Plakát a lelkekben

A több mint kormánypárti Magyar Idők napi jegyzetírója - mint tegnap megtudtuk -, ha nem mélyül el a magyar költészet hétköznapjaiban, azon töprengve, miről mi jut eszébe a magyarságnak, akkor néhai Csurka István Magyar Fórum-cikkeit olvasgatja még a kilencvenes évekből. Mert hát jövőbe látó írás valamennyi.

Csurka ugyanis már 1998-ban azt írta: a Népvándorlás korában, ami ránk következik, „a végső cél a Magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely másoknak...” Az USA ugyanis a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akar csinálni Európa és Oroszország között… A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió a cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes. A jegyzetíró ömlengve emlékszik Csurkára, akit annak idején harsányan leszólt, sőt lenácizott az öntelt és arrogáns SZDSZ, pedig az író-politikus már a rendszerváltás utáni években megjósolta, mire számíthat a nemzet, ha nem szabadul meg a politika parazitáitól. Csurka diagnózisa hajszálpontos volt – bólogat a Magyar Idők szerzője.

Az, amit 1998-ban a józan ész elmeorvos elé utalt volna, mára a közpolitika központi mondanivalója lett. Hosszú, kacskaringós utat tett meg a Fidesz, amely népiek és urbánusok között/felett álló „belgaként” beszélt valaha önmagáról, aztán - írástudói révén - a végén csak eljutott Csurkához. És mint Csurka, elcsusszant a XVIII. századi Herder aktualizált elszólásához, amely tömény bornírtságra hivatkozva aztán lehet rettegni a magyarság kihalásától. Kultúrharcba is lehet, sőt muszáj bonyolódni, mint Schmidt Mária mondja.

Rettegnek hát reggel, délben, este és éjszaka, és ezt a teljesen oktalan rettegést aztán saját napi politika érdekeik szerint fordítják le az egyszerűnek tekintett nép egyszerű nyelvére. A XXI. század már túlevickélt a Gutenberg-galaxison, "meghaladta" a betűt, amelyet kiütött a kép kultúrája, felkerül hát a közfalakra egy zsidó üzletember képe, akit a szilárdan hergelhető szavazótábor elégedetten azonosíthat az öntelt és arrogáns hajdani SZDSZ-szel, a politikai parazitákkal, akiknek nem elég, hogy szívják a magyarság vérét, de lassan elérik a céljukat, a Magyarság kipusztítását. Ha éppen nem látni közelítő pusztítót határon túlról, hát itt van kéznél, határon belül.

A kormányzati kommunikáció másról sem szól, mint a veszélyes „Soros-tervről”. A vezető fideszes politikusok nap mint nap a milliárdos üzletember hálózatának veszélyeiről beszélnek A rendőrség mégsem érzékel akkora kockázatot, hogy nyomozást indítson. Egy hónapig vizsgálták, hogy egyáltalán megkezdjenek-e egy eljárást, végül a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) arra jutott, hogy nincs szükség erre – írta a Magyar Nemzet.

Igaza van a Magyar Idők emberének: ébresztő! Fel kellene ébredni ebből a rémálomból.

Szerző
Friss Róbert

Mindennapi betevő

Igaza van a kultúránkat az idegenektől féltő kormánynak: annak az országnak, ahol Balog, Semjén, Harrach (a sor hosszan folytatható, egészen Orbán Viktorig) a keresztény, nincs szüksége pogányokra. Megoldják a nevezett urak saját hatáskörben. Egy kiszivárgott kormányzati dokumentum szerint most éppen megtiltják a civileknek az ételosztást, mert… mert csak. Nincs magyarázat, nem is lehet megmagyarázni. Zavarja őket az ételért sorban álló szegények látványa az ünnepeken? Engem is zavar, de nem az, hogy ott vannak, hanem hogy szegények és annyira éhesek, hogy egy tányér levesért is hajlandóak órákig ácsorogni a hidegben. Vagy nem szeretnék, ha a civil szervezetek – a hivatalosan rájuk osztott feladat, a haza elárulása helyett – látványosan olyan dolgokkal foglalkoznának, amelyeket a kormánynak kellene megoldania? Én sem szeretném. Az lenne a jó, ha a kormány oldaná meg – azért fizetjük, nagyságrendekkel bőkezűbben, mint a civileket –, de nem oldja meg.

