Évtizedek óta arat a színházakban, és nálunk a moziban is A miniszter félrelép című vígjáték. Az ügy azonban, amely megihlette Ray Cooney-t, egyáltalán nem volt vicces a maga idejében Nagy-Britanniában: egy húszéves modell és bártáncosnő egyidejűleg volt szeretője Őfelsége hadügyminiszterének és a londoni szovjet nagykövetség katonai attaséjának. December 6-án, 75 évesen halt meg a 20. század első politikai szexbotrányának hősnője, Christine Keeler.
Az ügy 1963 márciusában robbant ki, amikor egy ellenzéki (munkáspárti) képviselő a brit parlamentben nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte John Profumo kalandját. A hadügyminiszter tagadott ugyan, de három hónappal később lemondásra kényszerült, és magával rántotta Harold McMillan konzervatív kormányát is. Nem maga a félrelépés volt önmagában megbocsáthatatlan, hanem az, hogy Profumo egy olyan lány szolgálatait vette igénybe akkor már csaknem két éve, akinek egy másik partnere, Jevgenyij Ivanov tengerészeti attasé vélhetően a szovjet katonai hírszerzés embere volt. Történt mindez a hidegháború kellős közepén, amikor a két szuperhatalom és szövetségesei számára „élet és halál kérdése volt” az atomfegyverek titkainak megőrzése. Bár soha nem derült ki, hogy a szépséges Christine valóban adott-e át szigorúan bizalmas információkat a szovjet attasénak, vagy hogy egyáltalán „kiszedett-e” ilyeneket Profumóból, elég volt ennek gyanúja. A miniszter helyzetét külön súlyosbította, hogy parlamenti meghallgatásakor hazudott. (Ez teremtett bizonyos értelemben precedenst tíz évvel később Richard Nixon amerikai elnök ellen a Watergate-ügyben).
Profumo a botrány után visszavonult a politikától, és 2006-ban, 91 éves korában bekövetkezett haláláig jótékonysági alapítványoknak dolgozott. Ivanovot visszarendelték Moszkvába, majd átvezényelték a Fekete-tengeri flottához. 1992-ben megjelent memoárjában - A meztelen kémben - azt állította, hogy londoni kiküldetése idején „fontos katonai titkok birtokába jutott”. Két évvel később holtan találták moszkvai lakásán. Christine Keelert hamis tanúzásért kilenc havi börtönre ítélték, majd megpróbált új életet kezdeni. Kétszer ment férjhez, kétszer vált el, két fia született. Megváltoztatta a nevét is. A britek számára azonban örökre ő maradt „a lány a Profumo-ügyből”, a VIP-körök luxusszeretője és ezt erősítette a botrányt feldolgozó számtalan könyv, film, dokumentumműsor, még musical is született a történetből, Andrew Lloyd Webber zenéjével. A korszak ikonikus fotója lett a széket meglovagló meztelen Christine képe, amelyet az ausztrál Lewis Morley készített.
Az egykori szex-szimbólum, aki régóta súlyos légúti betegségben szenvedett, halálával újra a címlapokra került. „Anyám derék nő volt, akire igazságtalanul sütöttek rá egy bélyeget, csak azért, mert élvezte az életet, miközben a világban már ébredezett a szexuális felszabadítás kora” - mondta róla a Guardiannek fia, Seymour Platt.
