Soros: A gyűlöletkeltés kudarca

Publikálás dátuma
2017.12.08 06:00
Fotó: Rocky Lee - EyePress/AFP
Fotó: /
A Népszavához eljuttatott cikkében reagált a kormány ellene folyó kampányának fejleményeire Soros György. Az üzletember írását alább teljes terjedelmében közöljük.

A magyar kormány közzétette az úgy nevezett „Soros-terv”-ről folytatott nemzeti konzultáció ellenőrizhetetlen eredményét. Októberben a kormány mind a 8 millió magyar állampolgárhoz eljuttatott egy kérdőívet, amelyben hét, nekem tulajdonított kijelentésre várták a nép válaszát. A kérdőív egy olyan állítólagos tervvel állt kapcsolatban, amely szerint én azt szeretném elérni, hogy Európát és Magyarországot muzulmán vallású menekültekkel és bevándorlókkal árasszák el.

A kormány azt állítja, hogy a nemzetinek nevezett konzultáció soha nem látott sikert aratott, amelynek során 2 332 755 embert küldte vissza válaszát. A magyar nép bizonyára megtalálja majd a módját annak, hogy ellenőrizze a hivatalosan bejelentett számok pontosságát. Még ezek az inflált számok is azt bizonyítják, hogy a felnőtt magyar lakosság többségét nem lehetett félrevezetni a megtévesztő kampánnyal. Én azonban most nem a számokkal, hanem a propagandakampány tartalmával kívánok foglalkozni, hiszen ez személyemet és a nekem tulajdonított elveket illeti.

A kormány hét állítást tett közzé az állítólagos „Soros-terv”-ből. A sajtóban megjelent, mindenki számára hozzáférhető írásaimat idézve, mind a hét hamis állítást megcáfoltam (www.georgesoros.com). Az állítások egy részét szándékosan félrevezető módon, szövegkörnyezetét meghamisítva közölték vagy olyan kijelentéseket tulajdonítottak nekem, amelyeket sosem tettem, amelyek sehol nem lelhetőek föl.

A nemzeti konzultáció és eredményének közzététele egy olyan átfogó propagandakampány legújabb felvonása, amelyet az adófizetők pénzéből, a kormányhoz közel álló reklámcégeket gazdagítva finanszíroz egy olyan kormány, amely nem a köz javát, csak saját hatalmi és anyagi érdekeit tartja szem előtt. A kampány nyilvánvaló célja, hogy a kormány, gyűlöletet gerjesztve terelje el a magyar nép figyelmét azokról a kudarcokról, amelyek például az oktatás és az egészségügy területén sújtják Magyarországot, ahol a rákbetegek halálozási aránya az egyik legmagasabb az egész világon.

A kampány nyáron kezdődött, amikor óriásplakátokkal tapétázták ki az egész országot, rajta az én arcommal és a következő felirattal: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”. Voltak olyan plakátok is, amelyek azt a képzetet keltették, mintha bábként mozgatnám az ellenzéki politikusokat. Mint arra sokan rámutattak, a száját nevetésre húzó zsidó, a bábmester, a harmincas évek náci antiszemita propagandájának meghatározó elemei voltak.

A kormány azt szeretné elhitetni önökkel, hogy én a magyar nép ellensége vagyok. Semmi sem áll távolabb ettől a hamis állítástól. Az első filantróp alapítványomat 1984-ben Magyarországon hoztam létre, amikor az ország még szovjet uralom alatt állt. Az elmúlt évtizedek során, több mint 400 millió dollárt fordítottam szülőhazám fejlesztésére és támogatására. Az 1990-es években, amikor a magyar nép nagy nehézségek és áldozatok közepette küszködött a kommunizmusból a piacgazdaságba való átmenettel, alapítványom ingyen tejhez segítette a budapesti és vidéki iskolás gyerekeket, ultrahang- és röntgenberendezésekhez a kórházakat. Több mint 3 200 magyar kapott ebben az időben tudományos ösztöndíjakat az alapítványtól, közülük többen, az 1990-es évek legelején, Budapesten alapított Közép-európai Egyetemen (CEU) végezték posztgraduális tanulmányaikat. Jelenleg a CEU-t a világ 100 legjobb társadalomtudományi egyeteme között tartják számon, ami egy fiatal intézménytől jelentős eredmény.

