Előfizetés

Konzervatív össztűz Orbán Viktorra

Kárpáti János
Publikálás dátuma
2017.12.04. 06:00

A harmadik Orbán-kormány és a Trump-adminisztráció kapcsolatainak eddigi története valójában a Fehér Házba szóló amerikai elnöki meghívásra való meddő magyar várakozás története.

A magyar kormány a jelek szerint a republikánus kormányzattól ugyanazt kapja jutalmul, amit a demokratáktól büntetésül. Amikor január 20-án Donald Trump, az Egyesült Államok republikánus elnöke Washingtonban letette a hivatali esküt, budapesti kormánykörökben kirobbanó derűlátással várták, hogy a demokraták hosszú kormányzása után végre olyan politikai elit veszi át Amerika irányítását, amely megértéssel viseltetik, sőt jórészt azonosul is az „illiberális” rendszert meghirdető Orbán Viktor politikájával. A magyar kormányfőt azonban mindmáig nem fogadta az elnök az Ovális Irodában.

Trump és Orbán a belga fővárosban május 25-én a NATO-csúcson FOTÓ: AFP

Trump és Orbán a belga fővárosban május 25-én a NATO-csúcson FOTÓ: AFP

Pedig Orbán mindent megtett. Még tavaly júliusban, tehát jóval az amerikai elnökválasztási kampány finise előtt, Tusnádfürdőn nemzetközi felhördülést keltett azzal, hogy nyilvánosan Donald Trump mellé állt Hillary Clintonnal szemben.

„Micsoda nagyszerű hír. Él még a demokrácia” – lelkendezett a miniszterelnök az elnökválasztás eredményének hírére küldött gratuláló üzenetében. Két héttel később Orbán egy lapinterjúban elbüszkélkedett azzal, hogy beszélt telefonon a megválasztott elnökkel, aki meghívta őt Washingtonba – oda, ahol addig mindketten „fekete báránynak” számítottak. A dolgok azóta annyiban változtak, hogy Trump januárban beköltözött a Fehér Házba, de Orbánnak csak nem akar megérkezni az a konkrét dátumot is tartalmazó meghívó.

Tavasszal a magyar kormány visszahívta az új washingtoni kormánykörökben jó kapcsolatokat kiépítő, hallatlanul tevékeny nagykövetét, Szemerkényi Rékát. A biztonságpolitikában járatos Szemerkényi megmaradt következetes atlantistának, nem tartott lépést a budapesti változásokkal. Erre utal, hogy a volt diplomata Washingtonban maradt, és az Európai Politikaelemző Központ (CEPA) elnevezésű agytröszt alelnöke lett.

Nyáron pedig kiderült, hogy ugyanennek a CEPÁ-nak az addigi vezetője, Wess Mitchell veszi át az amerikai külügyminisztériumban az európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkárság irányítását, ami a magyar ügyek felügyeletét is jelenti.

Szabó László, Magyarország új washingtoni nagykövete ugyan szeptemberben átadta megbízólevelét Trumpnak, és az elnökkel folytatott rövid beszélgetés nyomán egyik sajtónyilatkozatában azt állította, hogy az elnök „találkozni akar” Orbánnal, de amerikai részről továbbra sem hangzik el semmi ezzel kapcsolatban.

Elhangzott viszont október 17-én a MÚOSZ rendezvényén David Kostelanciknak - a budapesti amerikai nagyköveti tisztség betöltetlensége okán a misszió ügyvivő irányítójának - a beszéde. Kostelancik keményen kiosztotta a médiaszabadság és -sokszínűség magyar kormányzati korlátozásának, az újságírók megfélemlítésének a jelenségeit.

Ezután a washingtoni külügy – voltaképpen jelképes, 700 ezer dollár értékű – támogatást jelentett be a vidéki független magyar média támogatására. Ez már soknak bizonyult a Bem rakparton, Kostelancikot bekérették a minisztériumba, és közölték vele, hogy ezt a jövő évi választásokba való beavatkozásnak tekintik.

