Alábecsülték a rohingya áldozatok számát

Több mint tízszer annyi üldözött rohingya vesztette életét, mint azt korábban Mianmar – korábbi nevén Burma – hatóságai állították. Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) elnevezésű nemzetközi humanitárius szervezet szerdán publikált jelentése szerint egy hónap leforgása alatt – augusztus 25. és szeptember 24. között – legalább 9 ezer ember halt meg az ázsiai országban.

„A legóvatosabb becslések szerint” is közülük 6700-an erőszak következtében vesztették életüket. Az áldozatok között 730 öt év alatti gyermek lehet.

A konfliktus augusztusban tetőzött, azóta több mint 647 ezren menekültek a szomszédos Bangladesbe. Az MSF itt végezte a kutatását, amely a szervezet szerint a legegyértelműbb bizonyítékokkal szolgált a mianmari hatóságok erőszakos fellépésével kapcsolatban. A hadsereg elutasította a vádakat, s az erőszakért a rohingyákat tette felelőssé. A fegyveres erők a közelmúltban kiadott közleményükben sokkal kevesebb halálos áldozatról számoltak be: eszerint 400, többségében „muzulmán terrorista” halt meg.

Nem az MSF munkatársai az elsők, akik a rohingyák elleni erőszakra figyelmeztetnek. Újságírók, humanitárius szervezetek kutatói már korábban is azt állították a túlélőkkel készült interjúk alapján, hogy súlyos jogsértések történnek Mianmarban. Az ENSZ néhány hete etnikai tisztogatást emlegetett a humanitárius katasztrófa kapcsán.

Szerző

May parlamenti kudarca

Publikálás dátuma
2017.12.15. 06:32
Fotó: AFP

London felhevült politikai légköréből repült csütörtökön Brüsszelbe Theresa May brit miniszterelnök, aki előző este először veszített el parlamenti csatát. A végső EU-kilépési megállapodás londoni parlamenti megerősítésének a feltételül szabása azt vetíti előre, hogy Theresa May kisebbségi kormányára további megpróbáltatások várnak.

A fájdalmas csapás - közvetlenül a brexit-tárgyalások szempontjából különösen fontos EU-csúcsértekezlet előtt - meggyengítette a Brüsszellel való múlt heti alkudozásból még győztesen kikerült kormányfő pozícióját. A szavazásra az EU-kilépésről szóló törvényhozási vita végén került sor. A Munkáspárt, a Skót Nemzeti Párt és a Liberális Demokraták terjesztették elő azt a módosító javaslatot, amelynek a célja az volt, hogy a brexit-tárgyalásokat lezáró majdani egyezmény érvényét külön parlamenti megerősítéstől is tegyék függővé. A “maradás” híveihez a voksolás során tizenegy tory képviselő is csatlakozott. A végeredmény 309 “igen” és 305 “nem” szavazat volt, azaz a honatyák mondhatják majd ki a végső szót a brexit-megállapodásról.

A konzervatív sajtó alaposan elverte a port a “rebelliseknek” nevezett tory különítményen. A The Daily Mail címoldalán a futballcsapatnyi képviselő fotója alatt azt a kérdést tette fel: “Büszkék vagytok magatokra?” Az érintett képviselők között volt miniszterek is vannak, mint Kenneth Clarke (pénzügy és belügy), illetve Nicky Morgan (oktatásügy). A “lázadók” vezetője Dominic Grieve, korábbi legfőbb ügyész.

A kormány alulmaradása az újonnan kinevezett frakcióvezető, Julian Smith és a frakciófegyelem többi őre számára a legkínosabb. Ők az erkölcsi nyomáson kívül némi fizikai erőszakot, lökdösést is próbáltak alkalmazni, hogy a “nem” szavazócsoportba tereljék a konzervatívokat. Az egyik “ellenállót”, Stephen Hammondot, a párt elnökhelyettesét percekkel a szavazás után eltávolították tisztségéből.

