Nagyon tetszett Sebes György Kampánydemokrácia című cikke az Erzsébet-utalványról. Annyit azonban saját tapasztalatomból kiegészítésül hozzátennék, hogy a cikkben felsoroltakon kívül egyéb „ajándékokat” is kapnak a nyugdíjasok. A pénztári megaláztatásokat: "ezt nem lehet rajta venni", "nem tudunk kérem visszaadni", "rá kell fizetni" (de nincs több pénze). Ilyenkor – esetleg némi ügyetlen alkudozás, magyarázkodás után – a nyugdíjasnak vissza kell vinnie az árut.
A megalázás része, hogy a nagy áruházban az öt helyett csak egy pénztár van nyitva, így ezekkel a korrekciókkal fel is tartja a sort. A mögötte állók sokszor – tehetetlenségükben – az esetleg valóban esetlen nyugdíjasra haragszanak. Persze a semminél azért több ez a kis kormánysegély. Van, aki jobb híján ezzel ajándékozza meg gyerekét, unokáját. És akkor vele történik mindaz a pénztárnál, amiről írtam…