És mit csinálnak, ha a civilek mégis ételt fognak osztani? Rájuk küldik a rendőröket? Bezárják őket? Mi lesz a vád? Tiltott élelmiszerforgalmazás? Illegális politikai demonstráció? Horribile dictu, a bibliai tanítás tettekre váltása? („Éhes voltam, és ennem adtatok… Amit eggyel tettetek a legkisebbek közül, azt velem tettétek.”)

Úgy fest, a Vincent-blog névtelen szerzője látta jól - látnokian, már öt évvel ezelőtt -: ezek tényleg minden disznóságukat előre bejelentik. „Ha szeretnéd tudni, mi fog történni, gondolj a lehető legnagyobb szemétségre, amit ki tudsz nézni belőlük, szorozd meg kettővel, és még így is csodálkozni fogsz” - írta az Orbán-rendszer működését törvényekbe foglalni próbáló krónikás, a jelek szerint nem alaptalanul. És sajnos volt ott egy másik, hasonlóképpen igaznak tűnő megfigyelés is: „Ha azt mondják, hogy valamit meg akarnak védeni, az azt jelenti, hogy védelmi pénzt fognak érte kérni. Ha nem értesz a szóból, akkor szétverik, amit meg akarnak védeni.” Meg egy harmadik: „Nem ez a legalja. Mindig van lejjebb.”

A szőnyeg széle

A politika nem való az egyetemek falai közé, mondta a miskolci egyetem rektora Simicskó István pártpolitikus, honvédelmi miniszter előadása kapcsán. (A migránsozás sem politika, á, dehogy.) Abban sem volt politikai természetű szervilizmus, ahogyan – finoman szólva – erősen bátorították a hallgatókat a műsorszámon való részvételre. Utóbb ezt természetesen hevesen tagadták.

Ekkor az a baleset történt, hogy a hallgatók is tehettek fel kérdéseket. Mint lapunk megírta, az egyik kérdező firtatta is: most akkor valóban kötelező volt-e a részvétel, illetve, hogy az egyetem vezetése a kínaiktól tanulja-e a „kötelezővé tevés” módszertanát, s vajon ennek jegyében a kínai szocialista párt főtitkára mikor lesz a miskolci egyetem díszdoktora? (Mert ugyebár abban sem volt semmi politika, hogy a debreceni egyetem Putyinnak adományozott hasonló címet.)

Torma András rektor erre azt válaszolta, hogy a rektor ajtaja nyitva áll e kérdés megvitatására, sőt még kávéra is meghívja a kérdezőt, de ez most nem tartozik erre a fórumra.

Aki nem elég fiatal, tudja jól, mit jelent az efféle „elbeszélgetés” – a mai fiatalok pedig hamar megtanulhatják újra. Katonai terminológiával élve a szőnyeg szélére állítást. Ahogyan a debreceni rektor is próbálkozott az ottani protestálókkal.

Aki nem elég fiatal, azt is tudja, hogy volt egyszer egy kis csapat, mely egy másik – mind ismerősebb – rendszerben bátran mert kérdéseket feltenni az akkori hatalomnak. Álltak a szőnyeg szélén is és gyűlölték. Horribile dictu! - az egyetem falai között politizáltak, némiképp hozzájárulva ahhoz, hogy az a rezsim megbukott. Az akkori lánglelkűek ma virtigli párttitkárok, pocakos munkásőrök, kiskirály téeszelnökök képében igyekeznek elfojtani mindent, ami egykori valójukra emlékezteti őket.

Legszívesebben az egész országot látnák a szőnyeg szélén – amíg ők állhatnak rajta.

Szerző
Veress Jenő