A magyar kormány nyilvánvalóan elszámolta magát. Egyfelől azt remélte, hogy a bevándorlás- és liberalizmusellenes Trump „elnézi” majd neki azt, hogy nyíltan nekitámad egy amerikai milliárdos üzletember és filantróp adományozó által alapított amerikai egyetemnek, a CEU-nak, illetve más, emberi jogvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezeteknek - sőt, antiszemita képzeteket keltő gyalázkodó kampányt indít személyesen Soros György ellen. Másfelől abban is súlyosan tévedett, hogy Trump majd „oroszbarát” légkört teremt Washingtonban, időközben ugyanis az elnök kénytelen volt jócskán visszafogni Vlagyimir Putyin elnökhöz fűzött reményeit.

Ami a Közép-európai Egyetem ügyét illeti, Budapest legutóbb a feltételeinek teljesítésére kitűzött határidő meghosszabbításával gondoskodott az intézmény jövőjének bizonytalanságban tartásáról, és egyben az amerikai kormánnyal való konfliktushelyzet tartósításáról.

Ezzel a háttérrel érdemes olvasni azt a nyílt levelet, amely Orbán Viktor kormányfő politikáját bírálja Radványi K. Miklós, a Frontiers of Freedom (A szabadság határai) elnevezésű, Malcolm Wallop szenátor által 1995-ben létrehozott amerikai alapítvány külpolitikai kérdésekkel foglalkozó alelnöke. Radványi Budapesten az ELTÉ-n diplomázott, majd tudományos fokozatot szerzett a Johns Hopkins egyetem nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó karán és a George Washington egyetem jogi központjában. Tevékenykedett Orrin Hatch szenátor és Chtistopher Cox képviselő külügyi tanácsadójaként. A hidegháború csúcspontján menekült el a kommunista uralom alatti Magyarországról, és kivándorolt Amerikába. Geopolitikai, nemzetbiztonsági és külpolitikai ügyek szakértője. Széles körben publikál legkevesebb három nyelven, és szerte a világban tartott előadásokat külpolitikáról, nemzetközi kérdésekről. Radványi, az amerikai Republikánus Párt konzervatív, Donald Trump elnökhöz közeli think tankjének külpolitikai elemzője. Radványi tíz éve egyszer már Hugo Chavez venezuelai diktátorhoz hasonlította Orbánt. A Frontiers of Freedom intézet egyik vezetőjeként annak a csapatnak a reprezentánsa, amelyik a Republikánus Párt fő sodrától bőven jobbra, az alt right mozgalomban Trump sikerének is a kovácsa volt.

A politikai mozgalmaké lehet a jövő Európában

Publikálás dátuma
2017.12.02. 06:30
FOTÓ: SHUTTERSTOCK
Egyre népszerűbbek a politikai mozgalmak Európában. A „pártok felettiség” azonban megannyi veszélyt rejt magában.

Európában a hagyományos pártok válsága már a gazdasági válsággal megkezdődött. A korábban a görög belpolitikát évtizedeken át domináló szocialisták befolyása jelentősen megcsappant. A tradicionális tömörülések visszaesését csak felgyorsította a menekültválság, mivel a választók csak csekély különbséget láttak a hagyományos jobboldali és baloldali pártok programjai között: az unós integráció további elmélyítését szorgalmazták. A tradicionális politikai struktúrában gondolkodók azért hitték 2017-et a lázadás évének, mert a britek Unióból való kilépését szentesítő népszavazás és Donald Trump amerikai elnökké való megválasztása után úgy vélték, hogy az így keletkező űrt a szélsőséges populisták töltik be.

