találták a megoldást: ha az üzletbe a Roszatom mellé néhány német és francia céget is bevesznek – a magyar alvállalkozók rovására -, akkor talán szemet lehet hunyni a jog meg az igazság karóba húzása fölött. Bővebben: Mészáros Lőrinc és Tiborcz István környezetén kívül más honfitársunknak nem terem babér Pakson, ellenben minden magyar családra nagyjából egymillió forintnyi devizaadósság hárul majd a projektből, és mindezért még az európai versenyszabályokat is áthágják. Igaz, az eddig 40 százalékosra ígért hazai részvétel legfeljebb 5 százalékos lesz, de ennyit igazán megér ez a szép nagy nemzeti győzelem.

Én mondjuk az ön helyében föl lennék háborodva, de ön valószínűleg már megszokta, vagy tán meg is szerette ezt a bánásmódot. Ha így van, javaslom, jövőre is szavazzon rájuk!

Szerző

Fittségi aggodalmak

Most, hogy a Nemzeti Választási Iroda elnyerte a legfittebb munkahely címet a közigazgatás kategóriában, mégpedig azzal az indoklással, hogy "a közelgő választások miatt szükség lesz ugyan extra tartalékokra a munkához, de nem emiatt lendültek edzésbe", nincs miért aggódni a jövő évi választások miatt. A "Legfittebb munkahely Program" elsődleges célja ugyanis az, hogy "megváltoztassa azt az idejétmúlt és káros szemléletet, amely túlórákkal, feladathalmozással és munkáltatói erőfölénnyel kívánja növelni a hatékonyságot". Ha például beérkeznek a határon túli levélszavazatok az NVI-hez, az iroda munkatársai rendes munkaidőben - nem túlórában -, mindenféle munkáltatói erőfölénytől mentesen, mondhatnánk fitten fogják megszámolni a voksokat. Még az sem fárasztja majd őket, hogy pártok nevét kell kisilabizálniuk, a levélszavazatokon amúgy is csak egyetlen szervezet neve szerepel majd. De ha mondjuk kigyúrt kopaszok érkeznek sorra népszavazási kérdésekkel, a legfittebb munkahely dolgozói akkor sem futamodnak meg, hanem sűrűn végzett légzőgyakorlatokkal relaxálnak, így tartva távol minden feszültséget.

Egyébként se nagyon van miért aggódni a választások miatt. A Fidesznek csaknem minden közvélemény-kutató 50 százalék körüli népszerűséget mér a biztos szavazó pártválasztók körében, az ellenzéki pártok viszont - ugyan nagy nehézségek árán, de - edzésbe lendültek, s lassan mind alulról szagolják az ötszázalékos küszöböt. Tisztelet a kivételnek, de köreikben már megvalósult a "Legfittebb munkahely Program" elsődleges célja; az ellenzéktől oly távol áll mindenféle túlóra, netán feladathalmozás, mint Pálffy Ilonától a Los Angeles-i magyar főkonzulátus. Különösen igaz ez az ún. ballib oldal azon pártjaira, amelyek győzelmük biztos tudatában senkivel nem tárgyalnak, vagy ha tárgyalnak, még véletlenül sem egyeznek meg, ha pedig mégis megegyeznek, másnap valamelyikük felrúgja az megállapodást. A Jobbiktól pedig még távol áll a fittség, ők cukiságban utaznak, amely - úgy tűnik - sok munkával jár, ezért a párt saját, jól felfogott érdekei miatt, abszolút racionálisan, minden felhívás ellenére - amelyek nem is annyira neki, hanem a ballib oldalnak szólnak - sem közösködik a többiekkel.

Pedig, bár a listás szavazás már eldőlt a Fidesz 50 százalékával, az egyéni körzetekben lenne még mit - mandátumot - keresni az ellenzéknek. Legalább informálisan egyeztetni, azaz koordinálni, vagy az utolsó pillanatban visszalépni az esélyesebb ellenzéki jelölt javára: Juhász Péter, Fekete-Győr András és a még nem ismert többi ellenzéki aspiráns közül például csak egy maradhat az V. kerületi választókörzetben. Ellenkező esetben fölösleges megrendezni a választásokat, mert harmadszor is kétharmadot kap a Fidesz, s ez kissé cikibb lenne, mint az MSZMP-Hazafias Népfront 90 százalék fölötti győzelme Kádár országlása idején. Nehéz megérteni, mit nem ért a fittségével eltelt ellenzék a Fidesz választási rendszerén: ha sok-sok párt jelöltje indul, akkor a legerősebb párt jelöltje nyer. S ebben az esetben tényleg nincs miért aggódni.

Szerző

Ami nem múlik

Diákjaink nem az életnek tanulnak - adta hírül a sajtó a PISA-felmérés tanulságát, jelezve, hogy nagy a baj a magyar oktatásban. A vizsgálat sokkoló eredménye szerint a lexikális tudnivalókat sulykoló tanítás után a tizenöt évesek fele például a leghétköznapibb űrlapokat, kérdőíveket, használati utasításokat sem képes értelmezni, és akkor a tömegkommunikációról még nem is beszéltünk.

Más kérdés, hogy erről a nagy bajról a fent idézett címmel 2001 decemberében adott hírt a napi sajtó. A PISA 2000 volt az első vizsgálat, amely kimutatta, hogy a magyar oktatás - Nobel-díjasok és matematikai olimpikonok ide vagy oda - nagy átlagban képtelen felkészíteni a diákokat arra, hogy az iskolapadból kikerülve élniük kell. Nem kell többet levezetniük a Thalesz-tételt vagy megadni az erdei pajzsika rendszertani besorolását, de meg kellene érteniük az eléjük tolt munkaszerződést, fel kellene fogniuk, hol a csapda a devizahitelben, állampolgári súlyukkal kellene fellépniük, ha az ő gyereküket sem a képességeik kiteljesítésére, hanem fölösleges dolgok biflázására kényszeríti az iskola.

Pontosan tizenhat év telt el azóta, hogy először szembesültünk az oktatásunk kudarcosságával. Ma már az akkori tizenöt évesek gyerekei kezdenek iskolába járni. Viszont közben nem hogy a PISA-teszteken följebb léptünk volna akár egyetlen hellyel is, de oda jutottunk: míg a korábbi oktatási kormányzat legalább karmolta magát a sikertelenség láttán, ez a mostani fölényesen bagatellizálja a bajt. Hogy bezzeg ahol a magolást mérik, ott jók vagyunk, meg hogy lesz eredmény, de majd csak ki tudja, hány "folytatjuk" ciklus után.

A legutóbbi PISA-teszt egyik fontos újdonsága volt, hogy megvizsgálták, képesek-e együttműködni a diákok a tanulási folyamatban. A mieink, szegények, persze ebben is pocsékul teljesítettek. Hiszen okulni csak a jó példából lehet.

Szerző
N. Kósa Judit