Kácsor Zsolt: Szia, én egy részeg vagyok, és te?

Publikálás dátuma
2017.12.09 08:35
FOTÓ: SHUTTERSTOCK
Fotó: /

Múlt szombaton lementem az Incognitóba, mert megint be akartam baszni, sört ittam vodkával, miközben a Neonhal zenekar játszott, és amikor Nagy Tomi azt énekelte, hogy "Kell egy seb, amibe bele, bele, bele, kell egy seb, amibe belemélyeszti ujját, így kiált halleluját", akkor én is vele együtt üvöltöttem, hogy igen, igen, igen, kell egy seb, amibe bele, bele, bele, kell egy seb, amibe halleluját. Pedig nem is hiszek Istenben. Lassan ötven vagyok, és még mindig nem tudom, hogy az istenhívők mit éreznek, amikor Istenről beszélnek. Olyanok, mintha ők is be lennének baszva, mint én, pedig józanok. Egyedül ültem a pultnál, megittam három sört és három vodkát, utána már jól voltam, kimentem a kocsma elé cigizni, álltam a fák alatt, és fáztam, érezni akartam, hogy fázom, mert végre érezni akartam valamit, és azon gondolkodtam, hogy megszólítsam-e azt a vörösbarna hajú nőt, akit odabenn megbámultam, de nem tudtam eldönteni.

Újabban semmit sem tudok eldönteni, csak ülök szombat esténként az Incognitóban, és szerencsére este tízre már bebaszok, olyankor nem fáj annyira a seb, amibe bele, bele, bele, és akkor szemtől-szemben vele, vele, vele, vele, szemtől-szemben vele, ezt a dalt dünnyögtem magamban a fák alatt, miközben cigiztem, aztán visszamentem a pulthoz, kértem még egy sört és egy vodkát, pedig már nem kívántam. A zenekar még játszott, ennek megörültem, mert a csendet nem tudom elviselni, újabban semmit sem tudok elviselni, csak azért élek még, mert nem haltam meg. Ezt azóta érzem, mióta elváltam, azóta nagyon egyedül vagyok, s úgy érzem magam, mintha egy élettelen fadarab volnék. Amikor otthon kimegyek az erkélyre cigizni, direkt nem veszek kabátot, hogy érezzek valamit, legalább azt érezzem, hogy fázom, és nem vagyok egy fadarab. A pszichiáter megkettőzte az adagomat, de ez sem segít. Lehet, hogy egy nő jobb lenne, mint a dupla Xanax. De ezt sem tudom eldönteni.

Amikor a pszichiáter megkérdezi, hogy mi a baj, akkor csak a vállamat szoktam vonogatni, ugyan mit válaszoljak ilyen hülye kérdésre, hogy mi a baj? Lassan ötven vagyok, elváltam, és úgy megutáltam magamat, mint a volt feleségemet. Tessék, ez a baj, vajon mit tetszik rá felírni, doktornő? A múltkor odajött hozzám két hülye gyerek arcú térítő az utcán, két mormon Amerikából, és ragyogó mosollyal azt kérdezték tőlem, hogy akarok-e Istenről beszélni, akar a faszom, mondtam nekik, de mosolyogtak tovább, szerintem nem értették. Úgy néztek ki, mint akik beadták az aranylövést, de túlélték, és úgy maradtak. Inkább vagyok részeg, mint mormon. A pultnál kértem még egy sört és egy vodkát, pedig már nagyon nem kívántam, viszont oda akartam menni ahhoz a vörösesbarna hajú nőhöz, ehhez gyűjtöttem az erőt, de hiába, mert mire megittam a sörömet, és kitaláltam, hogy mit mondok neki, akkor már egy másik faszival dumált, ezt is elkúrtad, mondtam magamnak, de végül is nem érdekelt. Aztán a koncertnek vége lett, ezt nem tudtam elviselni, kimentem inkább cigizni, és azt dünnyögtem, hogy eljön a perc, eljön a, eljön a perc, amikor, eljön a perc, amikor ráébredsz, hogy órák óta önmagadban táncolsz. Jó kis zenekar ez a Neonhal.

