Urbán Csilla;

Ady Endre;Wilhelm Droste;Három Holló;

2017-12-12 06:45:00

Nagyon jó a kávé, de a társas élet hiányzik

Wilhelm Droste már a hetvenes években az ígéret földjeként tekintett Magyarországra. Most újranyitotta Ady törzshelyét – szerinte nagyon jó kávét lehet kapni Budapesten, de a társas élet hiányzik.  

- Magyarországgal bélyegeken keresztül került kapcsolatba. Hogyan jut el egy nyugat-németországi faluba egy magyar bélyeg?

- A bélyeg csodálatos találmány, mindenhová eljut. A bátyám imádott az állatokkal foglalkozni, én az ellentéte voltam. A családban a második fiú útja a papság volt, készültem is rá, de a gimnáziumban jöttek a lányok és a diáklázadás. Világos volt, hogy pap nem leszek, így ki kellett találnom magamnak valamit. Az első magyar bélyegen egy sífutó volt, ez volt a kedvenc sportágam. Először azt hittem, nem is lehet elolvasni ezt a nyelvet, mert annyira furcsa betűsalátát még nem láttam. A bélyegeken keresztül kezdtem el tanulni és Adyval is bélyegen találkoztam először. Az arca keltette föl a figyelmemet. Amikor először beutaztam az országot, már nagyon imádtam valamiért, az ígéret földjének tűnt. Aztán 1977-ban Ady százéves évfordulóját ünnepelték, és Budapest tele volt Ady jövőbe néző portréjával.

- Mit szóltak a barátai, hogy a Vasfüggöny mögé utazik?

- Nagyon furcsa dolognak tűnt. Azt hitték, bolond vagyok, hogy egy ilyen nyelvvel foglalkozom. A papi karrier miatt latint és ógörögöt tanultam, azaz holt nyelveket, és a magyar is annak tűnt, annyira abszurdnak hatott. De éppen ez az abszurditás lett az életem. Nekem mindig a mellékutak és a kis helyek voltak a legvonzóbbak, most például a legnagyobb vágyam Szabadkára vagy Palicsra menni és ott csinálni valamit.

- Mi volt az, ami megfogta Budapestben?

- Semmit sem tudtam, amikor bejöttem az országba, de pozitív szemmel jártam és szerelmes lettem a kávékultúrába. A 70-es években már nem voltak kávéházak, de rengeteg jó presszó volt.

- A kávézóalapítás is régi szenvedélye, annak idején Hamburgban is nyitott egyet.

- A bátyám paraszt volt, engem a papír érdekelt. A falu sörös volt, én kávés. A mamám nagyon jó kávét főzött, a házunkban össze is gyűlt mindig egy kávés társaság. Láttam, hogy Budapesten a kávé társas szerepet játszik, nők és férfiak kávézás közben szenvedélyesen beszéltek, dolgoztak, olvastak és ezt akartam Hamburgba vinni. Számomra ez egy magyar hely volt magyar újsággal, filmvetítéssel.

- A kávéházi és presszókultúra különbözik egymástól.

- A kávéház csúcsa száz éve volt, a presszóé ötven éve. Utóbbi szocialista pótléka volt a kávéházaknak. Az ablak nagyon fontos része ezeknek a helyeknek, innen nézzük a városi életet. Jobban örülök, ha egy gyorsétterem került egy régi kávéházba, mint például egy bank, mert ott még mindig élnek az ablakok. A kávéházban a szem ugyanolyan fontos, mint a száj.

- A Három Holló Ady törzshelye volt, de az ő idejében nem kávéházként, hanem vendéglőként  működött.

- Ez tipikus adys dolog. A nagyváradi kávéházban lett világpolgár, és járt Budapesten is kávéházakba, de dacból nem ezek voltak a törzshelyei. Sötét, zsíros, kicsit félvilági hely volt a Három Holló, közel az Andrássy úti kuplerájokhoz. Hiteles és otthonos volt neki, Érmindszent az Andrássyn. A párizsi kávéházakat is szerette, de az elegáns budapesti helyeket, mint a Japán vagy az Abbázia, hamisnak gondolta és adysan megmutatta, hogy a szellem Budapesten más helyen lakik. Ott, ahol ő van.

- A Három Holló művészeti tér is. Megél egy ilyen hely Budapesten?

- Olyan helyet akarunk létrehozni, amilyen még nincs Budapesten. Ezt az 500 négyzetmétert egyenként kell élettel megtölteni. Budapesten a kávéminőség sok helyen a csúcson van, nagyon jó kávét lehet kapni, de a körülötte lévő társas élet szegényes, nagy barátságok, viták, ellentétek, szerelmek nem alakulnak a kávé körül. Ezt akarjuk visszahozni. A nyitáskor sokakon éreztem a várakozást, erre kell építeni.

