Steinmeier államfő – egykori szociáldemokrata külügyminiszter – azután vette a kezébe az irányítást, hogy hétfő hajnalra kudarcba fulladtak a német uniópártok, a liberálisok és a környezetvédők közötti koalíciós tárgyalások a Jamaica-koalícióról. Steinmeier feltételezések szerint arról győzködte Schulzot, vállaljon szerepet egy következő német kormánykoalícióban, s az SPD legyen egy stabil koalíció része.
Miközben hétfőn Schulz még kategorikusan nemet mondott a nagykoalíció folytatására, az azóta eltelt időben jelentős elmozdulás tapasztalható a tagság véleményében. Mind többen látják úgy: nagy hiba az elzárkózás az uniópártokkal való további együttműködéstől. Az SPD belső ügyeit jól ismerő Süddeutsche Zeitung azt írta, „lélegzetelállító” sebességgel változik a helyzet. Csakhogy akad egy kis gond: miközben az SPD-től csak nagyon kevesen akarnának előrehozott választást, Schulz előzőleg túlságosan is határozottan foglalt állást a nagykoalíció fenntartásával szemben.
Igen különös helyzet alakult ki a pártnál. Schulz vezetésével a szociáldemokraták gyengén szerepeltek a szeptember 24-én megrendezett választáson, s elsősorban a balszárnynak, illetve azoknak köszönhette, hogy ettől függetlenül a párt élén maradhatott, akik a nagykoalíció folytatásának ellenfelei. Most viszont minden jel arra vall: politikai túlélésének záloga az lenne, ha az SPD mégis belemenne a nagykoalícióba, vagy kívülről támogatna egy CDU-kormányt. A pártelnök is tisztában van azzal: ha előrehozott választást rendeznének, ő már aligha lehetne az SPD listavezetője, a szociáldemokrata politikusok szerint ugyanis új arcra lenne szükség. Nem véletlen, hogy Schulz a héten kijelentette, pártelnökként joga van kijelölni az SPD kancellárjelöltjének személyét.
Nagy kérdés, mennyire volt szerencsés ez a megjegyzése. Mint a Süddeutsche Zeitung írja, Olaf Scholz, a párt befolyásos embere, hamburgi polgármester, aligha adná a nevét egy túl sok jót nem ígérő kampányhoz, kivált úgy, hogy nem is a pártelnökség, hanem az elnök javasolja a posztra. Aki elvállalná a kancellárjelöltséget, az azt kockáztatja, hogy a választás után a német politika süllyesztőjébe kerül.
Mindez azt is jelenti: bár vasárnapig biztos volt, hogy az SPD decemberi kongresszusán Schulzot újraválasztják a párt elnökének, ha miatta írnának ki előrehozott voksolást, le is válthatják a politikai erő éléről. Ezekkel a kockázatokkal neki is számolnia kell. Ez az oka annak, hogy szerdán már a korábbinál jóval visszafogottabban nyilatkozott a nagykoalíció esetleges folytatásáról. A dpa hírügynökségnek elmondta: az SPD „tisztában van saját felelősségével ebben a nehéz helyzetben”. Hozzátette, „biztos vagyok benne, hogy a következő napokban, hetekben az egész ország számára kedvező megoldást találunk”. Ez a kijelentése távolról sem az idő előtti voksolás kikényszerítésének vágyára utal, inkább azt sugallja: támogatnának egy CDU/CSU alkotta kisebbségi kormányt.
Az utóbbi napokban az SPD több politikusa is a nagykoalíció folytatása mellett foglalt állást, köztük Johannes Kahrs, a konzervatív seeheimi kör szóvivője. A vezetésben is akadnak olyanok, akik nem látják akadályát a CDU/CSU-val való együttműködés folytatásának. Közéjük tartozik Sigmar Gabriel, az SPD volt elnöke, jelenlegi külügyminiszter is.
A kérdés az, ha Schulz végül mégiscsak a nagykoalíció, vagy egy CDU/CSU kisebbségi kabinet külső támogatása mellett tenné le a voksát, elég hiteles lenne-e ahhoz, hogy ennek a jövőbeni együttműködésnek ő legyen a záloga a szociáldemokraták részéről? Szerencséje az lehet, hogy jelenleg nincs olyan személy a pártban, akit minden szárny képes lenne elfogadni, így ha még most változtatna a véleményén, abból akár jól is kijöhetne. Sok választót ugyanis éppen rokonszenvvel töltene el az, hogy vállalja a CDU/CSU-val való együttműködést, ezáltal az ország, s nem a párt érdekeit szem előtt tartva. A másik kérdés: mit mond erre Merkel, aki hétfőn úgy foglalt állást, ha az idő előtti voksolás és a kisebbségi kabinet közül kellene választania, az előbbi mellett tenné le a voksát.
Bár a szeptemberi választás után még egység volt az SPD-nél abban, hogy ellenzékbe kell vonulni, most már mind többen látják úgy: a Merkelékkel való együttműködés az idő előtti voksoláshoz képest a kisebbik rossz lenne. Ráadásul az SPD olyan feltételeket is kiharcolhatna a következő négy évre, akár egy CDU/CSU kisebbségi kormány esetén is, amilyenről a CDU konzervatívjai egy normális politikai helyzetben hallani sem akarnának. Ezúttal azonban nemcsak a német kormány, Angela Merkel, vagy Martin Schulz politikai túlélése a tét, hanem Európa jövője is.