A propagandakampány másik eleme a nyílt társadalom értelmének, jelentésének szándékos kiforgatása volt. Szeretném megmagyarázni, hogy számomra mit jelent a „nyílt társadalom”, milyen értelemben használom ezt a fogalmat. A „nyílt társadalom” nem nyitott határokat és tömeges bevándorlást jelent, azzal a kormány által elhitetni akart állítólagos céllal, hogy ez megsemmisítse a magyar és európai keresztény identitást. Ezzel szemben, szigorú, közös, európai határvédelmet javasoltam, hiszen az egyes országok - közös cselekvés nélkül – csak más tagállamok kárára szigetelhetik el időlegesen magukat a menekülők elől. A nyílt társadalom azon a feltevésen alapul, hogy egyikünknek sincsen kulcsa a biztos igazsághoz, és a békés egymás mellett élés érdekében, tiszteletben kell tartanunk mások, embertársaink, beleértve a kisebbségek véleményét. A nyílt társadalom – ahogyan Marxot kritizálva a filozófus, Karl Popper megfogalmazta – mindenekelőtt a kritikus gondolkozáson, és a közérdeket érintő kérdések aktív társadalmi vitáján alapszik. Ezért is támogat alapítványom – többek között az Európai Unióval közösen – olyan, az állampolgári jogokat védő szervezeteket, mint amilyen Magyarországon a Társaság a Szabadságjogokért vagy a Magyar Helsinki Bizottság, amelyek védik és előmozdítják azokat az európai értékeket és elveket, amelyekért az Európai Unió létrejött, és amiért Magyarország 2004-ben csatlakozott az Unióhoz.

A kormány azt állítja, hogy én befolyást gyakorlok Brüsszelre és ezt a befolyást arra igyekszem használni, hogy rákényszerítsem gonosz tervemet az Unió tagállamaira. Az állítás lebecsülése a magyar népnek, hiszen képtelensége minden józanul gondolkodó ember számára belátható. Az Unió fontos kérdéseiről, így a migrációs válság kezeléséről is az EU tagállamai döntenek, beleértve Magyarországot.

Azért nyilvánulok meg fontos közéleti kérdésekben, azért közöltem több írást is a migrációs válságról, mert úgy érzem, vannak, másokkal is megosztható elképzeléseim arról, miképpen kellene a világ gazdagabb részének kezelnie, talán megoldania a súlyos bevándorlási válságot. Véleményem, meggyőződésem, személyes tapasztalatomban gyökerezik. Menekültként érkeztem tizenhét évesen Nagy Britanniába, 1947-ben. Szüleim 200 ezer magyarral együtt az 1956-os forradalom leverése után távoztak az országból és az Egyesült Államokban kaptak menedékjogot. Bár én menekült voltam, sem én, sem az alapítványaim soha nem bátorítottak senkit szülőföldje elhagyására. Soha nem biztattam senkit menekülésre, de saját tapasztalataim és a világ nagy részén jelenlévő alapítványaim működése során szerzett ismeretek alapján úgy véltem, hogy meg kell osztanom elképzeléseimet erről a világméretű válságról

A menekültválságról 2015 szeptemberében írtam először, majd később az események fényében, módosítottam elképzeléseimet. Meggyőződésem – ezt többször leírtam –, hogy a menekültek elhelyezése csak önkéntes alapon történhet, hiszen a tagállamokat nem lehet arra kényszeríteni, hogy olyan menekülteket fogadjanak be, akiket nem akarnak, és a menekülő embereket sem lehet kényszeríteni, hogy olyan országban telepedjenek le, amely nem szívesen, nem jó szándékkal fogadja őket. Azok a tagállamok, amelyek nem tudnak vagy nem kívánnak menekülteket befogadni, többféle más módon is hozzájárulhatnak a probléma megoldásához. A menekültprobléma azonban nem az egyes országok, de Európa közös gondja, amelyre közös, európai megoldást kell találni. Ezeket, az európai közös érdekeket szem előtt tartó javaslataimat, torzította el szándékosan a magyar kormány, és tárta „Soros- tervként”, félrevezető módon, a magyar nép elé.

