Egy nappal Robert Mugabe leváltása után Zimbabwében bejelentették: pénteken Emmerson Mnangagwát nevezik ki az ország új államfőjének. Lapzártánk után tért vissza szülőhazájába. Két hete menekült el Zimbabwéból, amikor leváltotta őt a pozícióból Mugabe, s feleségét, Grace-t tette meg utódjelöltjének. Ez váltotta ki a válságot az afrikai államban.
Múlt hét közepén a hadsereg elfoglalta a főbb csomópontokat a fővárosban, házi őrizetbe helyezte Mugabét. Sokáig győzködték arról, távozzék, ő azonban csak kedden mondott le, miután szavatolták az ő és felesége biztonságát is. Ezt követően, kedden este, örömünnep tört ki Harare, illetve más városok utcáin. Mugabe, aki egykor azt mondta, csak Isten menesztheti, 37 év után távozott a hatalomból. Egyelőre nem tudni, Zimbabwében marad-e. Erre igen csekély az esély. Feltételezések szerint az Arab Emírségekbeli Dubaj, Szingapúr, vagy Malajzia fogadhatja be.
Mnangagwa azt közölte, „együtt sikerül biztosítanunk a békés átmenetet, a demokrácia konszolidálását. Új kezdet ez az ország életében” – hangoztatta a Krokodilként is emlegetett politikus. Bacillia Majaya ellenzéki politikus azt közölte, lehetővé kell tenni a szabad és demokratikus választásokat.
Ugyan Zimbabwe még az ünnep pillanatait élheti meg, a helybélieknek hamar szembesülniük kell azzal: Mugabe távozásával még nem ér véget a nyomor, a demokrácia nem hozza meg egyik napról a másikra a jólétet, s hosszú idő lesz, míg a befektetők visszatérnek az országba. Mnangagwa személye is megannyi kérdést vet fel. A hetvenes években Mugabe harcostársa volt. (Népszerűségüket mindketten annak köszönhették, hogy komoly érdemeket szereztek a függetlenség kivívásában.) A nyolcvanas években azonban, az általa irányított ötödik hadtest több ezer polgári személyt mészárolt le, főként a ndebele kisebbség tagjait. (Ő maga a shona származású.)
Mnangagwa egykor halmozta a különféle kormányzati pozíciókat. 1988-2000 között igazságügyi és parlamenti ügyekért felelős miniszter volt, emellett a törvényhozás elnöki tisztségét is ellátta. 1995-1996 között pénzügyminiszterként is szolgált, 15 hónapon át, de hazája diplomáciájának vezetője is volt egy rövid ideig. 2000-ben, a parlamenti voksoláson választókörzetében vereséget szenvedett az ellenzék jelöltjével szemben, de Mugabe nem engedte el a kezét, így parlamenti képviselő maradhatott. Sőt, még ebben az évben megválasztották a törvényhozás elnökének. 2005-ben megint vereséget szenvedett a voksoláson, de Mugabe ismét képviselőnek nevezte ki.
2007-ben a kormány bejelentette: katonai összeesküvést lepleztek le, s a hadsereg 400 tagja ellen indítottak eljárást. Állítólag az volt a tervük, hogy Emmerson Mnangagwa vezetésével alakítsanak kormányt, ami azt jelzi: Mugabe és közötte már akkor sem volt felhőtlen a viszony. Az elnöknek azonban szüksége volt rá, mert tudta, hogy Mnangagwának kiválóak kapcsolatai a katonasággal. Afféle véd- és dacszövetség volt közöttük.
Mnangagwának kulcsszerepe volt abban, hogy a 2008-as elnökválasztás után Mugabe hatalmon maradhatott: ő dolgozta ki az elnök és az ellenzék közötti megállapodást. Ezt követően különféle kormányzati posztokat töltött be, mígnem 2014 decemberében, hosszas hatalmi harcok után, alelnöknek nevezték ki. Ekkortól az államfői szék első számú várományosának tartották, csakhogy Mugabe felesége egyre inkább elnöki ambíciókat dédelgetett, ezért meg akart szabadulni Mnangagwától. Az egykori titkárnő nem mérte fel, milyen befolyásos személyiséggel kezdett ki. Ő is húzta a rövidebbet…