FOTÓ: AFP/THIBAULT CAMUS

FOTÓ: AFP/THIBAULT CAMUS

Csakhogy Emmanuel Macron francia elnök teljesen más megoldást talált ki: pártok feletti mozgalmat indított, amely mintegy 14 hónappal megalakulása után simán meg is nyerte a francia parlamenti választást, messze maga mögé utasítva a jobboldali republikánusokat és a baloldali szocialistákat. Macron a megválasztása utáni „győzteshez-húzás” jelenségét használta ki, hanem azt is, hogy a tradicionális pártok Franciaországban is súlyos bizalmi válságba kerültek. A „pártok helyett mozgalom” természetesen nem Macron találmánya, hasonló képződménynek nevezhetjük a görög Szirizát is, igaz, Alekszisz Ciprasz pártja nem emiatt van hatalmon már majdnem három éve, hanem mert ellenzékben azt a megvalósíthatatlan ígéretet tette, hogy Athén nem fizeti vissza a nemzetközi hitelezők által adott pénzt.

Macron újítása abban rejlik, hogy olyan helyzetben hozott létre jobb- és baloldali politikusokat is magában foglaló, egyértelműen uniópárti mozgalmat, amikor úgy látszott: Európa válaszút elé érkezett, mert arról kell dönteni, elmélyítse-e az EU-s integrációt, vagy csak úgy akadályozható meg széthullása, ha erősítik a nemzetállamokat.

FOTÓ: AFP/JOE KLAMAR

FOTÓ: AFP/JOE KLAMAR

Macron példája ragadós lett, ugyanakkor osztrák és német követőjének kétes stratégiája azt jelzi: egyáltalán nem mindegy, milyen tartalommal töltik meg a „pártok felettiség” programját. Sebastian Kurz osztrák kancellár diadala az októberi osztrák parlamenti választáson nemcsak arra vezethető vissza, hogy fiatal, jó fellépésű, energikus politikus, aki hihetően tudja előadni mondandóját, annak is, hogy bár az Osztrák Néppárt (ÖVP) színeiben lesz Ausztria kancellárja, valójában teljesen szakított az ÖVP hagyományos struktúrájával, s egyfajta mozgalmat hívott életre, amelybe nemcsak az ÖVP hagyományos szavazóit várta. Kurz felismerte azt: a pártok programjai között olyan csekély a különbség – az Osztrák Szabadságpárthoz hasonlóan a szociáldemokraták is a bevándorlás korlátozását szorgalmazzák -, hogy most adódott a legjobb alkalom egy új politikai mozgalom megalapítására, amely alternatíva a hagyományos pártokkal szemben.

Bár Kurz is hangoztatja, igen fontosnak tartja az uniós integrációt, s csak azzal a feltétellel kezdte meg a koalíciós tárgyalásokat Heinz-Christian Strachéval, hogy az FPÖ határozottan mondjon igent Európára, Franciaországgal szemben Ausztriában nem az EU-pártiság volt az, amely oly vonzó volt a választók számára, hanem az, hogy Kurz időnként még az FPÖ-nél is hevesebben emelt szót a bevándorlók beengedése ellen. Tény azonban, hogy az ÖVP elnöke – a visegrádi államokkal szemben - továbbra is megnyitná a kapukat a szülőföldjükről elüldözöttek előtt, csak a gazdasági okokból az EU-ba érkezők előtt zárná be az ajtót.

Fordított irány - mozgalomból párt
Európában akadnak olyan pártok, amelyek olyan mozgalmakból jöttek létre, amelyek elutasították a hagyományos politikai elitet, az establishmentet. Ilyen például a görög Sziriza, de ehhez hasonlatos az októberi cseh választást megnyert ANO is.
Andrej Babis pártjának sajátossága, hogy gazdaságpolitikáját tekintve liberális, politikai ideológiája viszont meghatározhatatlan. Babis már hetek óta hiába próbálkozik hazájában a kormányalakítással. Szintén protesztmozgalomból jött létre a szlovák Egyszerű Emberek nevű párt is.

Christian Lindner, a német szabaddemokrata FDP elnöke is hasonló mozgalmat akar létrehozni, mint Macron vagy Kurz, felismerte azonban, hogy ha már pártja most belép Angela Merkel kormányába, akkor feladja a lehetőségét annak, hogy később hasonló karriert fusson be, mint a francia elnök, vagy a leendő osztrák kancellár, hiszen Merkel árnyékában maradna.