Javaslataimat – meggyőződésem szerint, sajnálatos módon – nem fogadta meg az Európai Unió, és a magyar, illetve a lengyel kormány által gerjesztett gyűlölködő, a pozitív európai értékektől idegen légkörben immár kevesebb esély van arra, hogy Európa a menekülők segítségére legyen és lehetővé tegye számukra a beilleszkedést. Nem vádolom a magyar és a lengyel kormányt azért, hogy nem fogadnak be olyan menekülteket, akiket nem szeretnének, de az Európát mérgező, az emberi szolidaritást megfojtó légkörért többnyire ezek a kormányok a felelősek.

2015-ben azt írtam, hogy a világ fejlett, gazdag részének, legalább egymillió, az életükért menekülő bevándorlót képesnek kell lennie évente befogadni. A döntéshozatal nehézségeit látva, a fejlemények fényében, később ezt a számot, az egész világra vonatkoztatva, 500 ezerre módosítottam, és úgy véltem, hogy ebből a félmillió menekültből, egész Európának módja lenne 300 ezer, veszélyben lévő embert befogadnia. A második világháború éveiben sok millió ember életét menthette volna meg egy humánusabb menekültpolitika.

Jól emlékszem arra, amikor a második világháború idején egy népcsoportot okoltak Európa problémáiért. A történelem mély, nem gyógyuló sebeket hagyott, amelyeket most újra felnyitottak. A propagandakampány igazi célja a gyűlöletkeltés, hogy ezzel fordítsák el az emberek tekintetét mások szenvedéseiről.

Úgy látom, hogy a magyar kormánynak, az úgy nevezett „Soros-terv” elleni propagandakampánya kudarcot vallott. A kormány, minden erőfeszítése ellenére, nem tudta félrevezetni a közvéleményt. Rövid beszédemet több, mint egymillióan nézték meg a magyar televízióban, és közösségi médiában nagyon sokan fejtették ki együtt érző és támogató véleményüket. Őszintén örültem a támogatás megnyilvánulásainak. Ígérem, hogy hátralevő éveimet a gondolat és szólásszabadság előmozdításának, a kutatás szabadsága támogatásának, a kisebbségek, a kisebbségi vélemények, a nehéz helyzetben lévők támogatásának szentelem szülőhazámban és az egész világon.

