kereskedőházak;déli nyitás;

2017-11-29 06:00:00

A déli nyitás megbukott - Sorra zárnak be a kereskedőházak

Afrikában egy kivétellel valamennyi kereskedőház bezárt. Sikertelenségük egyik oka, hogy szerencselovagok kedvenc terepévé vált.

Az egy-másfél éve nyitott kereskedőházakból 14-et bezártak, jó részüket már októberben, a többit decemberben. Afrikában egyenlőre csak egyetlen egy maradt közülük, Botswanában, de azt sem a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) tulajdonában lévő Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. üzemelteti, hanem egy másik cég. Hajdu Nóra, az Együtt alelnöke szerint az indításuk óta elköltött 600 millió forint közpénz elégetése jól bizonyítja, hogy a Szijjártó Péter vezette külügyi tárca továbbra sem több egy kudarcot kudarcra halmozó látványpékségnél. Az ellenzéki politikus keddi sajtótájékoztatóján ismertette, hogy közérdekű adatigényléséből kiderült: mindössze 18 hónapot élt a kormány déli nyitás politikája. A négy afrikai ház mellett, öt Latin-Amerikában, négy Ázsiában és egy Európában volt kénytelen lehúzni a rolót. A kereskedőházak összesen havonta mintegy 36 millió forintba kerültek.

Az ügy szóba került az Országgyűlés hétfői azonnali kérdései között is. Mesterházy Attila képviselő, az MSZP külügyi kabinetjének vezetője lapunknak elmondta, hogy a külgazdasági és külügyminiszter nem tudott magyarázatot adni a kereskedőházak sorozatos bedőlésére, arra hivatkozott, hogy a magyar külkereskedelem tavaly és tavalyelőtt exportrekordot döntött. Azonban ez az érvelés hamis, hiszen külgazdasági eredményeink jó részét nem az MNKH közvetítésével érték el. Az sem elfogadható hivatkozási alap, hogy négy magyar kkv közül mindössze egynél van olyan szakember, aki valaha foglalkozott az exporttal.

Még a gazdaságilag igen jelentős Dél-Afrikai Köztársaságban és Brazíliában is megszüntetik a kereskedőházakat. Oroszországban több kereskedőház közül egyet zárnak be. De akadt sikertelen kísérlet Európában is, mégpedig a szomszédos Szerbiában. Ez is azt bizonyítja - vélekedett Mesterházy Attila - hogy külgazdaságunk számára az igazi terep főleg az Európai Unió és az Egyesült Államok.

A kereskedőházak zavaros kapcsolatrendszere még az MNKH-nak is sok volt, így a kereskedelemfejlesztésnek ez a formája nem igazolta a ráfordításokat.

Az afrikai üzleti lehetőségekért nem tülekednek a hazai vállalkozók. Ugyanakkor azok a helyi, gyakran magyar származású üzletemberek, hazai összeköttetéseik révén jó hátszélnek tartották, hogy állami segítséggel tevékenykedhetnek, nem is kevéssel. A filozófiájuk az volt, hogy amíg jön a pénz, addig nem lehet baj! Akadt közöttük fegyverkereskedő, de olyan is, aki a kormány utazó nagyköveteként tevékenykedett. A földrészen azért is nehéz eredményesen tevékenykedni, mert ha valami igazi sikerrel kecsegtet, akkor ott megjelennek - mégpedig nagy számban - a kínai kereskedők, a második hullámban pedig az indiaiak. Majd őket az angolszász, illetve a francia cégek követik. Hazánkfiainak rendkívül nehéz megtalálni azt a piaci rést, ahol eredményesek lehetnek azoknak a nyomában, akiknek több évtizedes, a gyarmati időket is figyelembe véve évszázados tapasztalataik vannak. A magyarok esélyeit csökkenti, hogy gyakran csak úgy alapíthatnak helyi céget, ha egy ottani állampolgárt is bevonnak. A hatalmas munkanélküliség miatt nem készárukra és szolgáltatásokra pályáznak, hanem a helyi termelésre. Egy kis, közép-európai ország vállalkozóinak viszont nem éri meg, hogy hazájuktól távol, az amúgy is csekély tőkéjüket befektessék. A szállítási költségek is nehezen megtérülővé teszik a kereskedelmi tevékenységet, s ne feledjük, hogy mások a szabványok és a vámokat is meg kell fizetni.

A déli nyitással foglalkozó helyettes államtitkár Bús Szilveszter a projekttel együtt bukott, nagykövet lesz, keleten: Thaiföldön és Burmában.