- Drei Raben néven folyóirata is van. A magyar kultúrát viszi német nyelvterületre.

- 1999-ben indult, akkor volt Magyarország díszvendég a frankfurti könyvvásáron. 2000-ben már komoly kiadványt csináltunk, a kávé mint kultúra volt a téma. A következő szám Arany Jánosról fog szólni, aki magyar belügy, de mi külügyet akarunk belőle csinálni. Tervezünk számot Pilinszky Jánosról, Paul Celanról (romániai születésű zsidó német költő, műfordító, irodalomkritikus - U. Cs.) és a modern líráról is.

- Van igény arra, hogy a magyar kultúra belügyeiből külügy legyen?

- Esterházy Péter, Nádas Péter, Kertész Imre, Krasznahorkai László nagyon népszerűek német területen, ahogy Konrád György és Dalos György is, mint az élő zsidó szellem képviselői. Utóbbi a legnagyobb német seb, és épp itt a magyar irodalom rengeteget hozhat be a német kultúrába. Meg kell próbálni újakat is bedobni a vérkeringésbe, Térey Jánost fordítok épp, de fontos Kemény István is, és női szerzők is kellenének, hogy Szabó Magda után bekerüljenek újabb magyar írónők a német szellemi világba. Magyarország nagyon jelen van a német kultúrában ahhoz képest, hogy aránylag kis ország.

- A kulturális kapcsolatteremtésnek fontos szerepe van a munkájában. A homogén nemzetállam ideája azonban erősen benne van a közbeszédben és a kultúrpolitikában. Mi a következménye a nemzetállami bezárkózásnak?

- Gazdaságilag és politikailag nagyon nemzetközi az ország. Akármennyire nemzetiek vagyunk, az ország tele van nagy cégekkel, nélkülük nem sok minden maradna. A globalizációt nem lehet megállítani, aki megpróbálja, az öngyilkosságba rohan. A politika félősen védené a sajátot, ami veszélyes. A jövő akkor lesz élhető, ha komolyan vesszük a kis tájakat, a sajátságainkat, de globálisak is vagyunk egyszerre. Ezért is aktuálisak Ady versei és publicisztikái: egyik lábával Párizsban állt, a másikkal Érmindszenten.

- A rendszerváltáskor költözött ide. Hogyan látta az akkori Magyarországot és ahhoz képest mi a helyzet most?

- Sok mindent elrontottunk. Biztos voltam benne, hogy Budapest stratégiai központ lesz Közép-Kelet-Európában. A mai napig tartó veszekedés helyett felépíthettünk volna egy új Budapestet. Az országban a legtöbb ember boldogtalan, mert azt hiszi, hogy nem része a győzelemnek, de azok, akik hatalmon vannak sem tűnnek igazán boldognak. Nagyon hittem a magyar szellemben, az ügyességben. Itt nagyok voltak az antennák, az országban tudták, mi történik Londonban, New Yorkban, Dél-Afrikában. De aztán annyira csak magunkkal foglalkoztunk, hogy az antenna elromlott és túlságosan belügy lett mindenből. A kávéházi kultúra ezen is segíthetne: ez egy másik világ, pár órára távol kerülünk a saját ügyeinktől, politikai bolondságoktól. Ebben a távolságban ott rejlik a kultúra, ami azt jelenti, hogy rálátásom lesz valamire, szuverenitást nyerek. Másképp megyek ki, mint ahogy bejöttem.

- Szuverén embernek véleménye is van. Ön is ír publicisztikát, de sok értelmiségi nem mond véleményt.

- Nem szigorúan politikai publicisztikát írok, habár mindig van benne politikára vonatkoztatható következtetés. Nem hadüzeneteket, hanem lehetséges békeszerződéseket akarok küldeni a világba. Ne vesztegessünk időt veszekedésre, inkább próbáljuk az erőt egy folyamba becsatornázni. Budapesten minden víz a Dunába folyik, a folyó összefogja az erőt. Magyarországon próbál mindenki egy saját patakot építeni és nem kapcsolatba lépni a vízrendszerrel.

- A vízrendszer Európát jelenti?

- Több mint Európa. A Duna a Fekete-tengerbe ömlik, ami kultúrákat köt össze. Ha ezt az univerzalitást nem engedjük bele a magyar világba, akkor a világunk nem lesz komplett. Minden magyar vércseppben van minimum öt nemzet. A svábok fontos szerepet játszottak az ország életében, a szlovák kőművesek nélkül nem lennének budapesti épületek, most sok jó kínai orvos dolgozik itt. A Monarchia idején rengeteg kávéházat üzemeltettek a zsidók, ez volt az asszimiláció temploma, ahova a kultúrán, újságokon keresztül beengedték a világot. A világ ajándék és nem tűnik el miatta a saját, hanem gazdagabb és erősebb lesz.