Szerző
2017.12.08 06:00

Felfalják a multik a munkaerőt

Publikálás dátuma
2018.09.25 11:00
ÉPÜL AZ ÚJ MERCEDES-GYÁR 2500: dolgozóval bővülnének
Fotó: MTI/ UJVÁRI SÁNDOR
Több mint 25 ezer álláshely üresen áll az iparban, a tervezett nagyberuházásoknál több ezer fős létszámbővüléssel számolnak. A dolgozókat a magyar kkv-szektort padlóra küldve szipkázhatják el.
Több mint 15 ezer fős létszámbővüléssel számolnak az elmúlt években összességében 2097 milliárd forint értékű nagyberuházásokat bejelentett cégek – derül ki a jegybank összesítéséből. Az MNB szerint az elkövetkező évek során a - jellemzően a járműipar és a vegyipar, kisebb részben az élelmiszeripar, az építőipar és a gépgyártás területén létrejövő - beruházások meghatározó elemei lehetnek a hazai gazdasági növekedésnek. A tervezett létszámbővítés hazai forrásait azonban az egyre nagyobb munkaerőhiány közepette sem a munkavállalói, sem a munkaadói képviseletek nem látják. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke egyenesen azt mondta lapunknak: a tervezett beruházások valójában nem 15 ezer új, hanem 15 ezer másmilyen munkahelyet hoznak majd létre a magyar gazdaságban. A beruházó cégek szerinte várhatóan képesek lesznek valóban 15 ezer fővel bővíteni dolgozóik létszámát, de csak úgy, hogy közben 15 ezer másik magyarországi munkahely megszűnik. Ebben a játszmában pedig egyértelműen a hazai kis és középvállalkozások (kkv) lesznek a vesztesek. Az MNB friss Inflációs jelentésében megjelent táblázat alapján az elkövetkező néhány évben a legnagyobb létszámbővülést a Mercedes gyár még 2016-ban bejelentett 490 milliárd forintos fejlesztése jelentené: itt 2500 főnyi új munkaerőre volna szükség. A Lego 30 milliárd forintos beruházása 1600 fős bővítéssel számol, a debreceni BMW-gyár 320 milliárd forintos projektje pedig 1000 fővel. További összesen csaknem háromtucat nagyberuházás új munkaerőigénye egyenként 100-600 fő között mozog, így összességében 15 186 új dolgozóra volna szükség ezekben a gyárakban és üzemekben. A hazai munkaerőpiac azonban már kiürült, innen nem lesz további utánpótlás. Pláne, hogy – mint Rolek Ferenc fogalmazott – ez nem darabra megy, akárkit nem lehet beállítani a gépsorok mellé. Az MGYOSZ alelnöke szerint ennek ellenére nem a fenti nagy beruházásokat tervező multicégek, hanem a hazai kkv-k számára jelent majd ez komoly problémát az elkövetkező években. A multik ugyanis magasabb béreket kínálva elszipkázzák majd az alacsonyabb termelékenységű, és emiatt a magasabb béreket kigazdálkodni nem tudó hazai kkv-któl a munkaerőt. Így valójában csak szektoron belüli mozgás lesz majd, de nem bővül a foglalkoztatotti létszám 15 ezer fővel: egész egyszerűen azért, mert nincs már merítési bázis. A magas, nemritkán 40 százalékos fluktuáció azonban már így is megkeseríti az ipari cégek vezetőinek mindennapjait. Az egyik autóipari beszállító cégnél például augusztus elején 140 új dolgozót vettek fel, de egy hónap leforgása alatt 120-an távoztak is a cégtől, így a létszámhiányból alig sikerült lefaragni. Miután erről a Vasas Szakszervezet alelnökének szavai nyomán beszámoltunk, László Zoltánt több cégvezető is felhívta: róluk van-e szó a cikkben? Ez is mutatja, mennyire nem egyedi esetekről van szó, hiszen több cég is magára ismert a kirívónak tűnő adatok alapján – mondja a szakszervezeti vezető. A hazai munkaerőpiacon László Zoltán sem lát bővülési lehetőséget, s attól tart: a munkaerőproblémák miatt néhány cég hamarosan befejezi  a termelést Magyarországon. Íly módon felszabadulhat ugyan némi munkaerő a nagyberuházások számára, de hogy meg tudják-e majd tartani, az az eddigiek alapján kétséges: az egyik érintett nagy autógyár ugyanis tavaly év elején 1600 új dolgozót vett föl, de közülük év végére csupán 16 maradt a cégnél. Bár a HR-vezetők lapunk munkaerőhiánnyal kapcsolatos, illetve a fluktuáció mértékét firtató kérdéseire igencsak szemérmesen reagálnak, nem ritkán üzleti titokra hivatkoznak, László Zoltán szerint egymás közt már bevallják: ők sem látják a munkaerőutánpótlás forrását. Nem csupán arról van szó, hogy nincs elegendő létszámú, és dolgozni is akaró ember a magyar munkaerőpiacon, a fő probléma az, hogy akik még bevonhatók lennének, azok nem rendelkeznek a gépek kezeléséhez szükséges ipari kultúrával – mutatott rá. A szakképzésben nagy a lemorzsolódás és magas a pályaelhagyók aránya. Részben emiatt a nagyobb gyárakban könnyen betanítható részfeladatokra osztják a termelést. Saját képzéseiken pedig nem komplex tudású autóipari szakembereket képeznek, csak részfeladatokat tanítanak be, nehogy dolgozóik később egy másik gyárban hasznosítsák tudásukat. Éppen emiatt viszont egy magára valamit is adó autóipari szakember nem megy el egy ilyen gyárba, hogy ott 2-3 mozdulatsort monotonon ismételgessen. Vagyis az ördögi kör bezárul. Az alacsony szakmai színvonal és a magas fluktuáció mellett hatalmas nyomás nehezedik a menedzsmentre: a tervszámokat teljesíteni kell. Így a legjobb szándék mellett sem figyelnek oda a dolgozók munkakörülményeire, túlterheltségére. Az egyik alkatrészgyártó cégnél például már belekalkulálják a költségvetésbe a törvényileg engedélyezett túlórakeretek túllépése miatti büntetést. Még így is megéri, mert másként nem tudják hozni a tervszámokat – említ egy példát László Zoltán. Ebben a helyzetben viszont néhány ezer forintért is odébbállnak a munkavállalók. A fenti problémákat csakis komplex megoldással lehet kezelni: a tisztességes és kiszámítható alapbérek, a szakmunkásképzés átalakítása, a szakmunka presztízsének helyreállítása, a munkakörülmények javítása egyaránt elengedhetetlen – hangsúlyozta László Zoltán, megjegyezve: az érdemi párbeszéd ezekről a kérdésekről  továbbra is várat magára.      

