Példa nélküli lehetőséget kapott Hollywood

Publikálás dátuma
2017.12.19. 06:47

Szexuális zaklatás elleni bizottságot hoztak létre Hollywoodban Harvey Weinstein producer és mások - például Kevin Spacey és Dustin Hoffman - botrányai miatt. Az egyik kezdeményező Kathleen Kennedy, a Star Wars producere és a Lucasfilm elnöke, de az amerikai szórakoztatóipar más nagy nevei is részt vesznek benne. Az első találkozón például ott voltak a Disney, a Warner Brothers, a Sony és az Universal vezetői is. A bizottságot Anita Hill jogászprofesszor vezeti, aki 1991-ben azzal vált ismertté, hogy szexuális zaklatással vádolta korábbi főnökét, Clarence Thomast, akit éppen akkor a Legfelsőbb Bíróság tagjának jelöltek. Az ügyet felkapta a média és Hill nyilvánosan is tanúskodott a férfi ellen, amit a tévé is sugárzott. Állításait támadták, Thomast pedig végül megválasztották.

Hill elmondta, itt az ideje, hogy vége legyen a hallgatás kultúrájának, a bizottság létrehozásával pedig példa nélküli lehetőséget kaptak arra, hogy igazi változást érjenek el. A testület célja a szexuális visszaélések elleni küzdelem mellett a nemek közötti egyenlőség elősegítése a szórakoztató- és médiaiparban, ennek érdekében pedig nem egy egyszeri megoldást keresnek, hanem átfogó stratégiát alakítanának ki. Eközben a BBC egész estés dokumentumfilmet rendelt a Weinstein-botrányról. A filmben megszólalnak majd a producer áldozatai és filmesek is, de nemcsak Weinstein visszaéléseiről, hanem Hollywood kizsákmányoló és szexista kultúrájáról is szól majd. A nők szerepének erősítését segíti az a döntés is, hogy a hollywoodi színészszakszervezet (Screen Actors Guild, SAG) januári díjátadóján csak nők adják majd át az elismeréseket.

Szerző

Sosem halkuló remény

Publikálás dátuma
2017.12.19. 06:46
A Pécsi székesegyház orgonája 1887-ben készült, és 2007-ben újították fel Fotók: MTI/Kálmándy Ferenc
A több mint ezer Angster-hangszer és a háromgenerációs pécsi család históriája csaknem félezer oldalon

A Tolvaly Ferenc nevével jegyzett könyv három összefüggő részben tárja föl az egész Európában híres Angster orgonák titkát és az orgonaépítő család históriáját. Az orgona hangja valóban az égi harmóniákat idézi. Fiatal koromban gyakran azért a pesti ferencesek templomában randevúztunk apámmal, mert a korszak egyik nagy orgonistája, Gergely Ferenc gyakorolt, egymás után szólaltatta meg Bach műveit s kedvére improvizált is. Szerencsém volt: interjút készíthettem a hangszer más kiválóságaival, Margittay Sándorral és Pécsi Sebestyénnel is, kinek felesége, Werner Mária az egyik legjobb oratórium-énekes volt. Barátom édesapja volt az orvosa, ő állította össze a fogyókúráit, kevés sikerrel.

Lapokon át áradozhatnám a hangszerről, Händel orgonaversenyeiről, de inkább erről a könyvről illik szólnom, hiszen megoldása méltó témájához, dokumentumok, életképek, novellarészletek alkotnak benne szerves, olvasmányos egységet, melynek mindegyik részlete tanulságos, a lelki és a kulturális élet fontos epizódjait villantja föl, arra késztetve az olvasót, hogy hallgasson is egy kis orgonazenét. Egy-egy részlete történelmünk alakulásáról is elárul egyet-mást. Torokszorító olvasmány ifj. Angster József levele: „Nem kis lelki válsággal tekintünk vissza arra, ami az életünk volt. Egy idő után helyre billentünk, dolgoztunk. Azon, hogy meghurcoltak, bebörtönöztek bennünket, már túl vagyunk. De azt a tényt sajnos nem tudjuk megváltoztatni, hogy az akkori diktatúra és az eszközeként szereplő embernek romboló munkája az európai hírű Angster-féle orgonagyártást múlttá, eszközeit semmivé tette.” A levél voltaképp egy színdarab része, az ükapa halálától életművének megsemmisítéséig dolgozza fel a magyar orgonaépítés kiemelkedő fejezetét, s meglehetősen elcsüggeszti az olvasót. A családi regényben közölt vallomások mégis azt a reményt keltik, hogy az a hangszer, amely égi zenét szólaltat meg, sosem halkulhat el, inkább még erősebben sugározza a reményt.

