Női kézilabda-vb - Húsz góllal nyertek a szerbek

Szerbia válogatottja 43-23-ra legyőzte Kína csapatát a németországi női kézilabda-világbajnokság csoportkörének első fordulójában, szombaton.

Az ázsiai csapat 6-0-s szerb vezetés után tudott először eredményes lenni, és a szünetben már tízgólos hátrányban volt (21-11). Ezt a különbséget a második félidő elején egy ideig tartani tudta, de a szerbek előbb egy 4-0-s, majd egy 6-2-es sorozattal még fölényesebbé tették sikerüket.

A mezőny legeredményesebb játékosa Li Hsziao-mei volt kilenc góllal.

A szerb góloknak több mint a felét a magyar NB I-ben szereplő légiósok szerezték, ugyanis a siófoki Sanja Damnjanovic és a - már magyar állampolgársággal is rendelkező - érdi Katarina Krpez Slezak egyaránt nyolcszor, a váci Sanja Radosavljevic ötször, a kisvárdai Tamara Radojevic háromszor, az Alba Fehérvárt erősítő Jelena Lavko pedig egyszer talált be.

Eredmények, csoportkör, 1. forduló (a vb honlapja szerint):

D csoport, Lipcse:

Szerbia-Kína 43-23 (21-11)

később:
Hollandia-Koreai Köztársaság 18.00
pénteken játszották:
Németország-Kamerun 28-15 (12-7)

A csoport, Trier:

korábban:
Románia-Paraguay 29-17 (16-7)

később:
Franciaország-Szlovénia 18.00
Spanyolország-Angola 20.30

B csoport, Bietigheim-Bissingen:

korábban:
Csehország-Argentína 28-22 (15-9)

később:
Svédország-Lengyelország 18.00
Norvégia-MAGYARORSZÁG 20.30

C csoport, Oldenburg:

korábban:
Oroszország-Tunézia 36-16 (14-9)

később:
Brazília-Japán 17.45
Dánia-Montenegró 20.30

Szerző

Újfajta ellentétek

Hegedűs Sándor „Modern rabszolgaság” című véleményéhez szeretnék néhány megjegyzést tenni. Romsics Ignác történész szerint „a nemzet egyetlen roppant szolidaritás a nagy közös akarat, a nagy tettek végrehajtására. Ha ezt elfogadjuk, akkor mindenekelőtt a magyar társadalom jobb és baloldala közötti harcot kellene befejezni.” Szerintem a második mondat csak részben igaz, amennyiben hazánkban nem a jobb és a baloldal, hanem a demokratikus és antidemokratikus erők közötti ellentét van napirenden. Ugyanis a demokratikus oldalon belül növekvő számban sorakoznak fel jobboldaliak, köztük nagy tudású értelmiségiek is.

A hatalmon lévők jobboldali politikai nézeteket vallanak, de sok mindent átvettek a szélsőséges baloldaltól is: lásd az orbáni egyszemélyi vezetést; az önkormányzatiság helyett a hatalmi koncentrációt; az érintettek megkérdezése nélküli egyszemélyi döntéseket; külső és belső ellenség kreálását; a sajtószabadság korlátozását, stb. Vitatható a levélíró álláspontja, miszerint a XIX. századra vonatkozó marxi tétel a munkás és tőkés közötti antagonisztikus ellentét a mai időkre is vonatkoztatható. Igaz, hogy a tőkés ma is növelni akarja profitját, a dolgozók pedig az életszínvonalukat, emiatt ma is van közöttük érdekellentét, ilyen nagy mértékű életszínvonal növekedést a dolgozók azonban soha nem értek el. Ez annak köszönhető, hogy a két fél közötti bizonyos érdekazonosság is kialakult.

Újfajta ellentétek

Hegedűs Sándor „Modern rabszolgaság” című véleményéhez szeretnék néhány megjegyzést tenni. Romsics Ignác történész szerint „a nemzet egyetlen roppant szolidaritás a nagy közös akarat, a nagy tettek végrehajtására. Ha ezt elfogadjuk, akkor mindenekelőtt a magyar társadalom jobb és baloldala közötti harcot kellene befejezni.” Szerintem a második mondat csak részben igaz, amennyiben hazánkban nem a jobb és a baloldal, hanem a demokratikus és antidemokratikus erők közötti ellentét van napirenden. Ugyanis a demokratikus oldalon belül növekvő számban sorakoznak fel jobboldaliak, köztük nagy tudású értelmiségiek is.

A hatalmon lévők jobboldali politikai nézeteket vallanak, de sok mindent átvettek a szélsőséges baloldaltól is: lásd az orbáni egyszemélyi vezetést; az önkormányzatiság helyett a hatalmi koncentrációt; az érintettek megkérdezése nélküli egyszemélyi döntéseket; külső és belső ellenség kreálását; a sajtószabadság korlátozását, stb. Vitatható a levélíró álláspontja, miszerint a XIX. századra vonatkozó marxi tétel a munkás és tőkés közötti antagonisztikus ellentét a mai időkre is vonatkoztatható. Igaz, hogy a tőkés ma is növelni akarja profitját, a dolgozók pedig az életszínvonalukat, emiatt ma is van közöttük érdekellentét, ilyen nagy mértékű életszínvonal növekedést a dolgozók azonban soha nem értek el. Ez annak köszönhető, hogy a két fél közötti bizonyos érdekazonosság is kialakult.