Újfajta ellentétek

Hegedűs Sándor „Modern rabszolgaság” című véleményéhez szeretnék néhány megjegyzést tenni. Romsics Ignác történész szerint „a nemzet egyetlen roppant szolidaritás a nagy közös akarat, a nagy tettek végrehajtására. Ha ezt elfogadjuk, akkor mindenekelőtt a magyar társadalom jobb és baloldala közötti harcot kellene befejezni.” Szerintem a második mondat csak részben igaz, amennyiben hazánkban nem a jobb és a baloldal, hanem a demokratikus és antidemokratikus erők közötti ellentét van napirenden. Ugyanis a demokratikus oldalon belül növekvő számban sorakoznak fel jobboldaliak, köztük nagy tudású értelmiségiek is.

A hatalmon lévők jobboldali politikai nézeteket vallanak, de sok mindent átvettek a szélsőséges baloldaltól is: lásd az orbáni egyszemélyi vezetést; az önkormányzatiság helyett a hatalmi koncentrációt; az érintettek megkérdezése nélküli egyszemélyi döntéseket; külső és belső ellenség kreálását; a sajtószabadság korlátozását, stb. Vitatható a levélíró álláspontja, miszerint a XIX. századra vonatkozó marxi tétel a munkás és tőkés közötti antagonisztikus ellentét a mai időkre is vonatkoztatható. Igaz, hogy a tőkés ma is növelni akarja profitját, a dolgozók pedig az életszínvonalukat, emiatt ma is van közöttük érdekellentét, ilyen nagy mértékű életszínvonal növekedést a dolgozók azonban soha nem értek el. Ez annak köszönhető, hogy a két fél közötti bizonyos érdekazonosság is kialakult.