Amikor visszamentem, mondtam odabenn a zenekarnak, hogy jó kis zenekar vagytok, mire csak bólogattak, nem tudtak beszélni, mert éppen a pultnál tömték magukba a zsíros kenyeret lila hagymával, gondoltam, megkérem őket, hogy játszanak még, mert a csöndet nem tudom elviselni, de arra jutottam, hogy hadd egyenek, egész este játszottak, s lehet, hogy ennyi a gázsijuk, ez a jó kis zsíros kenyér, lila hagymával. Még szerencse, hogy ez az Incognito itt van Debrecenben, különben úgy kimúlna ez a város, mint egy felfújódott tehén. Mindig ez jut eszembe Debrecenről, hogy olyan, mint egy felfújódott tehén, de hát mit csináljak, nem vagyok idevalósi, de sajnos itt élek, és itt fogok meghalni. A pszichiáter szerint levegőváltozásra volna szükségem, de ez ökörség. Akárhová mennék, nem tudnám magamat nem magammal vinni, és akkor meg minek menjek bárhová, ha én is ott vagyok velem? Csak költeném a pénzt hülyeségre. Még hogy levegőváltozás. Olyan ez a tél, mint egy lompos, éhes farkas, ha nem figyelek jobban, megharap.

Néztem a pultnál azt a vörösesbarna hajú nőt, és arra gondoltam, hogy mekkora hülyeség lett volna odamenni hozzá, végül is mit mondtam volna neki? Szia, én egy részeg vagyok, és te? Talán ezt mondtam volna, mert általában megmondom az igazat. De lehet, hogy inkább azt kérdeztem volna tőle, hogy ha ő egy hangszer volna, akkor mi volna. Lehet, hogy én basszusgitár volnék, mert nem vagyok egy feltűnősködő alak. Ő meg például cselló. De a basszusgitár nem is illik a csellóhoz, ezt válaszolná a nő, ezzel rázna le. Akkor meg minek menjek oda hozzá, ha eleve le akar rázni, nem igaz? Aztán fizettem, és elindultam haza, persze már megint egyedül, és közben énekeltem, beleragadt a fülembe az a dal, bele, bele, beleragadt, hogy kell egy dal, amibe bele. Bele, bele, kell egy dal, amibe beleképzeled magad, ahogy csörgődobon játszol.