Párhuzamos család-és hangszertörténet
Az Angster orgona- és harmóniumgyár 1867–1949 között működött Pécsett. A család három generációjának öt férfi tagja – főként Angster József és fia – nyolc évtized alatt 1300 orgonát és 3600 harmóniumot készített. A gyárat 1949-ben államosították, vezetőit elítélték és a gyárat bezárták. Náluk készült a budapesti Szent István-bazilika, terézvárosi római katolikus templom, a Kálvin téri református templom, a debreceni Kossuth utcai református templom, a Pécsi székesegyház, a pécsi belvárosi római katolikus templom, és a pécsi zsinagóga orgonája, valamint a Szegedi dóm orgonája is.
Szerző

Pintér tükröt tart Máténak

Publikálás dátuma
2017.12.19. 06:45
Fekete Ernő, Keresztes Tamás, Bezerédi Zoltán Fotók: Molnár Ádám
Sokszor nagyon nevettető, máskor metszően kegyetlen Pintér Béla Ascher Tamás Háromszéken című előadása. Röviden: jó színház.

Amikor a Katona József Színház színpadán megjelenik Keresztes Tamás Ascher Tamásra maszkírozva az Ascher Tamás Háromszéken című előadásban, a közönség majdnem „felrobbantja” a nézőteret. Jobban mondva, hosszas nevetésben tör ki. Maga Ascher is, aki a széksorok szélén állva figyelte az eseményeket, elmosolyodott, egyik lábáról a másik lábára állt. Keresztes, nem csak roppant módon hasonlít a színpadon Ascherre, hanem szinte pontos mása. Ugyanolyan a mozgása, az összes gesztusa, intellektuális fölénye, állandó elemző kényszere, de még a táskahordozása is zavarba ejtően pontosan képezi le Aschert. Mondhatnánk, hogy parádés paródia, de ennél jóval több. Egy élő személy, történetesen Ascher rettentően hiteles, igaz színpadi megjelenítése. Ugyancsak telitalálat Fekete Ernő Máté Gábora. Fekete hozza Máté jellegzetes szenvedélyes, olykor neurotikus, mégis vonzó, szorongásokkal, kitörésekkel teli karakterét. Bezerédi Zoltánnak látszólag könnyebb dolga van, hiszen magát kell játszania. (Korábban mintha arról lett volna szó, hogy Gothár Péterként jelenik meg, de úgy látszik ez az ötlet elesett.) Bezerédi látványos parókában, utalva arra, hogy a kilencvenes években még jóval több hajjal rendelkezett. Fanyar humorral, kíméletlen öniróniával játszik.