Papíron nőnek majd a bérek

A csökkenő munkaerő-tartalék illeszkedési problémái – a munkaerő nem megfelelő képzettsége és a munkavállalási mobilitás hiánya - jelentősen megnehezítik a vállalatok létszámbővítési törekvéseit. A feszes munkaerőpiaci környezetben a vállalatok erőteljes versenyt folytatnak a munkaerő megtartásáért és felvételéért – írja Inflációs jelentésében az MNB, amely szerint a munkavállalók béralkupozíciója ezáltal folyamatosan javul. A cafateria-rendszer jövő évi szűkítése kapcsán azonban nagy a bizonytalanság: miként reagálnak rá a vállalatok. A jegybank úgy számol: a feszes munkaerőpiaci környezetben a cégek nagy része - az egyetlen kedvezményes adózású juttatásként megmaradó SZÉP-kártya alszámlák bővítése mellett - béremelésekkel reagál majd a változásokra. Ennek költsége azonban főként a munkavállalókra hárul majd. Mindez a 2019. évi bruttó átlagkereset dinamikát 1 százalékponttal emeli, az átlagos munkaerőköltség dinamikát pedig kismértékben csökkenti - írják. Magyarán: a bérstatisztikában jól mutat majd a cafeteria rendszer átalakítása miatti bérnövekedés, a munkavállalók zsebébe azonban ettől még nem kerül majd több pénz. Hiszen csupán annyi történik majd, hogy adózott bérként kapják majd meg az addig adómentesen vagy adókedvezménnyel kapott cafeteria-juttatásokat. 

