Az egykori csatár lapunk érdeklődésére elmondta: az FTC-nek a nemzetközi álmok előtt még meg kell nyernie a bajnokságot, egyébként pedig jobban örülne, ha bővülne az OTP Bank Liga mezőnye.
- Sokáig hullámzó teljesítményt nyújtott a bajnokságban egykori együttese, a Ferencváros, amely végül őszi elsőként zárt. Hogy tetszett a csapat teljesítménye?
- Valóban változó játékot és eredményeket láthattunk, ám a lényeg, hogy első helyen van a csapat. Bízom benne, hogy ott is marad – nyilatkozta a Népszavának a korábbi 41-szeres válogatott labdarúgó, aki játékosként 1957 és 1972 között kizárólag nevelőegyesületét, az FTC-t erősítette. – A türelem meghozta az eredményét.
- Mire gondol?
- Volt időszak, amikor gyengébben játszott a csapat, rögvest mindenki Thomas Doll elküldését követelte, sokat megkérdőjelezték a játékosok képességeit is. Pedig a futballban alapszabály: ha a türelem megvan, hosszú távon jönni fognak az eredmények is. Egy-két poszton elférne az erősítés, hiszen a betegségek és a sérülések – amint láthattuk azt az idény elején is – megtizedelhetik a csapatot, ám ha az a hozzáállás meglesz, amit a Videoton ellen láthattunk, amikor a játékosok hajtottak, lelkesek voltak, időnként jól is játszottak, az biztosan eredményre vezet majd.
- Az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, Orosz Pál a minap azt mondta lapunknak, hogy akár az Európa-liga főtábla is elvárás lehet. Ön szerint is?
- A nemzetközi kupa még odébb van, előbb meg kell nyerni a bajnokságot. Persze, a Ferencvárossal szemben mindig a bajnoki aranyérem az elvárás, de ne feledjük: ebben a csonka bajnokságban olyan eredmények is születhetnek, amelyek bármikor felboríthatják az előzetes számolgatásokat.
- Nincsen kibékülve a 12 csapatos bajnoksággal?
- Én mindig a nagy létszámú NB I híve voltam. Szerintem egy Győr, egy Pécs, egy Salgótarján, Nyíregyháza vagy akár Békéscsaba más színt hozna a játékba. Az, hogy a csapatok egy szezonban játszanak háromszor egymás ellen, olyan, mintha az ember minden nap csirkehúst enne: egy idő után unalmassá válik. Arról nem is beszélve, hogy egy nagyobb mezőnyben több játékos mutathatná meg magát.
- A pályákat járva mi a véleménye a mai magyar utánpótlásról?
- Sok ügyes játékosunk van, de kimondottan tehetségeset nem tudnék mondani, pedig Szűcs Lajossal rendszeresen nézzük az utánpótláscsapatokat. Azért régen, amikor leültünk egy meccsre, 15-20 perc múlva már csak kapkodtuk a fejünket: kik ezek a játékosok? Most sajnos nincs ilyen. Aki már egy kicsit is ügyesebbnek tűnik, egyből felkapják, ez sem feltétlenül jó.
- Amint arra korábban Dzsudzsák Balázs is rávilágított, így eljutunk oda, hogy már-már problémát okoz a válogatott szinten kiöregedő futballisták pótlása.
- Fantasztikus dolog volt, amikor tavaly, az Európa-bajnokság alatt egy emberként a csapat mögé állt az ország, akkor kicsit eszembe jutott a korabeli Népstadion a tömött lelátókkal… Szerintem azt a sikert egy kicsit jobban meg kellett volna lovagolni, akkor kellett volna tovább építeni a csapatot. Lehet látni, hogy az embereknek csak jó eredmények kellenek, a sikerek eléréséhez pedig a hozzáállás nagyon sokat hozzátesz. Ha unalmas a mérkőzés és nem hajtanak a játékosok, előbb utóbb a nézők is elégedetlenek lesznek, vagy olyan eredmények születnek, mint az idén, amelyekre nem lehetünk büszkék.
- Hogy van, mivel tölti a mindennapjait nyolcvanhoz közel?
- Köszönöm szépen, kicsit bicegősen, de jól vagyok, a bal térdem sajnos már nem az igazi. Pedig egyidősek a jobbal, amely egészséges. Rendszeresen kijárunk a Népligetbe, figyeljük az utánpótlást és a felnőtteket is, élvezzük a lehetőségeket. Minden hazai mérkőzésen ott vagyok, nem panaszkodom. Húsz évet még szívesen elbírnék.