FOTÓ: AFP/TOBIAS SCHWARZ

FOTÓ: AFP/TOBIAS SCHWARZ

Úgy viszont, hogy nemet mondott a Jamaica-koalíció létrehozására, mindenki róla beszél, s az sem zavarja különösebben, hogy a német választók többségének nagyon nem volt ínyére, hogy ő akadályozta meg az új német kabinet megalakulását.

Macron, Kurz és Lindner mozgalma abból a szempontból hasonlít egymáshoz, hogy mindhármuk programjában fontos szerepet játszik az EU jövője, reformja, más kérdés, hogy a francia elnök és a liberálisok vezetőjének elképzelései között áthidalhatatlanok az ellentétek, Lindner ugyanis úgy véli, Párizs elképzeléseinek árát – az euróövezet „kiemelését” az EU egészéből – Berlinnel fizettetné meg.

Lindner egyfajta polgári protesztmozgalom élére kíván állni. Saját pártján belül olyan személyi kultusz övezi, mint Macront saját pártján, vagy Kurzot az ÖVP-n belül, kivált, mióta a liberálisokat visszavezette a Bundestagba. Lindner retorikája azonban sok tekintetben Strachééhoz hasonlít, mivel gyakran lép fel az elit, a média, az uralkodó „véleménymonopólium” ellen. A CDU-tól egyértelműen jobbra akarja pozicionálni magát, a radikális Alternatívától (AfD) úgy határolja el magát, hogy nem mond nemet az EU-ra, csak annak reformját óhajtja. Lindner elképzelései nagyon is átgondoltak. Számolt azzal, hogy Merkel sokáig már nem maradhat kancellár (akkor sem, ha végre megalakulhat az új koalíció), ezért úgy véli: hamarosan eljön az ő ideje.

A párt helyett mozgalom alapítása hatékony politikai fegyver lehet, ugyanakkor igen rossz célokra is felhasználhatják.

Könnyű megoldásokat keresnek a szavazók
„A társadalmi mozgalmak könnyű megoldásokat kínálnak a kihívásokra: a kommunikációjuk alapja általában az, hogy a dolgok feketék vagy fehérek, jók vagy rosszak. Ezzel hatékonyan lehet mozgósítani az embereket. A hagyományos pártok ráadásul már gyakran nem foglalkoznak azokkal az értékekkel és ügyekkel, amelyeket a mozgalmak a zászlajukra tűznek" – magyarázta lapunknak Holger Nehring, a skóciai Strilingi Egyetem oktatója, hogy miért is élik manapság aranykorukat a mozgalmak.
A történész szerint több párt és politikus is – a brit munkáspárttól Donald Trumpig – felismerte ezt, és ennek megfelelően alakította át a kommunikációs stratégiáját. A politikai paletta egészén találunk példákat, de a jobboldali populista pártok különösen gyorsan reagáltak a jelenségre. „Ők azt mondják például, hogy a bevándorlók rosszak, ezért nem akarják őket itt látni. Politikai megoldást azonban nem kínálnak. Ugyanez történik a katalán függetlenségi mozgalomban is: azt hangsúlyozzák, hogy a saját sorsukról ők akarnak dönteni, de azt, hogy ezt miképp hajtanák végre, már nem esik szó. Ezt a fajta mozgalmi retorikát erős morális és érzelmi töltet jellemzi” – mondta a szakértő, aki kivételként említette Emmanuel Macron-t: a francia elnök ugyanis technokrata, aki gyakorlati megoldásokat akar kínálni.
Kérdés, hogy sikerül-e neki. Nehring szerint ugyanis az általános tapasztalat az, hogy amint a mozgalmak hatalomra kerülnek, már nem tudják elérni a korábban kitűzött célokat. „A politika a kompromisszumról szól. De hogyan lehet kompromisszumra jutni radikális retorikával?”. Nehring úgy véli, ez esetben szinte elkerülhetetlen a csalódás. Ettől függetlenül a közeljövőben várhatóan több mozgalom is párttá alakul, amelyeknek ez nem sikerül, azok eltűnnek vagy más formában próbálnak meg nyomást gyakorolni.
Körösi Ivett

Azonos jogok 500 millió munkavállalónak

Varga Dóra
Publikálás dátuma
2017.12.01. 06:02

Foglalkozni kell a munkavállalók helyzetével is - szorgalmazták az európai szakszervezetek. Az uniós szociális jogokról elfogadott alapelveket minden tagállamra kiterjesztik.