Üres álláshelyekben az EU éllovasai vagyunk

Az Európai Unió tagállamainak kétharmadában emelkedik a betöltetlen álláshelyek aránya a gazdaságban, és csupán egyetlen ország tudott fordítani a trendeken. Etéren hazánk is az élbolyba tartozik, a legtöbb üres állás ráadásul éppen a nagyberuházások által érintett iparban van. Az Eurostat adatai szerint az idei év második negyedévében a korábbi 2 százalékról 2,2 százalékra nőtt az üres álláshelyek aránya az Európai Unióban. Az unió statisztikai hivatalának adatai szerint az ipar és az építőipar állásainak 2,1 százalékát nem tudták betölteni, a szolgáltatások terén 2,5 százalékos a ráta. A tagországok közül a legrosszabb helyzetben Csehország van, ott már az állások 5,4 százalékára nem találnak embert. Belgiumban az álláshelyek 3,5, Hollandiában a 3,1, Németországban pedig a 2,9 százaléka áll üresen. Magyarország Ausztriával, Svédországgal és az Egyesült Királysággal holtversenyben az ötödik a listán: ezekben az országokban az álláshelyek 2,7 százaléka áll üresen. A skála másik végén helyezkedik el Bulgária, Spanyolország és Portugália, ahol 0,9 százalékot tesz ki a betöltetlen álláshelyek aránya, valamint Görögország, ahol mindössze 0,7 százalékot. A többek között Magyarországról is informatikusokat elcsábítani szándékozó Észtországban 0,3 százalékponttal csökkent az üres álláshelyek aránya (most 1,9 százalékon áll a mutató), 20 másik tagállamban ugyanakkor tovább emelkedett a ráta. Ezek közül is kimagaslóan nőtt Csehországban (1,8 százalékponttal), Lettországban (0,8 százalékponttal), Cipruson (0,6 százalékponttal), valamint Hollandiában, Finnországban és Magyarországon (0,5 százalékponttal). Hazánk esetében a 2,7 százalékos arány 83 611 üres állás helyet takart 2018 második negyedévében. Összehasonlításul: 2017 április-júniusában még „csupán” 65 711 betöltetlen állást jelentettek a cégek. Az üres álláshelyek háromnegyede a versenyszférában van. A ráta az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység területeken a legmagasabb – 5,6 százalék -, de rendre 3 százalék felett van a mutató az információ, kommunikáció, a humán, egészségügyi és szociális területeken, valamint az építőiparban és az iparban. Számszerűen egyébként éppen ez utóbbi, a nagyberuházások által is érintett területen áll már most is a legtöbb – 25 636 - álláshely üresen.

2018.09.25 11:00
Frissítve: 2018.09.25 11:00

Súlyosabb szankciók szemetelésért - Már egyeztet a kormány

Publikálás dátuma
2018.09.24 11:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A jövőben akár bűncselekmény is lehet, és sokkal súlyosabb szankciók járhatnak azért, ha valaki közterületen rakja le a hulladékát– értesült a Népszava. Ma tettenérés nélkül szinte lehetetlen bebizonyítani, kié az elhagyott hulladék.
A kormány már megkezdte a szakmai egyeztetést a civil szervezetekkel arról a javaslatról, amelynek következtében a jelenleg szabálysértésnek számító illegális hulladékkihelyezés idővel akár bűncselekménynek is minősülhetne. - Eddig a pozitív ösztönzést alkalmaztunk a szemetelőkkel szemben, ám ez nem jött be – fogalmazott egyik forrásunk. Az illegális hulladék ellen küzdő civilek, illetve az önkormányzati cégvezetők véleménye szerint azért lenne indokolt a szigorítás, mert az utóbbi időben a korábbiakhoz képest is nagyobb problémát okoz a szemetelés. A lerakatok zömét jellemzően a vállalkozók által „elhagyott” építési bontott anyag, illetve lom teszi ki, ám egyre gyakrabban fordul elő, hogy lakossági hulladék kerül a közterületekre. Az is egyértelmű, hogy az esetleges büntetések nem érték el hatásukat.
A hulladékgazdálkodás kormányzati központosítása – a koordináló szervezetek megszűnése és a helyi hulladékgondozó cégek tevékenységének ellehetetlenülése – miatt még rosszabb helyzet állhat elő. Ezt jelzi az is, hogy az utóbbi időben alig akad olyan városszéli, bekötőút, ahol ne éktelenkedne egy szemétkupac. Mindez azon túl, hogy ronda látvány, gyakran veszélyes is, ráadásul egyre komolyabb költségeket ró az adófizetőkre.

