Büszkék lehetünk a magyar miniszterelnökre. Láthatóan nem görnyedt meg a súly alatt, amikor Brüsszelbe indult az uniós csúcsra. Sőt, még kérkedett is azzal, hogy a hátizsákjában viheti 2 millió 300 ezer magyar véleményét. Azokét, akik visszaküldték a nemzetinek és konzultációnak nevezett kampány kérdőíveit. Az egyszerűség kedvéért pedig ezeket úgy számolják, hogy mind a Soros-terv és Brüsszel próbálkozásai ellen vannak.
Csakhogy a teher nagyobb, mint amilyennek elsőre látszik. Nyomasztó lehet, hogy ez a hatalom csak ellenségek kreálásával és a gyűlölet szításával képes fenntartani uralmát. Az is, hogy szembefordult azzal a közösséggel, amelyhez országának tartoznia kell. Az is, hogy állandó vitában áll Európa legtöbb országával, s nem vállal részt a közös feladatokból sem. Mert a héten a kormánytöbbség már eljutott odáig, hogy parlamenti határozatot fogadtatott el az Európai Parlament egyik döntésével szemben.
Ez mind ott van a hátizsákban, a magyar szavazópolgárok alig több mint egynegyedének a véleménye mellett. Viheti a miniszterelnök egy olyan országból, ahol gittegyletté silányították a parlamentet, amely - ha úgy hozza a "szükség" - öt perc alatt megszavaz bármit. A gombnyomogató többség gyakran nem is fogja fel, miről szavaz, de megteszi. Miközben álságosan hivatkoznak rá, hogy itt bezzeg meg merik kérdezni az emberek véleményét, nem úgy, mint más uniós államokban. Az ellenzék meg képtelen hatásosan megmutatni, milyen megalázó helyzetbe került szinte mindenki.
A hátizsákját mutogató miniszterelnök még azt is mondta, hogy a konzultációs kampánnyal "a helyzetünk sokat javult". Miközben neki kellene a legjobban tudnia, hogy ennek pont az ellenkezője igaz. Lassacskán egyedül marad a nagy európai forgatagban és a terhei elviselhetetlenné válnak.
Van, mivel büszkélkedni.