A törvénymódosítást kiharcoló képviselők úgy kommentálták az eseményeket, hogy a “parlament visszavette az ellenőrzést”. Jeremy Corbyn, az ellenzék vezére szerint “az Európai Tanács ülése előtt a kormány tekintélyén megalázó csorba esett”. A történtek látványosan domborították ki Theresa May kormányának sérülékenységét, hiszen még az északír Demokratikus Unionista Párt tíz képviselője sem tudta megmenteni a szavazás során. Míg a győztesek azzal érveltek, hogy a miniszterek nem kerülhetik ki a parlamentet a brexit életbe léptetésével, a Brüsszelbe induló Theresa May sokkal inkább a kilépés előkészítésének nehezítését látta a lépésben, hiszen nem lehet majd az utolsó pillanatig várnia a megegyezéssel.

A következő “összecsapás” jövő szerdán várható. Az EU-ból való távozásról szóló törvénynek arról az eleméről kell dönteni, amelyik kőbe vésné a kilépés időpontját, 2019. március 29. helyi idő szerint este 11 órát. A munkáspártiak és a liberális demokraták ezt rossz ötletnek tartják.

Berlusconi kever és oszt

Publikálás dátuma
2017.12.15. 06:31
Fotó: AFP/Eliano Imperato
 Sergio Mattarella olasz elnök karácsony és újév között feloszlatja az olasz parlamentet. Szerdán eldőlt, hogy 2018. március 4-én rendezik meg a következő parlamenti választást.

Már az új választási rendszer szerint rendezik meg a következő olasz parlamenti voksolást. Az októberben elfogadott „Rosatellum bis” nevű jogszabály alapján a képviselők 36 százalékát egyéni körzetben, egyszerű többségi szavazással választják meg, a honatyák 64 százaléka viszont pártlistákon kerül a törvényhozásba. Összesen 630-an szerezhetnek mandátumot. Bár több kísérlet volt arra, hogy csökkentsék a szenátus létszámát, mindegyik elbukott, így a felsőházban továbbra is 315-en maradnak.

Az utóbbi időben számos cikk jelent meg Silvio Berlusconi visszatéréséről, arról, hogy ha ezúttal már nem is feltétlenül miniszterelnökként, de ismét ő határozhatja majd meg hazája belpolitikáját, erről azonban egyelőre korai beszélni. Igaz, valóban ígéretes eredményt ért el a jobboldal: a novemberi szicíliai regionális választáson a jobbközép ellenzéki szövetség jelöltje, Nello Musumeci simán nyert, a kormányzó balközép csak harmadik lett. És az is tény, ha összefog a választáson a Berlusconi által fémjelzett Forza Italia az Északi Ligával (LN), akkor együtt komoly esélyük lenne a győzelemre, mivel a felmérések szerint 28-32 százalék körüli eredményre számíthatnának, míg a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) 27-29, a balközép Demokrata Párt (PD) pedig 24-27 százalékon áll. Csakhogy a két jobboldali párt szövetsége távolról sem magától értetődő. Míg ugyanis Berlusconi hitet tett az EU mellett, az Északi Liga erőteljesen euroszkeptikus húrokat penget. A két politikai erő között kialakulhat ugyan egyfajta választási érdekszövetség, de állandó a konkurenciaharc Berlusconi és a ligát irányító Matteo Salvini között. Mindketten úgy képzelnék el ezt az együttműködést, hogy mindeközben a saját pártjukat tennék meg a jobboldal vezető erejének.

Az olasz sajtóban megjelentek olyan találgatások, melyek szerint Berlusconi, aki szeptemberben töltötte be 81. életévét, már nem lesz kormányfőjelölt. Igaz, a korrupció miatt néhány éve börtönbüntetésre ítélt politikus nem arról ismert, hogy egykönnyen átadja a listavezetést bárki másnak. Ugyanakkor e feltételezések szerint a kormányfőjelölt Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke lehet. Berlusconi ugyanis az ő jelölésével is kifejezné azt, mennyire elkötelezett az uniós integráció iránt. Van is logika ebben, mert a konzervatív EP elnökről közismert, hogy igen jó a viszonya a volt kormányfővel. Ő azonban elhessegette magától az ezzel kapcsolatos találgatásokat, kifejtvén: márpedig Berlusconi lesz a kormányfőjelölt. „Az EP elnöke vagyok, s az is kívánok maradni” - hangoztatta novemberben kérdésre válaszolva.

