képviselők;ügynökakták;

2017-12-12 06:05:00

Titkosszolgálatok és a kilenc százalék

Hányan álltak ténylegesen kapcsolatban a rendszerváltás utáni politikai elitből az elmúlt rendszer állambiztonságával? Egyebek között erre a kérdésre igyekszik választ adni legújabb könyvében Ungváry Krisztián. A szembenézés hiánya - Felelősségre vonás, iratnyilvánosság és átvilágítás Magyarországon 1990-2017 című kötetből kiderül, a rendszerváltás utáni első szabad parlament - az 1990–94-es parlamenti ciklus - képviselői közül 36-an (9 százalék) álltak kapcsolatban a titkosszolgálatokkal. Ennek megállapításához Ungváry az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára rendszerét használta, ami annyit jelent, hogy csak azokról a képviselőkről volt információja, akik a levéltárnak az elmúlt két évtizedben átadott titkosszolgálati anyagokban szerepelnek. Mint az Index erről szóló írása is kiemeli, a levéltárnak átadott anyagkör nem teljes, javarészt a BM III/III.-as (belső elhárítás) és részben a III/II.-es (kémelhárítás) csoportfőnökségének anyagait tartalmazza, de a III/I. (hírszerzés) és a katonai szolgálatok dokumentumait alig.

A közölt 36 személy egyike sem jelent újdonságot, gyakorlatilag valamennyiükről nyilvánosságra került már az állambiztonsági kapcsolat. Ám a tényleges hálózati személyek – köznyelven: ügynökök – száma ennél kisebb, Ungváry szerint ők 20-an voltak, közülük 8-an a Kisgazdapárt, 5-en az MDF, 3-an az SZDSZ, 2-2-en pedig az MSZP, illetve a KDNP tagjai. Azért csak ennyien, mert sokaknál a beszervezés meghiúsult, esetleg később kizárták a hálózatból, ám ennek ellenére kartont vezettek róla. Csurka István és Torgyán József esetében például bizonyos, hogy megpróbálták őket beszervezni, de egyikük sem adott jelentéseket, nem működött együtt. Sokkal inkább a szolgálatok áldozatai voltak, 1990 után pedig – mivel szakítottak Antall Józseffel – ügynökváddal próbálták őket zsarolni.

Épp az az Antall nem teremtette meg az állambiztonsági iratok nyilvánosságát, nem kezdeményezett törvényt, akit 1957 után több mint 30 éven át folyamatosan megfigyeltek és tudott is erről. Ráadásul az 1990-es kormányváltáskor kapott egy – sokak szerint manipulált – 219 nevet tartalmazó ügynöklistát elődjétől, Németh Miklóstól, amely a már megválasztott képviselők közül is szemezgetett.

Már utódára, Boross Péterre maradt, hogy a ciklus egyik utolsó döntéseként, 1994 márciusában elfogadtassa az átvilágítási – az "egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről" szóló – törvényt, amely már természetesen nem vonatkozott a ciklus képviselőire.