Magyarországon hajlamosak vagyunk az ilyesmit szkeptikusan fogadni, pedig egy komoly fordulatról van szó: az unió ezzel a lépésével fordul igazán az emberek felé. Így értékelte a témában rendezett konferencián Földiák András, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke, hogy november 17-én Göteborgban az Európai Unió 28 tagállamának és három központi intézményének vezetői aláírták az európai szociális pillér elnevezésű dokumentumot, amely az esélyegyenlőség és munkavállalás, a tisztességes munkafeltételek, illetve a szociális védelem és társadalmi befogadás területén biztosít jogokat és hatékony jogérvényesítést az uniós állampolgárok számára. Emlékeztetett: eddig az EU döntően gazdasági szervezet volt, és a szabad piac, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának biztosítása volt a fő célja. A szociális pillér most egy olyan fordulatot jelez, amely elsősorban nem gazdasági szempontokat vesz figyelembe - sok gazdasági szereplőnek ezért nem is tetszik. Az érdekvédő szerint a dokumentum ezért akkor is egy távlati társadalmi stratégiának tekinthető, ha nem teljesen az elképzelések szerint valósul majd meg, mert az ideológiailag és politikailag széttagolt Európában közös ügy a munkavállalók érdeke.

Az alappillérrel 500 millió ember számára sikerült egy egységes szakpolitikai rendszert kialakítani, amely biztosítja a munkavállalóknak az azonos jogokat. Ez azért nagyon fontos, mert Európa olyan kihívások előtt áll, mint a migráció, a digitalizáció és a klímaváltozás, az országok pedig megosztottak ezekben a kérdésekben – mutatott rá Marco Cliento, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) szakértője. Ha azt akarjuk, hogy az emberek higgyenek az unió intézményében, foglalkozni kell a munkavállalói jogokkal is. Megjegyezte: az előkészítő tárgyalások nem voltak egyszerűek, mert számos ország - így például Magyarország is - mást akart, ám végül mindenki aláírta a dokumentumot.

Rácz Rita, a Miniszterelnökség EU ágazati főosztályának főosztályvezetője erre reagálva úgy fogalmazott: a tárgyalások során a magyar kormány valóban számos aggályt vetett fel, ám végül támogatta és aláírta a dokumentumot. - Magyarországon lesz szociális pillér – szögezte le, hangsúlyozva: a célkitűzésekkel a magyar kormány egyetért, sőt, azok nagy részének a magyarországi helyzet megfelel, így akár hátradőlve is tárgyalhatna. Hatásköri problémákat ugyanakkor felvet a kezdeményezés: azzal kapcsolatban vannak aggályok, hogy mindezt uniós szinten kell-e szabályozni, mivel nem határokon átnyúló probémákról van szó - mondta. Kérdés, hogy a tagállamok meg tudnak-e egyezni közös szociális sztenderdekben, vagy azt az elvet követik továbbra is, hogy a szociálpolitika tagállami hatáskör, és az unió csak ajánlásokat fogalmaz meg – fejtegette, jelezve, hogy e téren már most is egymásnak feszülnek a tagállamok.

