Huszonöt éves az SMS

Publikálás dátuma
2017.12.01. 17:29
A kép illusztráció. FOTÓ: Shutterstock.
Már 25 év telt el azóta, hogy Neil Papworth, aki akkor szoftverfejlesztőként a Vodafone-nak dolgozott, elküldte az első szöveges üzenetet kollégájának - írja a 24.hu.

1992-ben egy akkor 22 éves programozó, Neil Papworth forradalmi cselekedetet hajtott végre: üzent a kollégájának, Richard Jarvis-nak. De nem akárhogyan, hanem digitálisan, a számítógépéről. December lévén pedig az aktualitásra is kényesen ügyelt, hiszen az üzenet nemes egyszerűséggel a ’Boldog Karácsonyt!’ volt.

Papworth már évek óta nagy erőkkel dolgozott a Short Message Service, vagyis az SMS létrejöttén, amelynek modernebb variációi nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az élet.

1993-ban, egy évvel az első SMS elküldése után, a Nokia egy új funkciót is bemutatott, amely megkülönböztető “hangjelzéssel” jelezte a bejövő üzeneteket, könnyebbé téve az észrevételt.

1999-ben, hét évvel Neil Papworth első elküldött SMS-e után az üzeneteket már több hálózaton keresztül is működtek, és a szolgáltatás hatalmas népszerűségre tett szert.

Szerző

Urak az űrből

Publikálás dátuma
2017.12.01. 06:18
Nem tudjuk, hogy E.T. – ha létezik – rendelkezik-e megfelelő eszközökkel az észleléshez Fotó: AFP/Greg Wood
A rosszindulatú földönkívüliek támadásai, illetve rejtélyes, békés természetű látogatásai a sci-fik visszatérő témái. De miként tudnak megtalálni bennünket a hatalmas világegyetemben?

Régóta küldünk rádióhullámokat a világűrbe a Földön kívül élők felkutatására, illetve saját létezésünk tudatására. Ez azonban nem ilyen egyszerű – vélekedik a Le Nouvel Observateur. Egyes frekvenciák ugyanis még az atmoszférán sem hatolnak át, eltérítik őket a felső rétegek. Amelyek pedig elérik az űrt, azok sokat veszítenek erejükből. Néhány fényévnyi út után nem lehetne megkülönböztetni őket az űr háttérhangjaitól. Azok a rádióüzenetek, amelyeket a Földről a lehetséges földönkívüli civilizációknak küldünk, nem olyanok, mint a mindennapi jelek, hanem nagyon erősek és pontosan meghatározott pontra irányulnak. De ebben az esetben is biztosnak kellene lennünk abban, hogy van ott valaki, aki fogadja.

Ahhoz, hogy valaki érdeklődjön a mi kis planétánk iránt, először tudnia kell, hogy létezik. Megtalálni teleszkópokkal nem könnyű, már csak mérete miatt sem. A legbiztosabb módja az észrevételének, ha meglátják, amikor elhalad a Nap előtt. De ehhez az kell, hogy a megfigyelő pontosan abban a zónában helyezkedjen el, ahol a Föld áthalad a Nap és őközte. Ha magasabban vagy alacsonyabban van, nem látja meg. Ezzel a tranzitnak mondott módszerrel a Földnek paradox módon meglenne az az előnye a nagy planétákkal szemben, hogy évente egyszer halad el a Nap előtt, míg a Jupiter csak 12, míg a Szaturnusz 29 évente.

A belfasti Queen’s University és a naprendszert kutató német Max Planck intézet kutatói tanulmányozták a galaxis azon szektorait, ahonnan meg lehetne figyelni egy Nap körül forgó bolygót. A 4000 már ismert exoplanéta (ezek naprendszerünkön kívül, idegen csillagok körül keringenek) közül 68-at találtak erre megfelelőnek. A 68-ból kilencet minősítettek ideálisnak a Föld észrevételére, sajnos egyik sem lakható, mivel nincs rajtuk víz. Van azonban még egy kis remény: a kutatók úgy gondolják, van még egy olyan tucatnyi ismeretlen égitest, amely képes lenne élőlényeket „elszállásolni” és ahonnan észre lehet venni a Földet. De egy kitűnő figyelőállás sem biztos siker – egy találomra kiválasztott helyről figyelőnek nagyjából 1:40 esélye lenne valószínűleg arra, hogy egy bolygót lásson meg. E.T. ezzel csak azt tudná meg, hogy a „lakható zónában” van egy bolygó, és hogy körülbelül mekkora a nagysága, de a lakóiról semmit. További adatokat kellene ehhez keresnie. Éppen úgy, ahogy a földi kutatók keresik teleszkópjaikkal az élet jeleit. Nem tudjuk azonban, hogy E.T. - ha létezik - rendelkezik-e ilyen eszközökkel. Azok, amelyekkel mi rendelkezünk, mint a Kepler vagy a Hubble, alkalmatlanok ilyesmire. 2018-ra tervezik az új generációs Tess és a James Webb felbocsátását. Persze az sem kizárt, hogy a földönkívüliek technikailag sokkal fejlettebbek nálunk.

A rochesteri egyetem nemzetközi kutatócsoportja, amelyet Adam Franck vezet, azt feltételezi, hogy minél fejlettebb a földi technológiai civilizáció, annál könnyebben vehetnek bennünket észre más „értelmes lények”.

