Zaklatás - Újabb bálvány dőlt le

Publikálás dátuma
2017.12.05. 06:47

Kiskorú fiúk szexuális zaklatásával vádolják a világ egyik legnevesebb karmesterét, a 74 esztendős James Levine-t, ezért a New York-i Metropolitan Opera megszüntette együttműködését a dirigenssel. Levine neve összeforrt a világ egyik legrangosabb operaházával: 1976-tól 2016-ig volt a Metropolitan főzeneigazgatója, mintegy 2500 előadást vezényelt. A Parkinson-kórban szenvedő, több komoly műtéten túlesett karmester egészségügyi okokból többször is szünetet tartott már, ám az utóbbi időben állapota megengedte, hogy ismét többet vezényeljen. Ő dirigálta volna a ház szilveszteri Tosca-előadását.

Szombaton az első, nevét vállaló áldozat, Ashok Pai elmondta: Levine négyéves kora óta ismerte a dirigensnek készülő fiút, akihez annak 16 esztendős korában, 1986-ban közeledett először szexuálisan, majd aztán évekig zaklatta a Ravinia Fesztiválon, amelynek zeneigazgatója volt, kihasználva, hogy Pai mestereként és példaképeként tekintett rá. A Met a hír hallatán közleményt adott ki arról, hogy vizsgálják az ügyet, a Bostoni Szimfonikusok – amelynek Levine szintén főzeneigazgatója volt – pedig azt közölte: az évek során hozzájuk nem érkezett panasz ilyen ügyekről. Pai 2016-ban tett bejelentést a rendőrségen. Peter Gelb, a Met igazgatója a New York Times-nak elmondta: két esetben jutottak el hozzájuk eddig ilyesfajta vádak – először 1979-ben –, Levine azonban tagadott, a rendőrség pedig nem kereste többé az intézményt.

Csakhogy néhány órán belül több áldozat is jelentkezett, így a Met kénytelen volt lépni. A zaklatások egészen 1968-ig nyúlnak vissza. A ma 66 éves Chris Brown, a St. Paul Kamarazenekar egykori nagybőgőse az akkor 25 éves Levine bizarr szexuális játékairól számol be: több fiatal muzsikust is fogdosott, arra kényszerített, hogy maszturbáljon vele, illetve ő maga is kielégítette az irányítása alá tartozó zenészeket. James Lestock csellistát 17 esztendős korától zaklatta. Akad áldozat, aki nem vállalja nevét, de történetével hozzájárul a vizsgálathoz. A legmegdöbbentőbb, hogy a közlemény alatti kommentfolyamban muzsikusok tucatjai írják, hogy Levine abúzusai nyílt titoknak számítottak.

Szerző

Karátson Gábor, a konzervatív anarchista

Publikálás dátuma
2017.12.05. 06:46
Björn Borg szervája 1974–75
A Duna Kör és a Védegylet egykori aktivistájának festményei most a Különutak és kivonulás című kiállításon láthatók.
Forrás: OSZK 1956-os Intézet

Forrás: OSZK 1956-os Intézet

Egy/kor: Különutak és kivonulás a konszolidáció idején címmel rendez párhuzamos kiállításokat a Műcsarnok. Blaskó János, Gadányi Jenő, Jakobovits Miklós, Karátson Gábor, illetve Bocz Gyula, Cerovszki Iván, Csutoros Sándor, Dombay Győző, Lisziák Elek, Ócsai Károly és Szeift Béla művészetére tekintenek vissza a kurátorok, ahogy fogalmaznak: „félárnyékban maradt életműveket emelnek újra a fénybe, hogy megvizsgálják az akkori művészet helyzetét, az alkotók egzisztenciális tereit, művészeti és életstratégiáit, különös tekintettel a kívülállás és az ellenállás egyedi formáira." Karátson Gábor a nagyközönség szemében inkább zöldmozgalmárként vált ismertté, nem képzőművészként, miközben prózai művei - például A gyermek Altdorfer- is különösen finom szerkezetű, szép munkák.