Az alappillér 20 pontja

Ahhoz, hogy a szociális jogok európai pillérében megfogalmazott elvek érvényesüljenek, az uniós intézményeknek, a tagállamoknak és a szociális partnereknek együtt kell működniük. A keretet az uniós intézmények alkotják meg – adott esetben jogszabályokkal -, de ennek során az EU tiszteletben tartja a tagállamok hatáskörét és egyedi helyzetüket. A szociális pillér három fő kulcsterületen 20 alapelv mentén (lásd infografikánkat) támogatja majd a méltányos és jól működő munkaerőpiacokat és a szociális rendszereket. Afféle általános viszonyítási keretként, a hatályos szociális közösségi jogra épülve a jövőbeli szakpolitikai döntések alapjául szolgál. A pillérhez már négy konkrét kezdeményezés kapcsolódik. A dolgozók tájékoztatásáról, a szociális védelemben való részesülésről, a munkaidőről, valamint a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly megteremtéséről jogszabály-javaslatok születtek. (Ez utóbbiról lásd lenti cikkünk.)

Ezen elvek szerint mindenkinek joga van olyan oktatáshoz, amely biztosítja, hogy megszerezze és fejlessze azokat a készségeket, amelyekkel alkalmazkodni tud a munkaerőpiaci változásokhoz. Az esélyegyenlőséget nemtől, faji vagy etnikai származástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól vagy szexuális irányultságtól függetlenül mindenki számára biztosítani kell.

A foglalkoztatás aktív támogatása alatt azt kell érteni, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy személyre szabott segítséget kapjon munkavállalási vagy önfoglalkoztatási kilátásainak javításához. A biztonságos és rugalmas foglalkoztatás mellett a munkavállalóknak joguk van tisztességes megélhetést nyújtó, méltányos bérezésben részesülni. Mindenkit megillet a részletes, írásos tájékoztatás a munkaviszony feltételeiről, jogaikról és kötelezettségeikről. Az Európai Bizottság szorgalmazza a szociális partnerekkel való egyeztetést a gazdasági, foglalkoztatási és szociális intézkedésekről.

A szociális védelem körébe tartozik a gyermekgondozás és a gyermekek támogatása, az ismételt munkába álláshoz elengedhetetlen álláskeresési járadék és a vitatott minimumjövedelmet is beemelték a szabályozandó kérdések közé az uniós kormányfők.

A kellő időben nyújtott és megfizethető egészségügyi ellátás biztosítása éppúgy elvárás a tagállamok szociális rendszereivel szemben, mint az, hogy az öregségi nyugdíjak a befizetett járulékokkal legyenek arányosak, és megfelelő jövedelmet jelentsenek a koruk miatt a munka világát elhagyóknak. Nem maradt ki a pillérek alapelemei közül a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadásának szükségessége, a tartós ápolás-gondozásra szorulók, valamint a lakhatás hiányával küzdők helyzetének megoldása sem.

Mintegy összefoglalóként az utolsó szabályozandó elv az alapvető - vízellátási, szennyvízelvezetési, energia, közlekedési, pénzügyi és digitális távközlési - szolgáltatásokhoz való hozzáférés joga.

Több szabadság a gyerekneveléshez

Egységes irányelvekkel terelné vissza a munkaerőpiacra a nőket az Európai Bizottság (EB). Az erről készült előterjesztés szerint évente 5 nap gondozási szabadságot adna minden európai uniós munkavállalónak az EB, amelyet a súlyosan beteg vagy gondozásra szoruló családtagok ellátására lehetne felhasználni. Emellett négy hónap, át nem ruházható szülői szabadság és 10 napos apai szabadság is járna a munkavállalóknak gyermekük születésekor, a szabadságokat pedig a táppénznek megfelelő mértékben kellene díjazni. A gyermek 12 éves koráig a munkavállalók rugalmas munkafeltételeket is kérelmezhetnének.

A javaslatcsomag célja a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése. A bizottság azt szeretné elérni: az apák vegyenek részt nagyobb arányban gyermekük gondozásában, hogy a nőknek nagyobb eséllyel térhessenek vissza a munkaerőpiacra. A gyermeknevelés és a beteg hozzátartozókról történő gondoskodás ugyanis jelenleg javarészt az anyákra hárul, emiatt a nők kiszorulnak a munkaerőpiacról.