Ártott a központosítás

A hulladékgazdálkodás központosításával a kis szolgáltatók feladatai megnőttek, nagyobb területet kell ellátniuk, ugyanakkor lényegében kevesebb pénzért. Ráadásul a rezsicsökkentés miatt eleve kevesebb bevétel érkezik és az is gyakran csúszik: a szolgáltatás díját ugyanis a tényleges szemétszállítást elvégző szolgáltató és a fogyasztó közé beékelt Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV Zrt.) szedi be, ám gyakran 60-90 nap után fizeti csak ki a helyi cégnek. Így a helyi hulladékgazdálkodók is úgy spórolnak, ahol tudnak: csökkentik a szemétbeszedő járataikat vagy bevonják a szelektív hulladékszigeteiket. Így egyre többen a város szélén „tüntetik el” a szemetüket.

– Az elmúlt években hatszáz esetben sikerült kinyomozni, hogy ki volt a szemetelő – mondta Tápai Mónika a Százhalombatta környékén 2008 óta működő Hulladékkommandó vezetője. A szemetelők ugyanis legtöbbször elővigyázatlanok, így gyakori, hogy a hulladékban személyes leveleket, számlákat hagynak, de előfordult már olyan eset is, hogy valaki a kórházi zárójelentését vagy egy diákigazolványt felejtett a szemétben. Ezekben az esetekben azonban nem lehet bizonyítani, hogy ténylegesen az iratok tulajdonosa dobta ki a szemetet. – Tengernyi kiskapu létezik – mondja Tápai Mónika, aki szerint így például hiába fotózzák le a hulladékot eldobót, az utána hivatkozhat arra, hogy éppen csak összeszedte a szemetet, vagy csak sétált egyet vele. Így a rendőrség bizonyítottság hiányában nem tud mit kezdeni az ilyen ügyekkel. Régebben egyébként a jegyzőnek joga volt behívni a tetten ért személyeket és ki is kérdezhette őket. Az ilyen hatósági pressziónak már volt valamekkora elrettentő ereje, így legközelebb legalább meggondolta, hogy szemeteljen. Azonban pár éve a kormányhivatalokhoz kerültek az ilyen szabálysértési ügyek, a kormányhivatal pedig papírból dolgozik, így a szemetelőknek már nem kell arra számítaniuk, hogy behívatják őket. Egyedül a tetten érés segíthet. A hatóságok gyakran érdektelenek – nincs energiájuk a szemetelőket figyelni, így ez a munka civilekre hárul. Ez viszont nem könnyű munka: a Hulladékkommandó tagjai például éjjellátóval felfegyverkezve lesből figyelik a környéket, hogy ki próbál hulladékot lerakni a közterületre. Ha tetten érik, akkor feltartóztatják az illetőt addig, amíg kiérkezik a rendőr. Érdekes módon eddig egyetlen esetben sem torkollott agresszióba a tettenérés. - Meg kell találni mindenkivel a hangot - mondja erről Tápai Mónika, aki szerint a türelmes meggyőzéssel még a legkeményebben fellépő alakok is leszerelhetőek. - Általában arra hivatkoznak, hogy éppen csak megálltak az autóval, és látták, hogy már úgyis van ott szemét. Vagy arról beszélnek, hogy a szomszéd adta nekik a szemetet, hogy csináljanak vele valamit- mondta. Szerinte a bírság mellett az is fontos, hogy a szemetelők tudják, azon a területen figyelnek a hulladéklerakásra.

Szinte lehetetlen a bizonyítás

Arról egyébként nincs pontos adat, hogy hány illegális szemétlerakóhely van Magyarországon. A Hulladék Szövetség (HUMUSZ) még évekkel ezelőtt 15 ezer ilyen helyet azonosított, ám szakmai vélekedések szerint jó eséllyel kétszer ennyi törvénytelen lerakat található az országban. Urbán Csilla a szövetség elnöke úgy becsüli: évente a teljes magyar szemétmennyiség egy százaléka kerülhet ki a szabad ég alá. Ez annyit jelent, hogy hozzávetőlegesen több tízmillió kilogrammnyi különféle szemét landol a szabadban, vagy az erdő szélén – gyakorlatilag bárhol, ahol autóval meg lehet állni, majd a szemét kiborítása után gyorsan kereket lehet oldani. Ha már elhajtott a szemetelő az autójával, később már gyakorlatilag alig lehet felelősségre vonni.

