Rekordot döntött az érdeklődés Vlagyimir Putyin évértékelő nemzetközi sajtótájékoztatóján a moszkvai nemzetközi kereskedelmi központban. A 13. alkalommal megrendezett moszkvai elnöki show-ra az 1640 újságíró akkreditáltatta magát. Az újságírók zöme orosz, de a világ minden nagy hírügynöksége, nagyobb tévéje, rádiója és újságja küld képviselőt minden évben. (Tavaly még 1350 riporter vett részt, már az is rekordnak számított.)
Az idei rendezvény különlegességét az adta, hogy már-már a jövő március 18-án (a Krím-félsziget elcsatolásának 4. évfordulóján) sorra kerülő elnökválasztás kampányához tartozik, illetve hogy két elnökjelölt is részt vett, de egyik a sajtómunkások soraiban. Kszenyija Szobcsak tévés celeb, aki egyéni jelöltként indul – teljesen esélytelenül - az elnökválasztáson, akárcsak a korábbi években, most is a Dozsgy tévé színeiben vett részt a sajtótájékoztatón.
Az eseményt, amely ezúttal 3 óra 40 percen át tartott, a nagyobb orosz tévék, valamint az orosz propagandagépezet legfontosabb nemzetközi pillére, a Russia Today is élőben közvetítette. Putyin minden évben vállalja a maratoni élő show-t, amely nyilván nemzetközi imázsát erősíti. Az eddigi leghosszabb évértékelő sajtótájékoztatója 2008-ban volt, amikoris 4 óra 40 percen át tartott, a legrövidebb, a 2001-ben megrendezett első is 1 óra 33 perces volt.
A témák tekintetében nem történt meglepetés, amint az várható volt az orosz elnökválasztás, a belpolitikai-gazdasági kérdések mellett a szíriai és az ukrán helyzet, valamint az orosz-amerikai viszony dominált. De terítékre került Észak-Korea, Afganisztán, a kurd függetlenségi referendum és a téli olimpiáról nemzeti színekben eltiltott orosz sportolók ügye is.
Putyin, aki mindig is tudta, hogy lehet a világsajtó címlapjaira kerülni, ezen a sajtótájékoztatón jelentette be, hogy nem pártja, az Egységes Oroszország színeiben, hanem független jelöltként indul az elnökválasztáson, de számít egyes pártok és szervezetek támogatására. Azt is hangzatosan kimagyarázta, hogy miért is nincs tényleges kihívója. Miután félig-meddig viccesen - vagy legalábbis annak szántan - elmondta, hogy nem az ő dolga saját erős ellenzékét és kihívóját megteremteni, a 2000 óta elért gazdasági és társadalmi eredményeivel magyarázta a helyzetet. Hozzátette, hogy ő maga is egyébként kiegyensúlyozott politikai rendszer kialakítására törekszik, amelynek része lenne egy versenyképes ellenzék. (Arról nyilván nem beszélt, hogy Oroszországban gyakorlatilag minden ellenzéki kezdeményezést már csírájában elfojt az idegenügynök-törvény. ) Egyetlen potenciális kihívóját, a felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtott, ezért az indulástól eltiltott Alekszej Navalnijt az Ukrajnában eljárás alá vont grúz exelnökhöz, Miheil Szaakasvilihez hasonlította, akiről azt állította, hogy mind a grúz, mind az ukrán népet „szembeköpte”.
Ukrajna kapcsán is a szokásos érveket sorolta, állítva, miszerint szó sincs orosz agresszióról, a Donbászon helyi milíciák harcolnak, akik nélkül az ukrán nacionalista zászlóaljak „Srebrenicát” csináltak volna a térségből. Azt állította, hogy az ukrán kormányzat nem hajlandó végrehajtani a minszki kötelezettségvállalásokat. Mindezek mellett Putyin tett egy eléggé kétértelmű megjegyzést is, miszerint az orosz és az ukrán történelmileg nézve tulajdonképpen egy és ugyanazon nemzet.
A nemzetközi kérdések megválaszolásában nagyon diplomatikusan járt el az orosz elnök – akár a hidegháborússá vált orosz-amerikai viszony, akár a kurd, észak-koreai vagy szíriai helyzetről faggatták. A doppingbotrány kapcsán elismerte, hogy a történtekért Oroszország is felelős, "mivel kimutatták a doppingellenes szabályok megsértésének reális eseteit”, de azt is hangsúlyozta, hogy a történteket politikai szándékkal fújták fel az orosz elnökválasztás küszöbén.