Björn Borg szervája 1974–75

Björn Borg szervája 1974–75

Karátsonnak sokan nehezen bocsátották meg, hogy a rendszerváltás után is rendíthetetlenül őrizte szellemi szuverenitását. Nem tévesztette szem elől azokat az értékeket, melyekben 1989 előtt, az akkori rendszer ellenzékének tagjaként hitt. Amikor '56-os tevékenysége miatt börtönbe került, és emiatt később sem folytathatta egyetemi tanulmányait, belevetette magát a keleti tanokba. Közvetetten az is a reményvesztett politikai közhangulatnak köszönhető, hogy aztán eredetiben tudta olvasni a kínai filozófiát, mivel kínaiul 1981-ben, a Jaruzelski-puccs éjszakáján kezdett tanulni, mintegy kétségbeesésében. A rendszerváltás után több helyütt tanított keleti filozófiát, és magyarra fordította Lao-ce főművét valamint a Ji king-et is. Lao-ce legfontosabb művének hagyományos címe: Az Út és Erény könyve (Tao te king). Ez az a könyv, amelyben a taoizmus mesterének tartott szerző összefoglalta a tan kínai hagyományát. A keleti tanok és főként a buddhizmus meghatározta Karátson egész lényét, a művészetét és a kommunikációját is, sőt a politikához való viszonyát is. A '80-as években formálódó Duna körbe is így vitte környezetvédelmi elkötelezettsége. "Nagyon elmélyedtem ezekben. Tulajdonképpen jelentős szerepe volt ebben a bős-nagymarosi építkezés miatti iszonyatos szorongásomnak. A kínai kultúrában, a kínai művészetekben fellelhető egy olyan erős természetközeliség, amely egyszer rendíthetetlennek látszott. A magas kultúrák közül talán a kínai állt a legközelebb egy úgynevezett ökológiai gondolkodáshoz."

Pirosfülű önarckép 1960

Pirosfülű önarckép 1960

Sokáig (2008-ig) aktív, meghatározó tagja volt a Védegyletnek is, a szervezet lobbitevékenységének köszönhető, hogy néhány évig zöld aktivista volt Magyarország köztársasági elnöke Sólyom László személyében. Az én az visszafordul című esszéjében Karátson így fogalmazott a környezetvédelemről: "A Földön ma két folyamat egyszerre zajlik. Egyfelől a természettudomány és a technika megállíthatatlan fejlődése sodor magával valamerre - hívei szerint fölfelé; másfelől a természet maga, s az emberi szellem ugyanilyen sebességgel hanyatlik: vitathatatlanul zuhan. Utóbbi eseménysorozatot katasztrófának szoktuk nevezni: valóban az. A két folyamat egymással nyilvánvalóan összefügg, csak az nem világos, hogyan. Még amely pontokon világos is némelyek szemében, ott sincs közmegegyezés ebben; egyetértés, például a pedagógiában, a kutatóintézetekben, a különböző fejlesztések terén. Egyáltalán mire kellene törekednünk? Az általánosan meghirdetett politikai elvek szerint ugyan szükség van némi környezetvédelemre. Elvileg nagymértékűre; gyakorlatilag szinte semmire. És ez a szinte semmi nem a megvalósításnak valamely fogyatékosságából következik, hanem a Hatalom szándékai szerint való. Azok szándékai szerinti, akik jövendő sorsunk felől döntenek." Amikor 2001-ben a Védegylet otthagyásáról kérdezték, így válaszolt: "a Védegylet tulajdonképpen a Tisza-ciánozás miatti rémületből született, noha ebbe az ökológiai katasztrófába nem tudtunk aztán beleszólni. De jöttek a Roosevelt téri fák, azok kivágásának terve is eléggé felháborító volt. Mindent elmozdítanak, mindent kiásnak, mintha megőrültek volna!"

Egy vörös macska arcképe

Egy vörös macska arcképe

Karátson Gábor első egyéni kiállítását 1968-ban rendezték, ám a következőt csak a rendszerváltás után, sőt csoportos kiállításra is csak azután kérték fel. Halála előtt tíz évvel, 2005-ben Prima díjas lett. A halála előtti években úgynevezett bibliai sorozatán dolgozott, Márk evangéliumához készített akvarelleket. Morális autonómiáját sokan félreértették, nem bocsátották meg neki, hogy a rendszerváltás után nem volt hajlandó politikai oldalakhoz csatlakozni, mivel a környezetvédelmet magasabb szempontnak ítélte a politikai játszmáknál. Konzervativizmusa anarchizmussal párosult, ezzel szinte egyedül maradt a hazai közgondolkodásban. A Műcsarnok csoportos kiállításán most egy kategóriákba nem szorítható szuverén elme festményeit válogatták össze az életművéből.

