Visszafogottan, mondhatni higgadtan viselkedett Orbán Viktor a svédországi Göteborgban, az Európai Unió első szociális csúcsértekezletén. Jelképes üzenete volt már annak is, hogy éppen Svédországot szemelték ki erre a tanácskozásra, azt a jóléti államot, amely szociáldemokrata-zöld vezetéssel rendszerint kulturált módját alkalmazza a vad összeütközések enyhítésének. Nem mindig diadalmasan, de többnyire eredményesen.
Fürkészte a konferencia többi résztvevője is kormányfőnk hangulatát, mert arra azért számított: Orbán a belé rögződött agitprop szellemiségnek majd csak kifejezést ad. Megtörtént. „A magyar modell működik, és mi magyarok nem akarjuk lecserélni. Magyarország 2010 előtt mély válságban volt, de létrehozott egy nemzeti modellt” – mondta –, hozzátéve, hogy nem óhajtanak migrációval megoldani semmit, a szabályok alkalmazásában rugalmasságra törekednek. Orbántól a megszokott mondandójától alaposan eltérőt persze nem remélt senki.
De hogy nem tört ki semmiféle komolyabb vihar, már az is eredmény, hiszen Göteborg és a szociális pillér csak a kezdet, még nem maga a cselekvés. Szándék a végrehajtás garanciái nélkül. A párizsi Le Figaro tette szóvá, hogy az európai vezetők azért gyűltek össze Brüsszel és Stockholm szorgalmazására, hogy éppen a szociális feszültségek csillapításának kísérletével nyerjék vissza a kiábrándult uniós állampolgárok bizalmát, szemben a populista támadási hullámmal.
Még nem csillapította igazán a kedélyeket a göteborgi nyilatkozat, máris elhangzott Macron intelme, hogy Merkel hazai kormányalakítási gyötrelmei miatt távol maradt ugyan a csúcstól, de Berlinben, akárcsak Párizsban tudják jól: Budapest és Varsó makacsul szembemegy azzal, amit az unió a szociális szorongások leszerelésére bevezetni igyekszik. És a nyugati sajtóorgánumok a visszafogottnak szánt orbáni szavakból úgyszólván csak azt emelik ki, hogy „magam rendkívül büszke vagyok a magyar modellre” - amely uniós megítélés szerint minden, csak éppen nem modell.
A kommentárok csaknem egyöntetű megítélése szerint elvben csakugyan üdvös lehet, hogy Göteborgban közösnek szánt okmány született a szociális tennivalók rögzítésére, a szignók között a magyar kormányfő nevével. A dilemma csupán az, hogy mennyi ennek a valóságos politikai értéke. Orbán a kétkedők szerint ezúttal azért választotta a kezes bárány tőle rendszerint idegen szerepét, mert igyekezett lengyel cimboráinak fölöttébb kényes helyzetében a magányát enyhíteni.
Pillanatnyi remény. Aligha sikerülhet, ismerik már őt jól. Talán ez is az egyik oka annak, hogy a várakozásokkal ellentétben valamivel mérsékeltebb Göteborg eredményeinek méltatása.
