A legnagyobb magyar imáit decemberben a karácsony közeledtével fogalmazta meg. 1820. december 26-án, Debrecenben, karácsony napján is az Úrhoz fordult: „Mindenható bírája a földnek, aki elé csodálattal és imádattal omlok, engedj olyan eredményességre és tökéletességre érlelődnöm, amilyenre ember bűneivel és tomboló szenvedélyeivel a világon csak élhet! Ajándékozz nekem a lélek belső vigaszát és csendes nyugalmát. Tisztítsd meg lelkemet előítéletektől és töltsd meg szívemet határtalan gyengédséggel, szeretettel az egész emberiség iránt”.
Biztos vagyok abban, hogy a Teremtő teljesítette a legnagyobb magyar imáját. A szeretet ünnepén bizonyára a lélek belső vigaszát és csendes nyugalmát ajándékozta a Mindenható a legnagyobb magyarnak. Számára biztosan felemelő érzés volt a karácsonyi ünnep, a szeretet ünnepe, mert a szeretet által az ember ajándékba adja önmagát szeretteinek. Széchenyi István ajándékban adta önmagát a magyar nemzetnek is.