Hegyezze a fülét a buszon!

Érdekes információkat hallhat, aki a napokban a BKK Józsefvárost érintő járatain utazik: a 7-es buszon, a Blaha Lujza tér előtt például a Corvin Áruházró mesél Csányi Sándor színművész. A Népszava kérdéseire a BKK azt közölte: az akció az idén 240 éves Józsefváros tiszteletére, a kerületi önkormányzat kezdeményezésére valósult meg. „Józsefváros Önkormányzata megkereste a BKK Zrt.-t annak érdekében, hogy kizárólag kerületi érintettségű járatokon 2017. november 20. és 26. között különböző, a városrész történelméhez és kulturális értékeihez kapcsolódó rövid szpotokon keresztül érdekes információkat oszthassanak meg az utazóközönséggel.

A különböző tartalmú rövid, leginkább kultúrtörténeti tájékoztató jellegű spotok több járaton, így a 28-as, a 28A, a 62-es, a 37-es, a 37A, a 24-es, a 4-es, a 6-os, a 47-es, a 48-as, 49-es villamos, a 83-as trolibusz, a 7-es, a 7E, a 8E, a 9-es, a 15-ös, a 99-es, a 108E, a 110-es, a 112-es, a 133E és a 178-as autóbusz egyes (minden esetben Józsefvárost érintő) megállói között hangzanak el.”

A BKK illetékese elmondta: a szpotokat a Józsefvárosi Önkormányzat készítette, a kerületi Helytörténeti Tanáccsal egyeztetve. Az utasok részéről érkező visszajelzések pozitívak.

Raffaello Bécsben

Publikálás dátuma
2017.11.25. 06:48
A szent család
Január 7-ig látható a bécsi Albertina múzeumban az európai reneszánsz egyik legnagyobb festőjének-építészének, Raffaellónak a kiállítása.

Az 1483-ban Urbinóban született művészt mindmáig a keresztnevén ismeri a világ, vezetékneve, Santi a festményein sem látható. A bécsi bemutatón az Albertina saját képei szerepelnek, további ismert múzeumok, köztük a Vatikáni múzeum, az Uffizi, a magyar Szépművészeti, a brit királyi múzeum, a párizsi Louvre adták kölcsön a tulajdonukban lévő rajzokat-festményeket. Összesen 18 festményt és 132 rajzot láthatunk a tárlaton. A kékre varázsolt falakon elhelyezett alkotásokat az osztrákok az Ahmolean Museum Oxforddal együttműködve állították össze.

A kiállítás egyszerre tematikus és követi a művek időrendjét, egy külön teremben „gyűltek össze” például Raffaello madonnái. De pontosan követhető az 1504-ig tartott umbriai időszak, amelyben Raffaello festő és aranyműves apjától, Giovanni Santitól tanulta a festészetet. Szülei korai halála után következett a firenzei négy év, amelyek során Michelangelo és Leonardo da Vinci művei hatottak a tízes éveiben járó, 17 éves korában már mesteri címmel rendelkező művészre. Ebben a korszakban bontakozott ki Madonna-festészete. Következett a 37 éves korában bekövetkezett halálig tartó római időszak, amelyet Raffaello immár II. Julius és X. Leo pápa szolgálatában töltött el, a pápai főváros fantasztikus épületeinek festőjévé, építőjévé avanzsálva.

A vallásos képeket, rajzokat festő művész nagyon is világi életet élt: az Albertina igazgatója, a kiállítást megnyitó Klaus Albrecht Schröder felhívta a figyelmet az ábrázolt figurák kerekdedségére, életigenlésére. (Tudott, hogy Raffaellónak rengeteg szerelmi kapcsolata volt, ez is okozta a végzetét: valószínűleg vérbajban halt meg.)

Firenzéből kölcsönözte a bécsi képtár az 1511-ben készült Madonna dell’Impannata című festményt, amelyet elhelyezésével, megvilágításával a kiállítás fénypontjává emeltek a rendezők. A festő világiságának legékesebb bizonyítéka ez: a gyermekként ábrázolt isten önfeledt játszadozásában bemutatni, nyoma sincs a vallási szigornak, szikárságnak. Az igazgató felhívta a figyelmet a kor összes létező rajzeszközével, de főleg vörös krétával készült rajzokra: ezeken gyakorolta az alkotó az emberi formák, testrészek, mozdulatok ábrázolását. A későbbi színes festmények egy-egy részlete látható a krétarajzokon, néha csak egy vádli, egy magasba lendülő kar vagy egy lovas harcos.

Az Ifjú képmása és az Esterházy Madonna is látható az osztrák kiállításon. A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő alkotásokról szerencsére már nem az jut elsőként eszünkbe,hogy 1983-ban egy olasz-magyar bűnöző csoport elrabolta azokat, sokkal inkább a Máriával ábrázolt gyermek és Keresztelő Szent János alakjának befejezetlenségére összpontosítunk.

Szerző

Blahalouisana- Alternatív világ

Publikálás dátuma
2017.11.25. 06:48

Az öt éve alakult Blahalouisiana az utóbbi időkben már tisztességes látogatottságú önálló fellépéseket, hangulatos-pörgős fesztiválkoncerteket ad, s eddigi egyetlen – plasztikusan csak Blahalouisiana nevet viselő – albumát november elején újabb követte. Az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi című zenei anyag tudatos márkaépítő munka: a feloszlott Jacked tagjaiból (Jancsó Gábor basszusgitáros, Juhász Ádám dobos, Mózner László és Szajkó András gitárosok), valamint Schoblocher Barbara énekesnőből álló banda önazonosságáról árulkodik. A megszeretett, indie rock felé hajló vonal erősödött, a szövegek játékosan hülyék, a hangzás pedig továbbra is nagyon kellemes.

Ugyanakkor nem tudom, mit kellene pontosan éreznie a befogadónak. A valóságtól szándékosan elrugaszkodott szerzemények között sajnos több olyan is akad, amely úgy hat, mintha öncélúan dekonstruálná a dalszöveget. A jórészt magyar szerzemények közül a Sokadik egyetlen című hosszú dal esetében csak gitár kíséri Schoblocher éteri hangját, a Ma is a holnap tart ébren pedig különös egyvelegét adja örömnek és bánatnak: amennyire dinamikus, éppen annyira letargikus is. Az album is ilyen megosztott: sokszor a múltba, kicsit a jelenbe néz – és csak szemernyit a jövőbe.

Noha a kétnyelvűség tudatos vonal az alapvetően rock-, pop- és soul- elemekből építkező bandánál, most valamennyire háttérbe szorulni látszik. Mégis kell az albumra. A How It Comes And How It Goes a lemez egyik nagy élménye. A legnagyobb viszont az, hogy rajta van a Túl távol, elég közel, amely nemcsak nagyon ütős, hanem már most egy Blaha-himnusz.

Infó: Blahalousiana: Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi; Rebel Music Hungary, 2017.