A 2018-as nagynemzeti centenáriumok kapcsán eredetileg a lengyel, román és cseh gazdasági élet szereplőit akartam megkérdezni. Szerettem volna bemutatni, hogyan vélekednek a lengyelek arról, hogy országuk ellen is megindítja a 7-es cikkely szerinti kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság, s hogy veszélyesnek érzik-e a szélsőjobb és euroszkepticizmus erősödését, jogosnak tartják a varsói nagynemzeti mars lefasisztázását. Csehországban arra kerestem volna választ, aggasztja-e a gazdaság szereplőit a populisták győzelme. Romániában arról érdeklődtem volna, érződik-e etnikai feszültség a „való világban”, az üzleti-gazdasági életben is, vagy csupán politikusi-újságírói-elemzői túlzás annak emlegetése. Tartanak-e attól, hogy a román baloldali kormány a sorosozó Orbán-kabinet legfogékonyabb tanítványa kezd lenni?
Nem voltak persze illúzióim. A magyarországi ellenzéki média haldoklása megtanított arra, hogy a gazdasági élet szereplői nem húznak ujjat a hatalommal, s mindaddig szemet hunynak bármiféle jogtiprás fölött, míg az nem direkt sérti saját pillanatnyi érdekeiket. Bár mindenkinek megígértem a névtelenséget, az elutasításon sem lepődtem meg. Az egyik lengyel nagyvállalat topmenedzserének "magánemberként" megfogalmazott levele mégis ledöbbentett. „Emlékszem még a szocializmusra, az akkori gondokra, az üres boltokra, a perspektíva hiányára. Aztán emlékszem a gazdasági forradalomra is, az első munkahely felé megtett lépéseimre, arra, miként lett egyre jobb a családom helyzete, hogyan nyíltak meg az új oktatási lehetőségek. A gyermekeim ma már azt tanulják, amihez leginkább kedvük van. Mi többet várhatnék?”
Mit válaszolhatnék? Talán azt, hogy a legfontosabb, amit a jövőtől várhatunk, hogy gyermekeink ne épp az ellenkezőjét érjék meg. Nekik ne arra kelljen emlékezniük, hogyan szűkültek be a lehetőségeik, hogyan lett fokról-fokra rosszabb a helyzetük. Márpedig így lesz, ha hallgatunk. Hiszen a gazdaságinak nevezett forradalom is „politikai-társadalmi” volt 1989-ben. Annak köszönhettük, hogy apáink-nagytestvéreink megunták már félni a hatalmat.
