Amerikában szerették az 1945-öt

Számos amerikai mozi műsorra tűzte Török Ferenc sokszorosan díjnyertes történelmi filmjét, az 1945-öt. A filmről nagy presztízsű újságokban - köztük a New York Timesban, a Los Angeles Times-ban - jelentek meg méltató kritikák. Ben Kenigsberg, a New York Times írója szerint „az 1945 szikár, szuggesztív film, melyet pazar, kontrasztos fekete-fehérben vettek fel (...) A film lassan felfedi, ahogy a falu felszíni civilizált világa árulásra épül, és a sötét háttérben jól kirajzolódnak a rejtőzködő konspirátorok. Magával ragadó, finoman megalkotott film...” 

Szerző

Hajas Tibor a Velencei Biennálén

Publikálás dátuma
2017.11.30. 06:48
Interaktív alkotás szerepelt a magyar pavilonban

Csúcsot döntött a november 26-án befejeződött 57. Velencei Képzőművészeti Biennálé. A kiállítást idén több mint 615 ezer látogató kereste fel, ez 23%-os növekedést jelent a 2015. évi látogatószámhoz képest. Magyar szempontból az idei Biennále legfontosabb fejleménye, hogy több évtized után újra voltak magyar meghívottjai a központi kiállításnak: Hajas Tibor (1946–1980) részvételét a Ludwig Múzeum koordinálta. A magyar pavilonban Várnai Gyula Peace on Earth! című tárlata volt látható Petrányi Zsolt kurátor rendezésében. A Várnai Gyula alkotásait december 9. és január 14. között a hazai közönség is megnézheti a Ludwig Múzeumban.

A Velencei Képzőművészeti Biennálén 86 ország vett részt, a Viva Arte Viva címet viselő központi kiállításra pedig – melynek főkurátora a Centre Pompidou vezető kurátora, Christine Macel volt – 120 művész kapott meghívást. A legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán-díját Németország pavilonjában kiállító Anne Imhof Faust-projektje nyerte, a főkurátori kiállítás legjobb művészének járó díjat pedig a német Franz Erhard Walthernek ítélte a nemzetközi zsűri.

Szerző

Nők krónikása

Publikálás dátuma
2017.11.30. 06:47
Fotó: Profimédia

A magyar könyvkiadás elmaradt kötelességét rója le a Park Könyvkiadó azzal, hogy újabb Alice Munro-kötetet jelentetett meg. Noha a kanadai Csehovnak tartott, Nobel-díjas szerző lassan ötven éve publikál, művei magyar fordításban csak 2006 óta olvashatóak. Az eredetileg 1990-ben megjelent, most magyarul Rakovszky Zsuzsa fordításában elérhető Ifjúkori barátnőm novelláinak hősei általában boldogtalan, magányos, tévelygő, múltra emlékező nők és asszonyok. Többségük Nyugat-Kanadában él, olyan közegben, amely évtizedek alatt is csak külsőségeiben változik. A kötet nyitánya, amelynek Ifjúkori barátnőm a címe, a főhős édesanyjának fiatalságát idézi. Az Ottawa-völgyben felnőtt és tanítónőként ott dolgozó fiatalasszony két – bigott vallásosnak tartott – lánytestvérrel lakik együtt, tragédiákhoz vezető érzelmi küzdelmeket átélve velük. Munro mestere annak, miként mutassa be nem pusztán az embereket, hanem az őket körülölelő világokat is. Technikája, amelyet egy másik kötete, az Asszonyok, lányok élete szereplőjével már kimondatott, pontosan érzékelhető ebben az írásban: miután megmutatta lakóit, fokozatosan végigmegy a házon is.

Elgondolkodtatóan szép a Képek a jégről, amely egy idős, családjától távol élő presbiter hattyúdala. Egy-egy különleges nőalakot állít a középpontba a Meneseteung és a Jóság és könyörület. Előbbi egy XIX. századi költőnő életét tárja fel, ami jól mutatja meg, miképpen tekintettek a pártában maradt, írással-olvasással foglalkozó nőkre a modernkor hajnalán. A másik mű vidámabb, ezt az élettel viaskodó egykori operasztár frivolságának köszönheti. A múlt újraalkotásáról, beteljesületlen szerelmekről, elszalajtott szeretőkről is szólnak Munro prózái. És arról, hogy mennyire gyorsan robog végig rajtunk az idő.