Pintér Béla pedig nem sokat teketóriázik, ha már lúd, legyen kövér, saját magát is beleírta új darabjába. A kisebbségi komplexusos, a nagyok árnyékában önmagát kereső és végül meg is találó Pintért Dankó István alakítja nagy energiával. A történet „a Katonavári Kaposa József Színházban” játszódik, melynek igazgatója a Zsámbéki Gáborból és Babarczy Lászlóból összegyúrt Tabajdy Sándor. A félelmetes, ugyanakkor nagy tiszteletnek örvendő direktort két színész - Elek Ferenc és Thuróczy Szabolcs - játssza egy időben, de a többiek egy személynek tekintik őket. Khell Zsolt színészportrékat ábrázoló színházbelsőt mutató díszlete jól mutatja, hogy a kaposvári teátrum és a Katona József Színház elegyét kapjuk a színpadon. És ez igaz a többi már nem saját néven szereplő figurára is. Lehet tippelgetni, hogy vajon ki kit játszik, Friedenthal Zoltán például feltehetően Vovánszky Jánosként, illetve csak Vovaként emlegetve Mohácsi Jánost kelti életre. És a többi figura esetében nem is érdemes tippelni, a karakter, illetve a figura típusa a lényeg. Pintér, mint minden darabjában, ebben is játszik, mégpedig Tegerdy Áront, az erdélyi színházigazgatót.

Pintér Béla verses szöveget írt, ez sokszor nagyon vicces, máskor mélyebb és drámaibb. De jók az arányok. A könnyes nevetésből araszolunk a sírósabb végkifejlethez. A darabban el is hangzik az egyik alapkérdés, hogy színpadra lehet-e állítani valós személyeket, és a választ is megkapjuk: „Nos, szabad. Mert mi, mindannyian szenvedő, esendő emberek vagyunk. A nézőtéren, és itt fent, függetlenül attól, hogy kik vagyunk civilben, összetartozunk.” A helyzet szülte, hogy Máté Gábor életéről, nőügyeiről szülessen darab. És ezt a szerzőn kívül maga Máté Gábor is vállalta. Innen kezdve azon kellett drukkolni, hogy miként működik ez a színpadon. Szerintem Pintér, mint korábban már többször, most is jól oldotta meg a kényes feladatot. Úgy látszik ebben tud igazán nagy formát mutatni, mert mint A bajnok esetében, most is mer metszően kíméletlen ás őszinte lenni. Bár a történet itt is nagyrészt fikció, a figurák magatartása jól felismerhető és maga a tükör sem fest rózsaszín képet. A színpadon látható Ascherről és Mátéról kiderül, hogy bár talentumuk, intellektusuk rajongásig szerethető, jellemük korántsem makulátlan. És itt van Máté esetében a már az előadás előtt többször emlegetett valós magánéleti momentum, vagyis hogy egyik szerelmét abortuszra kényszerítette. Pintért ez az eset beindította és drámai tragédiát kreál a dologból. Nem kímél benne senkit, sem Aschert, sem Mátét, sem önmagát. Ha már színházban vagyunk, a tükörnek, tükörnek kell lennie, és abba bizony bele kell nézni.

Nem írtam még az erdélyi színésznőt alakító Jordán Adélról, aki képes eljátszani a tragédia hősnőjét, és nem mellesleg fantasztikusan énekel. Egyébként is remekek az előadásban a népdal és néptáncelemek. (A Három nővér próbájában különösen) Pintérnek még arra is futotta, hogy egy röpke jelenet erejéig a szexuális zaklatás témáját is érintse, persze csavarral.

A darabban az egyik szereplő azt mondja: a színház ideje nem percekből áll, hanem a pillanatok igazságából. Itt több mint két órát tölthetünk együtt Pintérrel és Máté Gáborékkal, és szerencsére nagyon sokszor arcul csap bennünket az adott pillanat igazsága.

A bajnok után
Nagy vihart kavart, amikor a Katona József Színházban színpadra állította Pintér Béla A bajnok című előadást. Sokan a sztoriban egy vezető fideszes politikus magánéletének kulisszáit vélték felfedezni. Pintér meg is kapta a magáét. Az egyik hetilap szerzője egyenesen felszólította, hogy ha már ennyire bátor, akkor írjon darabot például a Katona József Színház igazgatójának, Máté Gábornak a nőügyeiről. És Pintér most meg is tette ezt a szívességet. Persze, mint akkor is, a történet, hogy Máté Gábor Ascherrel és Bezerédivel elindul Erdélybe, fikció. Máté el is mondta, hogy soha nem volt erdélyi színésznő szerelme.

Szerző