Urbán Csilla szerint az információhiány is gyakran felelős, amiért végül sokan úgy döntenek, hogy inkább a közterületen hagyják az építési hulladékukat. Nehéz például arról információt szerezni, hogy mikor és hova vihetik szabályos körülmények között a hulladékot. A fővárosban ugyan 17 hulladékudvar működik, ám nem mindegyik tud minden típusú szemetet fogadni. Például az udvarokból mindössze három fogad építési hulladékot. Már amikor fogad: az FKF honlapja szerint augusztus és szeptember közepe között, egy hónapig nem tudták fogadni a napi kvóta feletti lakossági lomot, azaz az érdeklődőknek oda kellett telefonálniuk, hogy megtudják, egyáltalán érdemes-e elindulni a szeméttel. Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) ügyvezetője szerint a keményebb szankcionálás mellett komolyabb szakmai összefogásra és koordinációra van szükség. Ez egy hosszabb folyamat lesz – tette hozzá. Arra is rámutatott, hogy országszerte számos civil szervezet foglalkozik az önkéntes hulladékmentesítéssel, ám ezek nem szankcionálhatnak. Fontos lenne a régen bevált mezőőrök alkalmazása, akik helyben tarthatnák az elkövetőket a rendőrség kiérkezéséig. A kitakarított helyszíneknél nagyon fontos a későbbi megközelíthetőség akadályozása, figyelmeztető tábla kihelyezése, továbbá a funkcióváltás: például ha az erre alkalmas helyen pihenőparkot, tanösvényt alakítanak ki. - A szemetelés alapvetően kulturális sajátosság, nyugaton ez kevésbé jelent problémát, inkább kelet-közép-európai jelenség – mondja Hankó Gergely. Egyébként hiába alakult ki Magyarországon a hulladékkal kapcsolatos infrastruktúra, nem használjuk megfelelően. A települési hulladéknak csak kicsit több mint 22 százalékát gyűjtjük szelektíven, és például a budapesti fém-műanyag gyűjtőkbe érkező anyag fele nem odavaló hulladék. Az illegális hulladéklerakókkal szemben az önkormányzatnak is lehetnek eszközei: a Tisza-parti kistelepülésen, Cigándon nemrégiben egy közterületi felügyelőt is felvettek akinek, az egyik kiemelt feladata a szemetelők szemmel tartása. Mint Oláh Krisztián polgármester elmondta: az önkormányzat évek óta küzd a hulladékokkal, így évente kétszer még a polgármesteri hivatal dolgozói is kimennek szemetet gyűjteni.

Egymásra mutogatnak

Szakmai becslések szerint a fővárosban kerületenként évi 30-40 millió forintot emészt fel az illegális szemét elleni küzdelem, ehhez jönnek hozzá azok a fővárosi önkormányzat által kezelt területek, ahol az Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. (FKF ZRT.) tájékoztatása szerint idén további 30 millióba kerül a sok ezer köbméternyi szemét elszállítása. A hulladékszállítás igen drága díját alapszabály szerint annak a szervezetnek, önkormányzatnak kell kifizetnie, amelynek a területén megtalálták a szemetet. Ugyanakkor nagyon gyakori, hogy „határterületen” alakulnak ki az illegális kupacok: olyan helyen például, ahol az erdőgazdaság vagy az autópályát fenntartó közút is szóba jöhetne kezelőként, de a főváros peremkerületeiben az is rendszeresen előfordul, hogy a Máv által felügyelt területen jönnek létre illegális szeméttelepek. A vitás helyzetekben az érintett földtulajdonosok jobbára egymásra mutogatnak, mivel egyik sem akar költeni a hulladék felszámolására.

2018.09.24 11:00
Frissítve: 2018.09.24 13:54