Laurent Wauquiez alighanem győzni fog, már a hétvégi első fordulóban, mert hetek, sőt hónapok óta politikai sztár, sokat szerepel a rangos napilapok címoldalain. Erős egyéniségnek tekintik, rendíthetetlen konzervatívnak. Mégsem dogmatikusnak, inkább töprengőnek, aki hosszasan tétovázik, mielőtt kimondaná a végső verdiktet.
E fölfogásnak mégis ellentmondani látszik, hogy ádáz ellenfelének véli Emmanuel Macron jelenlegi államelnököt, akit "bűnös liberálisnak" tekint, megrögzött globalistának. Ha előbb nem megy, négy és fél év múlva kell majd legyőznie, a soron következő elnökválasztáson. Mindenekelőtt azért, hogy - amint fogalmaz - a lehető „legtisztább” francia érdekek érvényesülhessenek.
Két, magát jobboldalinak valló irányzat vívja tartós küzdelmét. A „gaulle-izmus”, a centralizálóra való törekvés és a valamivel szabadabb republikánus irányvonal, amelynek az elmúlt évtizedek során több változata volt megfigyelhető. Nyomban Georges Pompidou után a Valéry Giscard d’Estaing fémjelezte technokrata szemlélet tűnt fel – az elért eredményei ellenére sem maradéktalanul sikeres hét évvel –, később aztán Nicolas Sarkozy jobbra fordította a pártot. Két ízben baloldali államfő irányította az országot. A tizennégy évig tartó Mitterrand-éra jobbára eredményesnek mondható, ugyanez azonban nem mondható el a szocialista Francois Hollande idén véget ért elnökségéről. A mostani, Emmanuel Macron által fémjelzett időszakot centristának nevezik. Ami Macronék konzervatívokhoz fűződő viszonyát illeti: uniformizálnák, "leszalámiznák" a jobboldalt, minden változatát a macronizmus részévé tennék meg.
A Republikánusok elnökválasztó kongresszusának közeledtével az elemzők arra figyeltek föl, hogy a párt jelszavaiban mind gyakrabban bukkannak föl nacionalista – ha nem is nyíltan egysíkúan kifejezhető –, populista, a francia politikai, társadalmi hagyományokat hangsúlyozó szólamok. Euroszkeptikus kijelentésektől sem riadtak vissza, mintha a párt a Nemzeti Front (FB) babérjaira törekedne.
Ezek Wauquiez személyes szóhasználatában is mind gyakrabban fordulnak elő. Kampánya során szorgalmasan járta az országot, fáradhatatlanul megállt nyolcvan megye és járás központjaiban, és ismételte a tételeket. Minden jel arra vall, az LR keresi azokat, akik Madame Marine Le Penben csalódtak, de semmiképpen sem szavaznának a centristákra, vagy a baloldalra. A Le Monde és a Figaro kommentárjai szerint a párt mindinkább a társadalom perifériája felé fordul, s azokat a rétegeket igyekszik megnyerni, amelyek eddig a Nemzeti Front célközönségét jelentették.
A Republikánusok elnökválasztása előtt Magyarország és Lengyelország jogsértései nem kerültek szóba a jobboldalon. Amint az a veszély sem fenyeget, hogy az ország hirtelenjében jobbra fordulna. Franciaországban ugyanis csakis a nyugati szellemiségnek van tere. Macron hosszú távú terveit azonban bizonyos mértékig befolyásolhatják a megrögzött konzervatívok.
Laurent Wauquiez 1975-ben született, Lyonban. Ő is a híres párizsi felsőoktatási intézmény, az ENA növendéke volt. Ekkoriban még inkább szociáldemokratának vallotta magát. A 2000-es években Franciaország kairói nagykövetségén dolgozott. 2004-ben a jobboldali UMP képviselőjeként választották a parlamentbe. 2007-ben államtitkárnak nevezték ki, s Francois Fillon második kabinetjében kormányszóvivőként is dolgozott. 2010-ben Európa-ügyi miniszter lett. 2011 júniusától 2012 májusáig oktatási miniszter.