A Képviselőház után szombaton a Szenátus is elfogadta azt a másfél billió dollár sorsát érintő adócsomagot, amelynek értelmében 2019-től a vállalkozások számára tartós jelleggel, a tehetősebb magánszemélyek esetében pedig a 2026-ig terjedő időre korlátozott módon jelentős mértékű adócsökkentés lép életbe. A közepes, illetve alacsonyabb személyi jövedelmek esetén az adóreform hatása a legnagyobb jóindulattal nézve is vegyes, a demokraták szerint jórészt hátrányos.
A vállalkozásokat jelenleg sújtó adó 35 százalékos, és a Trump-kormányzat hónapok óta azt erőltette, hogy ezt szállítsák le 20-ra. A Kongresszus hosszas csaták után ebbe most szűk többséggel beleegyezett, ami a januárban hivatalba lépett republikánus elnök első komoly politikai sikere.
Donald Trump azonban alig néhány órával a szavazás után máris bizonytalanná tette az adócsökkentés tényleges mértékét. Szombaton közölte: lehet, hogy mégis hajlandó lesz a 22 százalékos vállalati adószintről szóló törvényt aláírni. Egyelőre ugyanis semmi sem végleges: a Kongresszus két háza nem teljesen azonos adószinteket szavazott meg, és a képviselőházi, illetve szenátusi tárgyalók most megpróbálják összefésülni a számokat, hogy a végleges változatot az elnök még karácsony előtt aláírhassa.
Trump és csapata eddig egészen kategorikusan beszélt a 20 százalékról: „ennyi és egy pennyvel sem több” lehet a vállalati adókulcs, ez „nem képezi alku tárgyát” – mondták. Most viszont Trump belengette: „az adókulcs le fog menni, és lehet, hogy huszonkettőn áll meg, de az is lehet, hogy húszon. Majd meglátjuk, mi jön ki a végén” – hangzott az elnöki kijelentés, amely egyes kommentátorok szerint jól mutatja, miként viszonyul az üzleti alkudozások világából az amerikai elnöki székbe csöppent Donald Trump a sokrétegű politikai érdekegyeztetések szövevényes világához.
Az adóreform összességében azzal járna, hogy az elkövetkező tíz év alatt 1400 milliárd dollárral növekedne a most 20 ezer milliárd dolláros államadósság. A reményeik szerint ugyanakkor az adócsökkentések tovább serkentenék a már különben is növekvő gazdaságot, és ezáltal az államadósság hosszú távon kezelhető.
Mindeközben pedig Washingtonban ketyeg a majdhogynem szokásos év végi pénzügyi időzített bomba. Ezúttal december 8-ikán éjfélig kellene megállapodásra jutni a kormányzat költségvetési pótkiadásait illetően annak érdekében, hogy az állami intézmények ne legyenek kénytelenek lehúzni a rolót, finanszírozás hiányában.
A Képviselőház republikánus többsége szombaton olyan tervvel állt elő, amely legalábbis december 22-ikéig lehetővé tenné az intézmények működését – aztán már jöhetnek az ünnepek. A legnagyobb pénzéhségben – szintén nem először – a Pentagon szenved.
Az amerikai politikai folklórnak megfelelően a kötélhúzás részét képezik olyan kérdések is, amelyeknek voltaképpen semmi közük az egyes büdzsékiadások indokolt vagy indokolatlan voltához. A demokraták például – igaz, ők kisebbségben vannak – azt mondják, nem hajlandóak megszavazni a szövetségi intézmények költségvetési megsegítéséről szóló törvényt, ha a kormány nem nyújt védelmet azoknak a bevándorlóknak, akiket gyermekkorukban illegálisan hoztak az Egyesült Államokba.
Nem csak a kormányhivatalok működésének finanszírozását kell megoldani az elkövetkező napokban, hanem azt is, hogy számos államban elfogy az olyan programokra szánt pénz, mint amilyen például az alacsony jövedelmű családokban élő gyermekek egészségügyi ellátásának a támogatása.