Ji king-fordító
Változások könyve címen jelent meg magyarul - legutóbb 2003-ban, éppen Karátson Gábor fordításában - a konfucianizmus szent könyveiként tisztelt öt klasszikus mű egyike. A nyugati időszámítás előtt nagyjából 3000-ben keletkezett szöveget eredetileg életvezetési, jövendölési céllal használták s használják a mai napig, de bölcseleti alapul is szolgál. A Ji king egyik előszavát a hagyomány Konfuciusznak tulajdonítja, amit a mai tudomány ugyan cáfol, de a híveket ez nem tántorítja el a szöveg értelmezése közben. Mindenesetre a Karátson Gábor által fordított Változások könyve minden bizonnyal a Konfuciusz kiadásában megjelent könyv.

Elérhető művészet

Publikálás dátuma
2017.12.05. 06:45
Fölül Farkas Fanny: Feltárás, Minyó János: Koktél, Alul: Kacsák Tamás: Szuvenír 1. – Szentföld, Szabó Kristóf: Este 6 Váci út Fo
Nem attól jó a műalkotás, hogy magas az ára – mutatja meg az YG Art Fair vásár.

Fiatal képzőművészek és a kultúrát pártoló közönség egymásra találást segíti a Godot Galéria szervezésében megvalósuló, mától december 23-ig tartó YG Art Fair kortárs művészeti vásár. Aki mazsolázni szeretne a megszokottnál megfizethetőbb művek közül már a kiállítás megnyitása előtti, ma délutáni Preview-n is válogathat az 500 – festmény, installáció, szobor – alkotás közül és a jó érzékkel kiválasztott műhöz olcsóbban juthat hozzá, mint a következő napokban. A galéria szlogene: „az alkotó szabadsága, a gyűjtő szenvedélye” és az állítás, miszerint a festmény nem feltétlenül luxus, a következő 18 napban az újlipótvárosi Zsilipben kap konkrét tartalmat.

Gerilla árazásnak nevezi Sáfár Zoltán, a Godot Galéria alapítója azt a konstrukciót, amely különlegessé teszi a ma nyíló, több száz műalkotást bemutató vásárt. Szerinte ugyanis több ember venne kortárs műveket, ha azokhoz nem nyugat-európai, hanem a magyar kereseteknek megfelelő áron juthatna hozzá. A tavalyi, első ilyen alkalom igazolta az elképzelést: 9 nap alatt 130 művet adtak el, és azután, hogy egy művész több képe is elkelt, egyre több pénzt kérhettek el következő alkotásaiért, ezzel valódi piaci folyamatot mutatva. Kósa Gergely, a tavalyi fődíjas például megduplázta képei árát.

A művészek képeik eladása mellett díjat is kaphatnak a szervezőktől, a fődíj egy kiállítás a Godot Galériában, öten pedig Bukta Imre alkotóhelyén, a mezőszemerei művésztelepen vehetnek részt a galéria jóvoltából. Az YG Art Fair a pályájuk elején álló 20 és 40 év közötti alkotók jelentkezését várta a november közepi határidőig– meséli Laczkovich Borbála, kurátor. Tavaly azonban a diszkalkulia áldozatává váltak, miután egy 41 éves művész képét nem találták elég jónak ahhoz, hogy falra kerüljön, később azonban szembesültek a ténnyel: az alkotó 14 esztendős. Felvették vele a kapcsolatot és idén már meg is jelenik a vásáron.

A kiállítás az eladások miatt állandóan változik, ideális esetben mást láthat a keddi látogató, mint aki szombaton megy el a Jászai Mari téri Palatinus házba. Az ötlet életképességét jelzi, hogy a 2016-os 60 résztvevő művész közül 33-an visszatértek. Ők a zsűrizésnél előnyt élveztek, elvégre interneten feltöltött képeiről tudhatták a szakértők, hogy „élőben” milyen minőséget képviselnek. És ez a 33 művész már azt is biztosan tudja, hogy nem attól jó a műalkotás, hogy magas az ára.