Jelenleg az Európai Unióban átlagosan 12 százalékkal kevesebb nő dolgozik, mint férfi: míg a 20-64 éves korú férfiak foglalkoztatottsági rátája 76 százalék, addig a nőké csupán 64 százalék. Hogy ebben mekkora szerepet játszik a gyermeknevelés, azt jól mutatja, hogy a hat éves kor alatti gyermekeket nevelő nők foglalkoztatottsági rátája uniós szinten átlagosan 9 százalékkal marad el a gyermektelen nőkétől - sőt, egyes országokban a különbség meghaladja a 30 százalékot is.

Jelentősek a bérkülönbségek is: az Eurostat adatai szerint ugyanabban a munkakörben, ugyanazon végzettséggel rendelkező nők 16,3 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak – egyes tagállamokban a bérkülönbség eléri a 28 százalékot is. Ezek következményeként a nők nyugdíja is kevesebb: az EU-ban átlagosan 40 százalékkal. Mindez annak ellenére van így, hogy Európában ma már több nő szerez egyetemi diplomát, mint férfi – vagyis ma már a nők számítanak képzettebbnek.

A bizottság úgy látja: uniós fellépés hiányában nem várható lényeges változás, és a nemek közti foglalkoztatási különbség 2055-ben várhatóan még mindig 9 százalékos lesz. Pedig nem csupán egyéni szinten okoz problémát a nők munkaerőpiaci alulreprezentáltsága: a nemek közti foglalkoztatási különbségekből adódó gazdasági veszteség évente 370 milliárd eurót tesz ki uniós szinten.

A bizottság a megoldást a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésében látja, ezért minden uniós tagállamra nézve előírna olyan elemeket és ösztönzőket, amelyek ezen a téren javulást hozhatnának. Az apai szabadságtól például azt remélik, hogy a kezdetektől jelenlévő apák a későbbiekben is aktívabban vesznek majd részt a gyermeknevelésben, és nagyobb eséllyel mennek el majd maguk szülői szabadságra. Az anyák így könnyebben tudnának munkát vállalni. Az Európai Unió jelenlegi, szülői szabadságról szóló irányelve mindkét szülő számára alanyi jogon biztosít ugyan négy hónap szülői szabadságot, a kötelező pénzügyi kompenzációról ugyanakkor nem rendelkezik.

Európában így jelenleg a fizetett szülői szabadság 14 és 22 hét között mozog, az otthonmaradók korábbi fizetésük 65-100 százalékát kapják. Emiatt a többnyire kevesebbet kereső nők maradnak otthon a gyerekkel: ezen változtatna a bizottság javaslata az egységes, táppénznek megfelelő pénzügyi kompenzációval. Egyéb ösztönzőként a bölcsődei, óvodai, valamint az időseket gondozó intézmények férőhelyeinek bővítését is javasolják. Magyarországon egyébként inkább ez utóbbi területen van a probléma, hiszen 5 napos apai szabadság már jár, a szülők - jellemzően az anyák - pedig akár a gyerek három éves koráig is otthon maradhatnak. Ennél korábban viszont nehezen tudnak visszamenni dolgozni, mert a bölcsődei férőhelyekre hosszas várólisták vannak, a részmunkaidős, rugalmas munkavégzésre pedig elenyésző a lehetőség.

- A bizottság ezeket az irányelveket a szociális jogok európai pillérével együtt mutatta be, így annak első tesztjeként is felfogható, hogyan lehet alapvetően szociális kérdéseket uniós szinten szabályozni – magyarázza Koller Erika, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának nemzetközi titkára. Kérdés, hogy az Európai Tanács és az Európai Parlament rábólint-e a javaslatokra. A tagállamok egy része ugyanis tiltakozik az új irányelvek ellen, és a munkáltatók is berzenkednek, hiszen adminisztrációs és anyagi terheik növekedését látják benne. Nehéz lesz a konszenzus kialakítása, hiszen a tagállamok jelenlegi szabályozása nagyon eltérő, és jelentősen különböznek a munkaadói és a munkavállalói érdekek is.