Mezcsere

Messziről kezdeném, úgyhogy ideírom az elejére, hova szeretnék kilyukadni: van egy biztosnak tűnő ötletem, mit kellene tenni, hogy telt ház legyen az egyelőre üresen kongó, csillagászati taoapanázsból (jogerősen: adóból, tehát közpénzből) épült, túlárazott és haverokkal kiviteleztetett magyar stadionokban. A végén el fogom árulni – hátha a közönségnek kedve támad kipróbálni a gyakorlatban –, csak még előbb...

Előbb még szögezzük le: vannak emberek, akiknek élet-halál kérdése, nyer-e a Fidesz 2018-ban. Nem vagyok sem rendőr, sem bíró, én is csak a hírekből tájékozódom, de például Farkas Flóriánt (aki 1,6 milliárd forinttal nem tud elszámolni), a nyúltalan nyúlfarmokra uniós támogatásokat begyűjtő Varga Gábort és Simonka Györgyöt, a szociális szövetkezeteket lehúzó Mengyi Rolandot mindenképpen ebbe a körbe tartozónak érzem. Ők azonban csak a serdülők vagy legfeljebb a tartalékok, az igazi sztárok egy-két ligával feljebb játszanak, egyelőre még öltönyben. Abban a klubban már nem rongyos milliókkal, hanem tíz- és százmilliárdokkal gurigáznak, sokszor a magyar nemzet kedvenc játéka, a labdarúgás ürügyén. És nem is kispályáznak, hiszen két világcsúcsot is tartunk: mi költöttünk a legtöbbet (egy főre esően és GDP-arányosan is) a futball infrastruktúrájára, és nekünk sikerült ebből az irdatlan beruházásból a legszánalmasabb eredményt kihoznunk (Andorra–Magyarország 1-0, Luxemburg–Magyarország 2-1).

Most pedig labdarúgó- (vagyis semmi másra nem használható) stadiont építünk 190 milliárd meg még ki tudja, mennyi forintért. Egy olyan országban, ahol nincs labdarúgás és ahol a focinak csúfolt „sportra” a legmagasabb osztályban 16 ezer ember kíváncsi fordulónként. A szóban forgó 190 milliárd a második legnépesebb városunk költségvetésének közel a háromszorosa – annyi pénz, amennyiből Debrecen három évig elél –, de a kormány inkább stadionra költi. Ez bizony lopás, tékozlás, jövőfelélés, herdálás: nincs olyan demokratikus hatalom a világon, amely törvényesen megtehetné, hogy többet költ a miniszterelnök (de akár 16 ezer ember) hobbijára az állam pénztárcájából, mint a legnagyobb vidéki városára vagy éppen az ország felsőoktatására.

Talán ezen a ponton válik időszerűvé, hogy eláruljam – ingyen –, amit kiötlöttem. Íme a javaslat: játsszon végre a nemzeti tizenegy a legjobb felállásban – Németh, Rogán, Szijjártó, Orbán, Bánki, Budai, Fazekas, Semjén, Tasó, Kósa, Tállai mindenképpen legyen benne a csapatban –; turnézzák végig a csillogó-villogó új stadionokat, mutassák meg országnak-világnak, hogy érdemes volt a mi pénzünkből felépíteni azt a rengeteg arénát. Ha bárki kételkedik benne, hogy ez az egyszerű újítás beválik, akár nagyobb összegű fogadást is ajánlok, de aki fél a kockázattól, tét nélkül is elhiheti: roskadozni fognak a lelátók, egy tűt sem lehet majd leejteni, sőt: a világsajtó is minket figyel majd. És végre egyszer teljesen mindegy lesz, hogy milyen a foci – csak az számít, hogy a mez csíkos legyen.