Űrtávcső - 2018-ra tervezik az új generációs James Webb felbocsátását Fotó: Astrium Ho Astrium/AFP

Űrtávcső - 2018-ra tervezik az új generációs James Webb felbocsátását Fotó: Astrium Ho Astrium/AFP

A kutatók öt osztályba sorolták a bolygókat, ezek közül a IV. és az V. osztály fontos a téma szempontjából. Az IV. osztályba kerültek azok, amelyeknek vastag, az egész planéta életére ható bioszférájuk van. Ilyen jelenleg a Föld. Az V. osztály olyan bolygóké, amelyekben a technológia integrálódott a bioszférába „tartós együttműködésre.” Ez azt jelenti például, hogy a civilizációs fejlettség által lehetségessé vált a sivatagok újra termékennyé tétele, a felmelegedést okozó széndioxid elnyelése és olyan génmódosított fákat hoztak létre, amelyek a napenergiát elektromos árammá alakítják át. Az Anthropocene című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői azt állítják, hogy a Föld jelenleg a IV. és az V. osztály közötti „hibrid állapotban” van. E perspektíva szerint azok a károk, amelyeket jelenleg a civilizáció rovására írunk, csupán egy állomást jelentenek egy olyan tartós fejlettségi szint felé vezető úton, amely végül biztosítaná a bolygó egészséges életét.

Franckék szerint egy technológiai „szupercivilizációnak” jeleit távolról is észlelhetik az ismeretlen érdeklődők. Kérdés, hogy ha előbb nyomunkra bukkannak, az „átmeneti” állapotból milyen irányú fejlődést szűrnek majd le értelmes lénytársaink.

Nem az égitestek felszínén kellene az űrlényeket keresnünk

Az új elmélet szerint nem a földszerű exobolygók kutatásával kellene foglalkoznunk, ha meg akarjuk találni a földönkívüli értelem nyomait. Ugyanis elképzelhető, hogy "más, fejlett társadalmak olyan, kifinomult mesterséges intelligenciát hoztak létre, amely kiköltözött a világűrbe". Értsd: egyfelől posztbiológiai teremtményeket kellene keresnünk; másfelől nem az égitestek felszínén. Amihez Seth Shostak, a világ egyik vezető SETI-kutatója (földön kívüli intelligencia keresése) azt is hozzáteszi, hogy valószínűleg még mintegy 20 évet kell várnunk a sikerre.

A Shostak-féle posztbiológiai értelem keresésének koncepciója mögött egy olyan meggyőződés áll, amely a társadalomtudományok számára ma már tökéletesen elfogadhatatlan annak ellenére is, hogy nem annyira a tudomány és az ismeretterjesztés, mint inkább a tudományos ismeretterjesztés és a szórakoztatás határán mozgó pop-sci irodalomban még mindig népszerű. Ez pedig az úgynevezett unilineáris fejlődés elve, vagyis az, hogy az idegen civilizációk valószínűleg (sőt, valószínűleg szükségképpen) ugyanazt a fejlődést futják be, mint mi. Ez az 1950-es, 1960-as években, a SETI kialakulásának idején volt általános meggyőződés. Azóta viszont nyilvánvalóvá vált, hogy semmi sem szól mellette: a társadalmak fejlődése a lehetőségek egyfajta fázisterén belül történik, vagyis ami nem lehetséges, az értelemszerűen nem következik be, ami viszont lehetséges, akár be is következhet - de nem szükségszerű, hogy így legyen. Értsd: még ha valóban elképzelhető is, hogy egy civilizáció átlépi a posztbiológiai küszöböt (amit egyébként egyelőre nem tudunk, hogy tényleg így van-e), azért semmiképpen sem szükségszerű a dolog. Egy társadalom dönthet úgy, hogy etikai, vallási, társadalmi megfontolások miatt nem tesz meg egy lépést, és mondjuk nem enged korlátlan teret a mesterséges intelligencia előretörésének. Választás kérdése, hogy előbb a mesterséges intelligencia felé indulunk-e; majd pedig erre is haladunk tovább - írta Galántai Zoltán a www.urvilag.hu-n.

Az a bonyolult, izgalmas élet - Múzeum a Robert Koch Intézetben

Publikálás dátuma
2017.11.30. 08:47
Fotók: Britta Pedersen / dpa /AFP
2017. december 1-én nyílik meg Németország szövetségi szintű egészségügyi intézetében az a múzeum, amelyben izgalmas tárlatok segítségével a laikusok számára is valamilyen szinten nyomon követhetővé válik a kutatási módszerek fejlődése, a fertőzések megelőzésére tett korai- és a napjainkban is zajló erőfeszítések, illetve azoknak az egyének és a társadalom egészségére gyakorolt ​​hatásai. 

Az 1891-ben alapított Robert Koch Intézet közvetlenül a német Egészségügyi Minisztérium irányítása alá tartozik. Feladatai közé tartozik a fertőző és a nem fertőző betegségek kutatása és nyomon követése. Az intézetet Robert Koch vezette 1904-ig. 1900-ban költözött jelenlegi helyére, a Berlin-weddingi Rudolf-Virchow Kórház mellé. 

Robert Koch (1843. december 11. – 1910. május 27.) német orvos, mikrobiológus, a bakteriológia egyik megalapítója. 1905-ben a tuberkulózis kórokozójának felfedezéséért orvostudományi Nobel-díjban részesült.

Az Intézet feladata a betegségek kitörésének és a kockázati tényezők megfigyelése a népességben. Emellett falai között jelentős kutatások zajlanak a betegségek megelőzése érdekében:  újabb és újabb diagnosztikai, kísérleti és járványtani fejlesztéseket végeznek, figyelemmel kísérik a géntechnológiai kutatások eredményeit, és kiemelten foglalkoznak környezetgyógyászattal is. 

Szerző