Tehertétel Renzi személye
Renzi megosztó, forrófejű személyiség. Nem éppen kompromisszumokat kereső stílusáról ismert. Folyamatosan összerúgta a port a párt régi nagy öregjeivel, Pierluigi Bersanival, illetve Massimo D’Alemával. Nem is lehetett más vége, mint a pártszakadás. December 3-án hivatalosan is megalakult a PD-ből kiváltak tömörülése, a „Szabadok és egyenlőek”, amelyre máris mintegy 7 százaléknyian szavaznának. A politikai erőt az egykori maffiaellenes főügyész, Pietro Grasso, a szenátus elnöke irányítja. Még februárban alakult meg egy másik párt, Demokrata és Progresszív Mozgalom, amely szintén a PD-t elhagyók hívtak életre. Nagyon hiányzik majd a PD-nek a márciusi parlamenti választáson ez a néhány százalék.

Berlusconi egyébként már nem a Demokrata Pártot tartja a legnagyobb ellenfélnek, hanem Beppe Grillo „csillagosait”. Azt az M5S-t, amely hónapok óta kitartóan vezeti a közvélemény-kutatásokat, igaz nem meggyőző 1-3 százalékos előnnyel (legalábbis ha nem egy tömbnek számoljuk a Forza Italiát és az Északi Ligát). Hiába végezne a párt az élen egy esetleges választáson, 27-29 százalék körüli eredménye még nem lenne elég a kormányalakításhoz, hiszen sem a PD, sem Berlusconiék nem szövetkeznének vele.

Ezért az sem kizárt, hogy a márciusi választás után Matteo Renzi és Berlusconi lép frigyre egymással. Az egykori firenzei polgármester szédítő politikai karriert futott be, politikai szimata azonban nem egyszer hagyta cserben, ezért is kellett egy éve lemondania a miniszterelnöki tisztségről, s átadni a helyét párttársának, Paolo Gentiloninak.

Renzi nem volt sikertelen kormányfő, véghez vitte a munkaügyi reformot, valamelyest stabilizálta a gazdaságot, csökkentette a munkanélküliséget. Ugyan lemondásra kényszerült, miután a tavaly decemberi referendumon elbukott az alkotmánymódosítás, de úgy vélte: visszatérhet még a hatalomba, mert Gentiloni úgyis csak a bábja lesz. Az új kormányfő azonban kiváló érzékkel lépett fel, és hazája egyik legnépszerűbb politikusa lett. A PD alighanem sokkal jobban szerepelne, ha Gentiloni maradna a kormányfőjelölt. Erre azonban roppant csekély az esély. Renzi ugyanis meglehetősen ambiciózus személyiség, aki nem mond le könnyen a hatalomról. Erre utal az is, hogy májusban újraválasztatta magát a PD élére, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a párt esetleges parlamenti győzelme esetén ismét miniszterelnök legyen. Alighanem arra is számított, hogy előrehozott választást kell tartani, ám politikai szimata ismét cserben hagyta.

Berlusconi a napokban azt közölte: ha a választásnak nem lenne egyértelmű győztese, Gentiloni kormányfő maradhat a következő előrehozott voksolás kiírásáig.

Nagy ígéretek
A négyszeres olasz miniszterelnök ígéretek sorával állt elő. Bevezetné a legfeljebb 25 százalékos egykulcsos adót, eltörölné az ingatlanadót az elsőként vásárolt lakásra, az engedélyezett készpénzzel való fizetést 8000 euróra emelné a jelenlegi 3000 helyett, megszüntetné az adótartozásokat behajtó hivatalt, a minimálnyugdíjat havi ezer euróra emelné, illetve bevezetné a 13. havi nyugdíjat. Más kérdés, minderre lenne-e elég fedezet. Ami menekültpolitikáját illeti, azt közölte, az afrikai államokkal való megállapodással kívánja elérni, hogy a menekültek ne indulhassanak útnak Európa felé. (Ezt tette egyébként már kormányfőként is.)