Kőbányai János írása a Szép Szó november 11-i számában jól mutatja, miért tartja hatalomban a magyar nép Orbánt és társait. A szerző undorodik ugyan az uszító sorosozástól és lebeszélné Orbánékat a társadalmunk "leggyökeresebb traumáját" jelentő kisebbrendűség erősítéséről, mégis szerinte "nincs a reformkor óta még egy raj, amely ennyi tehetséget és karizmát hozott volna a politikai életbe". Az ellenzék teljesítményéről viszont ilyen szavakkal ír: "az úgynevezett ellenzék haláltánca" és "tragikomikus önfelszámolása", "a történelemben is páratlan ellenzék- és alternatívahiány", stb.
Nekem úgy tűnik, hogy a kisebbrendűségtől való szabadulást a magyar nép többsége nem a kitartó tanulástól, az okos gondolkodástól, a szorgos munkálkodástól és a békés, építő együttműködéstől, hanem egy szabadítótól várja. Nem kellenek nekik olyan vezetők, akik hozzáértéssel, alázattal igazgatnák közös ügyeinket, nekik karizmás vezér kell, aki megóvja őket a bajoktól és a nemzet atyjaként vezeti őket a dicsőséges, boldog jövő felé, még ha csak egy virtuális valóságban is. Orbán jól alakítja a vezér szerepét, megbabonázva hisznek benne, és ha az ellenzék nem tud vezér-riválist felmutatni, akkor az a szemükben nem alternatíva. Ez az érzésvilág dominálja Kőbányai írását is.
