Mint emlékezetes, a Miniszterelnökséget vezető Lázár János korábban a magyar állam legátláthatóbb beruházásának nevezte a tervezett paksi bővítést. Szél Bernadett november 14-én kért betekintést a Putyin-Orbán-paktum egyik (a kivitelezéssel foglalkozó) úgynevezett megvalósítási megállapodásának részét képező Project Schedule (ütemterv) dokumentumba, kifejezetten azzal a céllal, hogy megtudja, a bővítésért is felelős tárca nélküli miniszter által is bejelentett 16-22 hónapos késés – amely az engedélyezés elhúzódása miatt gyűlt fel - milyen változtatásokat kényszerített ki az ütemtervben.
Az LMP-s képviselő arra is kíváncsi volt, hogy az egyes konkrét munkafázisokat mikor tervezik elkezdeni, és mi az, amit ténylegesen a szerződés keretében, az orosz Roszatom generálkivitelezésében valósítanak meg (és mennyiből). Jelenleg ugyanis a kormányon és az orosz félen kívül senki nem tudja, pontosan mit fogunk kapni a a pénzünkért, és mi az, amit pótlólagosan, magyar költségvetési forrásból kell felépíteni. Egy releváns iratból a politikus szerint mindenképpen kiolvasható lenne, milyen szerkezetekért, épületekért felelős az orosz fél, és van-e olyan építmény, ami kizárólag a magyarok felelőssége. Ilyen-e például a hűtés, vagy a hűtővízrendszer, ami a kerítésen belül van – azaz közvetlenül az atomerőműhöz tartozik –, ám nagy valószínűséggel mégis magyar pénzből épül. Az egyértelmű elhatárolás hiánya rendkívül aggasztó, mivel azt jelenti, hogy a kormányzati kommunikációban szereplő és a megtérüléshez alapul vett 12,5 milliárd eurós „vételárat” máris jelentős tételekkel kozmetikázzák, ahogy nem lehet tudni azt sem, hogy mikor és mivel tervezik ténylegesen elkezdeni a munkát, mikorra időzítik a befejezést és az energetikai indítást illetve a kereskedelmi üzemet.
A betekintésre tegnap a Miniszterelnökség irodaházában a „Kezelőpont biztonsági területén” nyílt lehetőség. Amint azt utána a frakcióvezető lapunknak elmondta, egyetlen érdemi kérdésére sem kapott választ. Egy olyan dokumentumot mutattak meg neki, amelynek a minősítését már sokszor megváltoztatták, és amely nem a jelenleg érvényes ütemezést tartalmazza, mivel a módosításokat Brüsszelben állítólag még nem hagyták jóvá. A papírokból az időzítésen túl az sem derült ki, hogy mit épít az orosz fél, pénzügyi információkat pedig egyáltalán nem tartalmazott az anyag. Szél Bernadett szerint ilyen körülmények között a titkosításnak semmi értelme: az üzleti titokra történő hivatkozás annak elfedésére szolgál, hogy az Orbán-kormány a Roszatom érdekeit védi a magyar adófizetők és a nyilvánosság érdekeivel szemben.