Témák
részeg
2017.12.09 08:35

Quando, quando, örökké

Publikálás dátuma
2018.09.23 22:02

Fotó: AFP/TOSCANIALINARI/ROGER-VIOLLET/
Kétséget kizáróan minden idők legnépszerűbb nemzetközi slágereinek egyikét alkotta meg az idén nyolcvanéves Tony Renis és a 2009-ben elhunyt szövegíró, Alberto Testa a hatvanas évek elején. A dalt az 1962-es San Remo-i fesztiválon adta elő a zeneszerző, és – ilyen az élet – nemhogy nem nyert, de még a dobogóra sem került fel vele. A quando, quando, quando a viszonylag szerény negyedik helyet szerezte meg, hogy aztán olyan hírességek dolgozzák fel, mint – mindjárt hatvankettőben – Pat Boone és Caterina Valente, majd hatvanháromban Connie Francis, továbbá – egyaránt hatvannyolcban – Cliff Richard és Engelbert Humperdinck. Az adaptációknak immár se szeri, se száma, a kompozíció legalább tizenkét filmben hangzott fel azon túl, hogy 1962-ben helyet kapott Dino Risi kultikus olasz mozidarabjában, a Vittorio Gassman és Jean-Louis Trintignant főszereplésével forgatott Előzésben.
Renist többszörösen kárpótolta az élet: a komponista-énekes a következő évben megnyerte a San Remo-i dalversenyt, ráadásul azzal a számmal, amelyért – ha önéletrajzi ihletésű volt – irigyelni lehetett a szerzőt. A nóta első két sora ugyanis úgy szólt, hogy "szinte nekem teremtettek, festettek, Claudia, / de bevallom, a legjobban most Nadiáért vagyok oda..." (Később szó esett Lauráról, Giuliáról is.) A szerzemény címe az volt: Uno per tutte, azaz Egy mindenkiért, ám a tutte csak nőkre vonatkozhat, különben Uno per tutti lenne a szöveg. Ami pedig a Quando, quando, quandót illeti, e sláger máig él, s azon kivételes külföldi számok közé tartozik, amelyekről – a bevett magyar változat ellenére – mindenki tudja, hogy nem hazai darab, annyit játsszák napjainkban is az eredetit és a megannyi angolszász feldolgozást.
Itthon először Sárosi Katalin négyszámos kislemezére került fel a magyar variáció Tardos Péter szövegével: "Mikor jössz már énfelém?" A korong megjelenése idején – 1963-ban - Sárosi már nem volt csitri – harminchárom évet számlált –, de a legfelkapottabb táncdalénekesek közé tartozott; előző kislemezének két dalát a takarítónőktől a minisztériumi osztályvezetőkig mindenki dúdolta. Az egyikben azt kérdezte: "Ugye, te is akarod komolyan, igazán?" A másikban meg bátorította az idősebb korosztályokat, hogy "rajta, öregek, nagymamák, a charleston újra sikk!"
E dalok nyilvánvalóan már a megfelelő intelmek figyelembe vételével készültek, 1961-ben ugyanis tíz százalékkal csökkent idehaza a lemezeladás, s az illetékesek ezt részint a gyártás lassúságának, részint a nem eléggé igényes könnyűzenei kínálatnak tulajdonították. "Íme, néhány kívánalom a táncdalok előadóival szemben: kerüljék az olcsó, bombasztikus hatásokat, ízlésesen, belső érzéssel tálalják a számokat, ne utánozzanak, ne éljenek bevált sablonokkal" – javasolták. S nemsokára már elégedetten állapították meg: "Kevesebb az utánérzés, az enerváltság, a bántó torokhang az előadásban, s több az egyéniség a hangszerelésben, az összhang megteremtésében. A szövegben még nem számottevő a javulás, de úgy látszik, ebben hosszabb időre és főleg írói közreműködésre lenne szükség." Ezzel együtt leszögezték: "A következő tervnegyedév igényes tánczene-ellátása biztosítva van."
Hogy mi volt az 1961-et követő választékban? Például a Gézengúz (előadta: Gergely Ágnes és Koncz Zsuzsa), az Ó, Serenella (Németh Lehel), az Egy esős vasárnap délután (Mikes Éva) vagy a Hold ragyog a Dunán (Szántó Erzsi és a Stúdió vokál). Itáliában nem akadt hasonló központi ajánlat, a brazíliai Santosban született Testa mégis sorra írta a slágereket a Carinát éneklő Corrado Lojaconónak, a Renatót előadó Minának, a Quello sbagliatót búgó Bobby Solónak, a Non pensare a me-t tolmácsoló Claudio Villának, és lefordította Frank Sinatra védjegyét, a My Way-t (A modo mio) Patty Pravónak.
Itthon a Quando, quando, quandóval az Előzés is megérkezett. A filmet ugyanúgy 1963-ban mutatták be minálunk, ahogyan magyarra átültették Tony Renis örökzöldjét. Nem az ebből fakadó hosszas hiány miatt dúdolták hát oly sokan, hogy "mondd csak, meddig-meddig várjak..."
2018.09.23 22:02

Független jelölt nyert a bihartordai és a kelevízi időközin

Publikálás dátuma
2018.09.23 20:51
Illusztráció
Fotó: Népszava/
Bihartordán Serdült János Csabát választották, Kelevíz polgármestere pedig ismét Balatincz Krisztina lett.
Három független jelölt közül Serdült János Csabát választották Bihartorda polgármesterévé a vasárnapi időközi voksoláson – közölte a helyi választási iroda vezetője az MTI-vel. Tóth Jánosné tájékoztatása szerint a Hajdú-Bihar megyei település 758 választásra jogosult polgára közül 409 adta le szavazatát, minden voks érvényes volt. A három jelölt közül Serdült János Csaba 325, Németi Ferenc 56, Guth Zoltán 28 szavazatot kapott. A Hajdú-Bihar megyei Bihartordán azért kellett polgármester-választást tartani, mert a települést vezető Módos Imre (Fidesz-KDNP) elhunyt. Ugyancsak vasárnap ismét Vargáné Balatincz Krisztinát (független) választották polgármesterré a somogyi Kelevíz községben, ahol a képviselő-testület tagjait is megválasztották a vasárnapi időközi voksoláson. Hajdu Szabina, a Mesztegnyői Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője elmondta: a polgármester-választás győztese 118, míg szintén független vetélytársa, Vida János 64 érvényes szavazatot kapott. A tizenegy független képviselőjelöltből négyen szereztek mandátumot. A jegyző beszámolt arról is, hogy a Marcalihoz közeli, 339 lakosú Kelevíz 271 választópolgárából 182 járult az urna elé. Az időközi választásra azért volt szükség, mert a képviselő-testület idén június végén feloszlatta magát. A döntéshez a polgármester és a képviselők között kialakult feszültség, illetve az vezetett, hogy nem sikerült elfogadni Kelevíz zárszámadását.
2018.09.23 20:51
Frissítve: 2018.09.23 21:01