A szőnyeg széle

A politika nem való az egyetemek falai közé, mondta a miskolci egyetem rektora Simicskó István pártpolitikus, honvédelmi miniszter előadása kapcsán. (A migránsozás sem politika, á, dehogy.) Abban sem volt politikai természetű szervilizmus, ahogyan – finoman szólva – erősen bátorították a hallgatókat a műsorszámon való részvételre. Utóbb ezt természetesen hevesen tagadták.

Ekkor az a baleset történt, hogy a hallgatók is tehettek fel kérdéseket. Mint lapunk megírta, az egyik kérdező firtatta is: most akkor valóban kötelező volt-e a részvétel, illetve, hogy az egyetem vezetése a kínaiktól tanulja-e a „kötelezővé tevés” módszertanát, s vajon ennek jegyében a kínai szocialista párt főtitkára mikor lesz a miskolci egyetem díszdoktora? (Mert ugyebár abban sem volt semmi politika, hogy a debreceni egyetem Putyinnak adományozott hasonló címet.)

Torma András rektor erre azt válaszolta, hogy a rektor ajtaja nyitva áll e kérdés megvitatására, sőt még kávéra is meghívja a kérdezőt, de ez most nem tartozik erre a fórumra.

Aki nem elég fiatal, tudja jól, mit jelent az efféle „elbeszélgetés” – a mai fiatalok pedig hamar megtanulhatják újra. Katonai terminológiával élve a szőnyeg szélére állítást. Ahogyan a debreceni rektor is próbálkozott az ottani protestálókkal.

Aki nem elég fiatal, azt is tudja, hogy volt egyszer egy kis csapat, mely egy másik – mind ismerősebb – rendszerben bátran mert kérdéseket feltenni az akkori hatalomnak. Álltak a szőnyeg szélén is és gyűlölték. Horribile dictu! - az egyetem falai között politizáltak, némiképp hozzájárulva ahhoz, hogy az a rezsim megbukott. Az akkori lánglelkűek ma virtigli párttitkárok, pocakos munkásőrök, kiskirály téeszelnökök képében igyekeznek elfojtani mindent, ami egykori valójukra emlékezteti őket.

Legszívesebben az egész országot látnák a szőnyeg szélén – amíg ők állhatnak rajta.